Erőteljes, gyors gondolkodású, friss mentalitású, és főként eredményesen dolgozó edzőként vált ismertté a nem gyenge horvát utánpótlás nemzeti csapatnál. Erre most meg tessék, ott kandikál Cervar feje fölött. Nyilván nem azért adtak neki válogatott melegítőt, mert pont páratlanul küldte a ruhagyáros, hanem mert Horvat igen is jó szakember, kíváncsiak a véleményére, de ennél sokkal fontosabb: lehet, benne látják az ambiciózus férfit, aki a mega elődök utóda lehet.

A csehek! Akiknél Jicha hiányában nagyjából olyan szintű a férfi kézilabda, mint Kanadában a Szatyorkutyák Farokcsóváló Nemzeti Ligája! Pont annyi!  A cseh kézilabda! Nem a Csehszlovák, csak a Cseh! A régi, Gustav Husak-os csapatban legalább volt pár kósza magyar mentségként, de különben csupa rozsda az egész!

Még csak azt sem szabad felkérdezni a vereségre, hogy mit szemétkedtek a bírók.  Amúgy azok ketten csak akkor szívták ki a magyarok vérét, amikor nem volt döntő pillanat. Okosban szórták ki a semmire Vranjes szövetségi kapitány embereit. Szóval, hogy na, mégis.

Mocsai tanár úr utáni szövetségi kapitányként Talant Dujsebajev-vel a kirgiz dialektus erősödött. Meg az a gyakran nem látható, hallható tulajdonság, hogy egy edző képes beismerni hibáit. Aztán amikor a főnök sorozatban húzta magára a felelősség súlyos fekete zubbonyát, akár indokolatlanul, az már nem elismerés! Gyorsan jött és ment a spanyol-orosz útleveles, utána megérkezett a magyar férfi kézilabda legzavarodottabb tekintetű vezére!