A lassan levonuló portugál fado-mazochista, Jose Mourinho a beégett lokális rangadót nehezen viselte! Hát persze, hiszen nincs mire virítania: saját pályájukon porította őket a helyi, másik bérlabdarúgók alkotta konglomerátum! A City-t sem lehet már csak „városi rivális”-nak nevezni, hiszen a szupertehetős arab benzinkutasok nem Manchesterben gondolkodnak! Nekik az egész futball planéta kell, és nem riadnak vissza semmitől, az áraktól meg főképpen nem!

Ez Barcelonában nem fordulhatott volna elő. Neymar soha az életben nem merte volna kivenni Messi vagy Suarez kezéből a labdát. Főleg nem az első öt meccse valamelyikén. Párizsban elég hamar kimutatta a foga fehérjét. Hogy ebben mekkora szerepe volt az érte leszurkolt 222 millió eurónak, a világ legdrágább játékosának szóló hiperegónak, ezt nem tudom. Az viszont kétségtelen tény, hogy a brazil gyorsan borította a bilit. Az első (és akkor még nem láttuk, hogy mi megy az edzéseken…) adandó alkalommal összeveszett Edinson Cavanival, egy 11-es elvégzése miatt mélyült el a konfliktus, ami az öltözőben folytatódott.