Először csak olvastam róla. Kicsit érdekelt is az UFC, de erről a fickóról, afféle utcai ácsorgóként, kibicként sohasem hallottam. Aztán végül belekapaszkodtam a sztoriba. Amúgy az írás eleje nem is róla szólt, valamilyen cyborgos brazil csaj vert szét egy az ordibálós holland népből származó nőt, de cafatokra. Mondjuk, a nők ketrecharca sem lehettet piti, már csak a látottaktól kikészült tudósító írása után. De most nem ők a főszereplők!
Mondom előbb csak olvastam az arcról, aztán láttam is a dögunalom szilveszteri műsorban! Ő nyújtotta a menedéket. Khabib Nurmagomedov. Így hívják az ipsét! Nem a megszokott ketrecharcos nemzetek közül származik a férfi. A mérkőzés előtti bevonulásnál tátott szájjal csodálkoztam, hogy ezeket a harcosokat mi a ráknak kísérgetnek tunya, zsíros, mafla, de hatalmas testű biztonsági erők?
Éppen, hogy befejeződött a mérgeskedés korszaka a kézilabdás körökben, erre a nagy dramaturgiára szépen óvatosan rátelepedett egy újabb seb. Bármennyire is szeretnék elfeledtetni ezt a női kézilabda vb-s 15. helyet, még mindig szép indulatokat gerjeszt az égés hazai körökben.
Igaz, csak abban a részében, amelyet az ég egy adta világon senki sem figyel! Mindenki, aki fontos, ugyan hümmögve bólogat, meg nagy dühösséget feszkót mutat, aztán semmi!
A magyar labdarúgás 1984-es ifi Eb győztes csapata világ szenzációt jelentett! De akkorát hogy azt szinte senki sem hitte el! Ez a csapat óriási merészséget villantott, hiszen a moszkvai korosztályos torna döntőjében a szovjet válogatottat dobták két vállra!
1984-ben, akkor, amikor ha valaki csak kicsit is rosszul ért a ruszkikhoz, senki sem találta meg őket! Erre tessék, Eb elsőség! Bátor remények fakasztója volt ez a diadala, aztán, ahogyan régebbről megszokhatta a magyarság, ennek a csapatnak sem lett ütős tovább lépése! Részsikerek jöttek, egy pár ember szépen haladt előre, de együtt ez a csapat nem maradhatott, nem vált dicsővé!
Húha, Shane, ez most egy kicsit komolyabb, mint a szósöl média gondolta! Pont most pukkant a kis gömböc, az üvöltöző dervisről, akit kidobott az asszonya?! Tényleg vége? De hát ez így nálatok hogyan? Kopírozhatnánk, az ex-miniszterelnök nevelt lányának, Tornóczky Anitának mára már klasszikussá vált gondolatát!
Döbbenten hempereg az ország tudatlan agykérge, az Iron Lady kitette emberét, Shane Tusup-ot a küszöb elé? Mit kellett tennie ehhez ennek a majdnem labdarúgó válogatott szövetségi kapitány, szerény arcú, de piszok nagy egójú embernek, hogy kibombázzák az aranytojást tojó tyúk mellől? Úgy fest ez a kérdőjel már az egész írás egyik fontos, sőt nélkülözhetetlen eleme lesz! A komplett magyar sajtó azon mantrázik, hogy mi igaz Hosszú Katinka és Hosszú Katinkáné Shane Tusup kapcsolatában.
Supka Attilát három fórumon is feljelentette az NB II 17.helyén tanyázó Szeged labdarúgóklub, mondván az 50 éves szakember elhagyta a süllyedő hajót, amikor aláírt Kispestre. Hemingway szerint nincs itt semmi gáz. Hát, jó…
Szegeden adtak egy nagy pofont az uborkaszezonnak. Adem Kapic klubigazgató a két ünnep között, amikor jóérzésű labdarúgó és klubvezető szolidan majszolgatja a bejglit, netán kortyol az elé tett fehér borból, majd fut egy-két kört, nehogy felugorjanak holmi fölös kilók, dekák… Nos, tehát, ebbe az idillbe piszkított bele a Szeged labdarúgócsapatának vezetősége, amikor megüzente Supka Attilának, hogy a közigazgatási és munkaügyi bíróságon, valamint az MLSZ fegyelmi bizottságánál is feljelenti az 50 éves szakembert.
