Államilag irányított doppingolás bűntette miatt, a szocsi olimpián megszerzett 33 orosz medáliából korábban 11-et visszavett a NOB. A WADA szorgos kutatómunkával, egy-két megzsarolt és kifecsegő orosz sportdiplomata hathatós segítségével leplezte le a nagyüzemben működő orosz doppinglaborokat. Így hiába érte el a szocsi téli olimpián minden idők legjobb orosz (szovjet) eredményét a keleti blokk legnagyobb országa, ezzel nem ment semmire.

A bulvár újságírás/olvasás mindennapi életünk része, de azért megfelelő intelligenciával helyén lehet kezelni az onnan érkező híreket. Nincs abban semmi kivetnivaló, ha az ember nyitott szemmel jár a világban, mert talán pont a bulvár tulajdonságai (pofátlanság, rámenősség, a tények kiszínezése) kellettek ahhoz, hogy a Borsban megjelenhessen: szándékosan gáncsolták el Lőrincz Viktort.

Azt már az olimpia előtt is tudtuk, hogy a dánok legjobbja mostani fizimiskáját nézve egy Axl Rose bőrbe bújt úr az űrből, de amit Mikkel Hansen csinált ezen a tornán arra nem nagyon vannak szavak. Nem szeretnék túlzásokba esni, de milyen jelzőt lehet arra mondani, aki az egyenes kieséses szakaszban Szlovéniának, Lengyelországnak és Franciaországnak 26 gólt rámol be, úgy, hogy nyolc alatt egyik meccsen sem áll meg? Nem is csoda, hogy a torna legjobbja lett, ott van az álomcsapatban, a gólkirályi címről egyetlen találttal maradt le.

Az elmúlt két napban viszont ez, a szakértőnek egyáltalán nem nevezhető tömeg (is) egy emberként ugrott talpra (értsd: hőbörgött, méltatlankodott, káromkodott, csalást kiáltott), amikor előbb Bácsi Pétertől, majd Lőrincz Viktortól vettek el egy-egy érmet az olimpián. Bácsi elődöntője egyetlen kamuponttal dőlt el, Lőrincz bronzcsatájában pedig az utolsó kamupont döntött.

Azokban a sportágakban, ahol a játékvezetők kezébe adnak emberi sorsokat, mindig lesznek nagy tragédiák. Itt nyugodtan gondolhatunk egy utolsó percben meg nem adott büntetőre fociban vagy éppen kézilabdában, de a cselgáncsra és a birkózásra még inkább igaz a fenti állítás. Nem akarok a múlton keseregni, de szegény Hajtós Bertalan a rossz nyelvek szerint azért lett (csak) ezüstérmes japán ellenféllel szemben 1992-ben (Barcelona), mert a pontot nem hozó döntő pillanatában a távol-keletieknek még csak egy aranyérmük volt…