Németh Kornél
5 évig kommentáltam, most itt mondom el, mi is zajlik a 20*40-es játéktéren
Új a király, új a királynő, pedig „csak” annyi történt, hogy a dán férfiak és az orosz hölgyek nyerték meg az olimpiai kézilabdatornát. Hogy a sikerük teljesen megérdemelt, azt talán az jelzi a legjobban, hogy a triplázásra készülő uralkodókat győzték le a koronázás előtt. Mikkel Hansent képtelenség volt megállítani, Oroszország meg végigverte az egész mezőnyt.
Azt már az olimpia előtt is tudtuk, hogy a dánok legjobbja mostani fizimiskáját nézve egy Axl Rose bőrbe bújt úr az űrből, de amit Mikkel Hansen csinált ezen a tornán arra nem nagyon vannak szavak. Nem szeretnék túlzásokba esni, de milyen jelzőt lehet arra mondani, aki az egyenes kieséses szakaszban Szlovéniának, Lengyelországnak és Franciaországnak 26 gólt rámol be, úgy, hogy nyolc alatt egyik meccsen sem áll meg? Nem is csoda, hogy a torna legjobbja lett, ott van az álomcsapatban, a gólkirályi címről egyetlen találttal maradt le.
Horti Gábor
Entertéjnőr-interpretőr, minden, amit máshol nem, vagy nem így mondanak
Érdekes érzés kerített hatalmába, mikor megnyitottam a word-öt eme kis szösszenet megírásához. Boldog vagyok, mert eddig az olimpián sok csodálatos eredmény született. Ugyan úgy tudtam örülni, Szász Emese és Szilágyi Áron csodálatos vívásának, mint Hosszú Katinka embertelen úszásainak, kicsit én is megkönnyeztem Imre Géza tragikus döntőjét és szájtátva figyeltem, ahogy Kenderesi Tamás olyan hajrát nyom az utolsó 50 méterén, amire csak a legnagyobbak képesek.
Mégis van bennem egy hatalmas üresség, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni, és ami miatt fáj picit minden nap a tv elő ülni. Ennek pedig az az oka, hogy idén egyik magyar kézilabda csapatért sem szurkolhatok. Nekem, aki fanatikusan rajong ezért a sportért, aki ha teheti, minden héten kimegy egy meccsre évközben, hogy élvezze a szép megmozdulásokat, kurva nagy fájdalmat jelent, hogy nem láthatom szeretett csapataimat Rióban.
Németh Kornél
5 évig kommentáltam, most itt mondom el, mi is zajlik a 20*40-es játéktéren
A férfi és a női kézilabda Bajnokok Ligája csoportkörének sorsolása után akár panaszkodhatnánk is, de felesleges. Nem csak azért nincs értelme utólag keseregni, mert az semmin sem változtatna, hanem azért sem, mert minden csapatunk jó helyre került. A két tavalyi döntős (Veszprém, Győr) ugyan bivalyerős csoportban szerepel, de ott ugyanannyira (vagy még jobban) félnek tőlünk, mint amennyire mi felszisszentünk a beosztást elnézve. A két hazai kihívó (Szeged, Ferencváros) számára kötelező a továbbjutás, a többit pedig majd meglátjuk.
Ha csak a száraz tényeket nézzük: a férfiaknál az A-csoportban, a Telekom Veszprém három korábbi Bajnokok Ligája-győztessel (Barcelona, Flensburg, Kiel), egy világválogatottal (PSG Handball), a lengyel Szegeddel, amely legutóbb edzőt buktatott (Plock), valamint Császár Gábor jelenlegi csapatával (Schaffhausen) és egy dán együttessel, a Silkeborggal találkozik.