Az erősen tényszerű valótlanság lenne, ha valaki bemondaná: az NFL-ben csak úgy össze-vissza történnek a dolgok! Ott egy moccanás nincs, amit nem terveznének meg, az edzők akkora táblákkal rohangálnak, sőt már majdnem a „Nagy indiánkönyv” nagyságú olvasmányt szorongatnak, lapozgatnak bőszen!
Távoli idegenként azon csodálkozom, hogy azok a nem szerény méretű agyemberek hogyan képesek megjegyezni azt a rengeteg taktikát? Amikor a többi, jóval lágyabb, lassabb sportjátékban is komoly kihívás az időkérés, a nem éppen Britannica enciklopédián felnőtt sportolóknak, akkor a bár egyetemi előéletet mutogató, de egyébként szerény képességű, cserébe 140 kilós falemberek hogy a rákban értenek meg egy szétvariált támadást?
Lehet, hogy csak az ünnepek miatti hír soványság az oka, de egy korai, talán vaklármás rikkantás elég szépen összeborzolta a kedélyeket karácsony után, de még bőven a boldog újév előtt! Egyszer már kicsengett ez a Neymar fiú, aki egyébként elég zűrös körülmények között szökött meg a Barcelonától a PSG-hez. Szóval vagy ő, vagy a menedzsmentje megint belekezdett egy oltári kavarásba!
És még csak nem is Mino Raiola, a legravaszabb, legtöbb hájjal megkent ügynök dolgozik a brazil szipkalábúval . Neymar fater az, akit ebben az állásban emlegetnek. Ő az, aki a jobbnál jobb tanácsokat osztogatja a kisfiának. Igazából őt semmi nem érdekli, csupán annyi, hogy a lehetséges legtöbb pénzt akassza le a fiával kapcsolatos transzferekben, jó zsíros reklámszerződésekkel egyetemben!
Pinte Attila szerint túlfizetettek az NB I labdarúgói, és ez bizony nem tesz jót a játékosok hozzáállásának. Bezzeg Szlovákiában... Messziről jött ember azt mond, amit akar, csak az a bökkenő, hogy Pinte a határ túloldaláról érkezett, és hajlamos vagyok azt hinni, hogy igaza van.
Pinte Attila régi ismerős, 2000-ben érkezett a Fradihoz, egy évre rá tagja lett a kilencedik kerületi bajnokcsapatnak. A szorgalmas, gyors és technikás futballista két évet töltött a fővárosi zöld-fehéreknél, hogy aztán egy győri kitérő után hazatérjen Szlovákiába.
Nahát, erre aztán tényleg senki sem gondolt! Karácsonyra 14 ponttal kevesebbet tartalmazó zsákban hoz ajándékot a spanyol Hesszuszka a Real Madridnak!
Ugyan már kérem, ez a csapat holtában is agyonvert mindenkit, aki csak a fehérek útjába került, lett légyen az spanyol bajnoki, Király Kupája, BL vagy egál, hogy milyen kampionató, megkapta a magáét az összes csapat! Verseket írtak, mekkora egy nagy egyéniség Zinedine Zidane, tapasztalatlan edzőként bitang erős mágiával bír, annyira, hogy még a triplát is begyűjtötte.
Most lett aztán alaposan szembe köpve a magyar labdarúgó társadalom! Tudom, ez egy nagyon demagóg szövegkörnyezetből kiragadott idézet, hiszen a volt feleség, Rita tényleg korrektül leírta, mit is mondott Bognár György, Dárdai Pál szövetségi kapitánnyá emelésekor! Sokan, többek között én is egyből beleugrottam - most már tudom - az erre a sztorira veszett módon, de igaztalanul csaholók táborába.
