Besült a terv! A pultos kisasszony, nem durván késő esti időpontban, hanem elfogadható este fél kilenckor, arcon suhintotta ismerősömet egy dacos nem, és nem is lesz tagadással. Már ami a sört iránt igény kielégítését jelentette volna. Klassz! Budapest epicentrumában, kiemelt fontosságú helyen, prominens, főtrendi helyen arcba verik az embernek: „nincs és nem is lesz sör”! Életérzés. Asszem ezután erős fenntartásokkal kell kezelni a kocsmárosok picsogását, hogy: jaj, nem jönnek a magyar vendégek, ruppótlanok meg effélék! Vendéglátósok, kicsit erősebben kell gondolni az alapokra, aztán időben rendelni sört.

Rengetegen azért kerültek ki a riói olimpiára, mert négy évvel korábban berobbantak. Meglepetést okoztak, bíztak bennük, megkaptak mindet, aztán most meg a vaku fényében szépen hazaosonnak. Elmért időzítésről, becsapós Eb dicsőségről beszélnek. Meg ami a legkeményebb: a nyilvánosságot hibáztatják a bukás miatt!  

Mi a francnak adnak ilyet, amikor csak a nehézség jön evvel az ingyenjeggyel! Kinek jutott az eszébe ilyen marhaság, kántáltam én is a többi csontbrigádossal! Mert ha valaki vidéki kitűnő tanulóként kapta ezt a jegyet, mekkora teher ez a családnak, aztán egyszer sem biztos, hogy bejutnak, blablabla a többi demagóg dumával savazva a kezdeményezést!

Aztán úgy alakult, hogy a gyerekkel eljutottam a cirkuszba. Tele voltam előítélettel, az előjáték miatt,

Aztán jött maga a csoda. Jól szervezett volt már az előadásra a bejutás is. Jött a kismetró, segítőkészek voltak a hosztesszek, helyünkre kerültünk. Ekkor már kisebbre vettem az arcom. Ami meg a kezdés után jött, maga volt a bűvölet. Ragyogó mutatványok, elképesztő koreográfia, hihetetlen élményzuhatag. Már csak amiatt is, amit a látványtervezők meg a kivitelezők összehoztak. Azt hittem valami színes kaviccsal kiszúrják a szemünket és fáradt NDK-s rendező ájultra élvezi saját előadását, a többi meg kit érdekel. De nem! Bravúros látványvilág, lenyűgöző vizes élmény.  Picit olyan volt, mint ha Las Vegas-t ötvözték volna a Margitszigeti szökőkút programjával.

Az artisták az első pillanattól kezdve fogva tartották a nézőket. Lendületes mutatványokkal szigorúan a manézsra követelték a tekinteteket! A közönség pedig a látványtól lenyűgözve élt a művészekkel, tapssal méltatva azok munkásságát!

Hihetetlen volt, ahogyan a színpadmunkások, - a cirkusz világában nem tudom, hogyan nevezik őket-  alázatosan, bravúrosan megtervezetten végezték el a feladatukat. Csendben, szervezetten, olajozottan, precízen. Észrevétlen.

A zenekar a legjobb formáját nyújtotta, bár én csak ezt az egy előadást láttam, de minden tapsból nekik is járt! Kicsit sajnálom, hogy őket nem emelte ki a konferanszié.

Na meg aztán az előadás festett Pierrot-ja! Nem a zsűritag, hanem a színházi világ emblémája.  Gyönyörűen beszélt a szájával, nagyszerűen hangsúlyozott a szövegben, magával vitt a mese Atlantiszába. Irányított, vezette a közönséget, szép hangon, jólesően! Pont annyit tett elénk, amivel vártuk az újabb csodát!

Félre a károgókkal és köszönet a kezdeményezésért! Ha nincs a jutalom jegy, valószínűleg a családok is nehezebben mozdulnak neki az élmény zuhatagnak. Éppen nézhetett volna a cirkusz vezetése is az üresbe, meg a KLIKK is bámulhatott volna a semmibe!

Megcsinálták, és jobb lenne, ha a rosszfejek is eljönnének megnézni az előadást!

Annak meg végképpen örülök, hogy lebontják a cirkusz épületét. Annyira kemény volt a székem, hogy kijött az aranyerem. Olyan szépre, hogy majdnem bevittem a Nemzeti Bank trezorjába!

De olyat nem lehetett látni, hogy direkt belebrunyáltak a ventillátorba és az áramot hibáztatták a balhéért.

Mint ez a Dudás fiú. A kajakos. Én értem, hogy őket nem a neurológia szimpozionra készítik fel a vízitelepen. De ha már lebuktak, jól láthatóan égnek, akkor újabb balhéval ne hergeljék a népeket maguk ellen.

Állítólag az volt az ürügy, hogy az egyik ruhás boltban kinevették őket az eladók. Erre a főhős és partnernője bosszúból elloptak 80 ezer forint értékű ruhát. Amit egyébként, - ha átlagoljuk a fizetésüket,- pont három napi munkával keresnek meg. Ha kicsit alábecsültem a kajakosok, a menő, vagy inkább már csak volt menő kajakosok fizuját, bocs. Ígérem, senki sem fogok meglopni, ha kinevetnek a pontatlanságom miatt.