A bulvár újságírás/olvasás mindennapi életünk része, de azért megfelelő intelligenciával helyén lehet kezelni az onnan érkező híreket. Nincs abban semmi kivetnivaló, ha az ember nyitott szemmel jár a világban, mert talán pont a bulvár tulajdonságai (pofátlanság, rámenősség, a tények kiszínezése) kellettek ahhoz, hogy a Borsban megjelenhessen: szándékosan gáncsolták el Lőrincz Viktort.

Az elmúlt két napban viszont ez, a szakértőnek egyáltalán nem nevezhető tömeg (is) egy emberként ugrott talpra (értsd: hőbörgött, méltatlankodott, káromkodott, csalást kiáltott), amikor előbb Bácsi Pétertől, majd Lőrincz Viktortól vettek el egy-egy érmet az olimpián. Bácsi elődöntője egyetlen kamuponttal dőlt el, Lőrincz bronzcsatájában pedig az utolsó kamupont döntött.

Azokban a sportágakban, ahol a játékvezetők kezébe adnak emberi sorsokat, mindig lesznek nagy tragédiák. Itt nyugodtan gondolhatunk egy utolsó percben meg nem adott büntetőre fociban vagy éppen kézilabdában, de a cselgáncsra és a birkózásra még inkább igaz a fenti állítás. Nem akarok a múlton keseregni, de szegény Hajtós Bertalan a rossz nyelvek szerint azért lett (csak) ezüstérmes japán ellenféllel szemben 1992-ben (Barcelona), mert a pontot nem hozó döntő pillanatában a távol-keletieknek még csak egy aranyérmük volt…