Ennyi előjáték után jöjjön a dupla párhuzam. Bognár György fia, István az origo most! A Bogesz fia. Akivel tényleg feltörölték az Üllői úti járdát! Amikor feltűnt a fiú a DVTK pályán, sokan úgy gondolták, ha olyan lesz, mint az édesapja, akkor lehet nagyokat hurrázni, boldogan szurkolni. Bognár György annak idején úgy robbant be a válogatottba, mint az elszabadult HÉV kocsi a Renault Baumgartner kirakatba!
Azt írják visszavonult a labdarúgás Mozartja, a cseh Tomás Rosicky. Hát kérem, ha Wolfgang Amadeus annyit lett volna sérült, mint a labdarúgó, valószínűleg nem hallhatja senki a „Cosi Fan Tutte” című csodát, viszont lett volna viszont helyette „Kis éji zene”, a kórházból!
Emlékezetes volt, amikor először feltűnt a nagyobb nyilvánosság előtt, azaz kibújt a cseh árnyék futballból, belépett Németországba, a legnagyobb kavarodást azzal okozta, hogy képtelenség volt kimondani a nevét! Még az amúgy KGST anyatejen felnőtt szocialista béketábor sem oldhatta úgy fel a nyelvével Tomás neve kimondásakor.
Azt hiszem éppen jókor szólalt meg Pinte Attila, a szilaj tekintetű, egykori Fradista ász, jelenleg a padlóról feltápászkodó Haladás második edzője. Nem számszakilag, hanem beosztásilag. Na, szóval nem ő a góré! Pinte menő fodbalista volt Szlovákiában, magyar nevével is ragyogóan haladt előre a tót fociban, megismerték, felemelkedett, aztán egyszer csak az Üllői úton termett!
Markáns egyéniség volt, szépen iparkodott a zöldeknél, ott is gyorsan magas tisztességet kapott. Két év után tovább, majd hazaindult Szlovákiába! Brauti kolléga a héten szépen megénekelte Pinte gondolatmenetét, igazat adva neki, erősen támogatva őt a gondolatiságában!
Jó volt ez a kis rövid pályás úszó Eb, Omlett dán királyfi országában! Kicsit lehet megint a parádé mögé bújni, szépen előretolni a kényelmetlen kérdések helyett ezt a csillogást, de most tényleg nem kellene ünneprontásba átmenni!
Ha csak az érmeket számolja a nép, pazar az Eb vége: 8 arany, ebből hat Hosszú Katinkáé, 3 ezüst, két bronz! Kellett ez a nagy kézilabda facsarodás helyett, jól felmelegíteni a vaksztól ragacsosra dermedt lelkeket! Na, nyugázzon mindenki, ismét jó elemében a magyar tempózó társadalom, dőlnek az érmek!
Cseppet sem bántó, hogy nem a norvég női csapat nyerte a németországi kézilabda vb-t! Ez is emlékezetessé varázsolja a tornát, ám attól meg még súlyosabb lesz a visszanézés, ahogyan a magyar válogatott magyarázkodni való 15. helyre ért be, profi kapitánnyal, akinek minden miccenését érzékenyen figyelték, nehogy valamiben is hiányt szenvedjen.
A franciák szépen beértek a dobogó tetejére. Igazából nem úgy indult a finálé, hogy majd a gallok csókolgathatják a szépséges serleget! Különben a magyar női liga is repedezhet a büszkeségtől, mind a két csapatból jó páran itthon lettek erősek, kipihentek. Taktikailag nem zavarodott csirkeként futkorásztak, az egészségügyi mutatójuk, állóképességük pedig a legerősebb állapotot jelezte. Szóval ebben az arany és ezüst éremben jócskán ott található a hazai bajnokság, de még a holland bronzban is jócskán érezhető a magyar koszt és a baba fizetés.
Azt azért nagyon megnézném, amikor Yvett Broch visszatér a győri öltözőbe és megkérdezi Bódit, na nem a Magdit, hanem a Bernadettet, hogy figyu, ilyen a mi érmünk, hol a tiétek? A kézilabdában hosszú évekig nevetség tárgya hollandok ismét karistoltak egy komolyat. Igaz nem a vb döntőben, mint 2 éve, de ahhoz képest, hogy jó pár éve a Mélyföldön azt sem tudták, hogy mi a rák a kézilabda, most meg az egyik meghatározó a válogatott a világ és Európa kézilabdájában, érthető, ha Bódi inkább elmegy gyúratni a langaléta beállós kérdése után!
A világ szégyene Magyarország 15. helyezése a németországi világbajnokságon! Magyarországnak (!) sikerült megelőzni Paraguayt, Argentínát, Tunéziát meg Brazíliát. Alapból ez is komoly égés, de Dél-Amerikában nem játszik egy holland vagy norvég nő sem kőgazdag fizetésért! Pedig azt tartják a kézilabdában, a világ többi, ostoba részén, a magyar a Planéta legerősebb bajnoksága.
A versenynaptár megtervezése nem könnyű feladat. Torz tükröt tart a világfutball szereplőinek a nemrég véget ért klubvilágbajnokság végeredménye. Korántsem biztos, hogy most a Real Madrid a legjobb.
Mióta egyáltalán felvetődött a klubvilágbajnokság ötlete, a földrészek legjobb klubcsapatai mérkőznek meg egymással. Az ötlet pompás, látnánk ilyet gyakrabban, leginkább a nyáron, mondjuk. Igen, milyen jó is volna, hogy CR és társai megnyerik a BL-t, majd a felkészülés kezdete előtt vagy még a BL-győzelem mámorában megmérkőznének a legjobb nem-európai csapatokkal. Ha így lenne, tudnánk formához, csapathoz, aktuális felálláshoz kötni egy-egy nagycsapat egy-egy nagy eredményét.
Nagyon nagy malmozók ezek a ránk szakadt német labdarúgó edzők! Lubickolnak a pénzzel kitűnően feltöltött medencében, igazából semmi követelmény nincs velük szemben. Bírálnak, kioktatnak, dühöngenek, kitérnek a válasz elől, másra tolják a hibáikat, majd a kasszához fordulnak!
Ha valaki a bukdácsolás miatt még is kérdőre vonja őket, azonnal visszaszúrnak mindenféle okossággal, ami persze az ő igazukat bizonyítja! Előkelő idegenként páváskodnak közöttünk, egy magyar szót nem képesek a homlokuk mögé erőszakolni, miközben ha valaki Germániába beteszi a lábát munkaügyben, az első nekiszegezés a nyelvtudásra megy! A kivándorló addig semmit sem mozdul, előre vagy inkább hazakujtorog méltatlankodva. De különben ez nem új cucc, ez a nyelvészkedés!
Az egész kézilabdába akkor szerettem bele évekre és totálisan, amikor láttam Mocsai Lajos tanár urat az időkérésnél! A magyar férfi válogatott szövetségi kapitánya egyszerűen lebilincselt, lenyűgözött abban az egy percben, amit a kamera szemével megláthatott a világ! Adott a szitu, tegyük fel, ég a brigád, az ellenfél hatalmas tempóban csapatja, beleállnak mindenbe, és az totálisan jól sül el, plusz a bírók is odafújnak! A lendület megtörésnek eszköze, kizökkentés az időkérés.
Lejönnek a harcosok, az adrenalin a koponyájuk tetejét csapkodja, ég a szemük, lüktetnek, lihegnek, a szemükbe csorog a sós izzadság, a szívük 10 ezret dobban percenként. Ebben az állapotukban kell hallgatni a Főnököt! Tanár úr pedig tesz a lihegő alkalmazottakra, tudományos eleganciával, már-már pálca szintűen mutogatja a táblán jól fekvő variákat, betűzdelve kőkemény, külföldi szakszavakkal, szakdolgozati primőr kifejezésekkel!
Határozottan bizarr ívet rajzolt a magyar labdarúgás csillagos égboltjára George F. Hemingway, magyar hangja Szabó György! Ez a koros férfi hirtelen csobbant a magyar labdarúgás amúgy sem kristálytiszta medencéjébe! Gyorsan kiderült róla, életében nem sportolt, a játékvezetés mellékszál volt számára, de az meg nem sport! Már a bíráskodással is meg akarta mondani az okosat mindenkinek!
Talán legmagasabbra akkor vitte, amikor az utcai csapatválasztásnál ő volt a szerencsemalac. Ez is szép poszt, de általában az marad, aki a legbénább, legügyetlenebb! Rendben, a Manchester United tulajai, a Glaser testvérek sem tűnnek labdazsonglőrnek, életmúltjukban sem fényesedik soccer eredmény, de nem is okosak a focihoz! Őket a nagy pénz érdekli, számukra ez biznisz, nem hitvallás a foci mellett! Pontosabban nekik ez a hitvallás! De hogy Hemingway mit miért tesz, arra nagyon kevesen képesek válaszolni!
Nem az a baj, hogy kikapott a női kézilabda válogatott a németországi vb-n, hanem hogy semmi nem látszott! Semmi abból, amit a 10 Michelin csillagos, mindennel megtámogatott, és jól fizetett szövetségi kapitány bemondott mondjuk egy évvel ezelőtt! Hiába találta ki a szakállas férfi a nagy okosságot, a kislányok, vagy a tisztes asszonyok semmit nem értettek meg belőle! Vagy ha mégis, az sem látszott
Különben a kérdés annyira égető, hogy már szabdalja az emberek agyhártyáját! Ez tényleg igaz volt, amit láttunk? Egy kézilabda hatalomnak kikiáltott nemzet válogatottja egy, azaz egy balkezes átlövő nélkül vezetett támadást? Aki pedig igazából balkezes, ő meg nem átlövi a védelmi falat, hanem okosban pótolja a felugrásbeli hiányosságait! Amit egyszer kétszer elnyelnek az ellenfelek, de többet nem. Aztán egyre inkább soha! Védekezésben még jól ment a játék, bár az itthoniak sírva kérdezték egymást, hogy a klubjában jól funkcionáló védő párost miért csak vészhelyzetben dolgoztatott a góré?
Az egész alapja egy meglehetősen zsúfoltra sikerült péer interjú lett volna Hajnal Tamással. A Mindennapi Sportbetevőben karistoltak egy interjút. Ebben elmeséli ennyi idősen már nem ő a kulcs meg a jövő embere a Fradinál, érzi, hogy elment az idő vele, tehát készül a civil életre! Kicsit persze bezizzent az is, hogy Hajnal meg a Fradi kölcsönösen jól járt egymással!
A játékos hazajött a legnépszerűbb egyesülethez, más lehetőség talán annyira nem lévén. Szépen teljesítették a kívánságát, meg a rutinja talán jól jöhet a csapatnak, gondolták! A zöld-fehérek vezetősége meg ezzel az akcióval jelezte, mekkora vonzerő az egyesület, lám-lám egy külföldön játszó is szívesen jön az Üllői útra, tehát tessék figyelni mi lesz ebből! Igazából nagy durranás nem lett, ha csak Hajnal átigazolása nem számít annak!
Dr. Bartha klubelnök alapvetően nem a legszerencsésebb pillanatban moccant rá a Mindennapi Betevő kézilabdával foglalkozó írására. A végtelenül kínos 15. hely után a csend és az önvizsgálat hasznosabb lett volna, mint sem harcba szállni az újságíróval, aki kétségbeesetten elemezte mi a frász folyik a magyar kézilabdában!
Amit hajbókolva a világ egyik legerősebb bajnokságának becéznek! Ez pedig így nem igaz! Az viszont bőven igaz, hogy a világ egyik legbiztosabb kifizetőhelye lett mind a női, mind pedig a hazai férfi liga! De ez még nem a játékerőt mutatja! Talán csak azt, hogy az ide hömpölygő szerencsesütik tele szájjal üzennek haza: nézzétek, mennyire dagadtan virít a számlám! Amit Bartha doktor, a világ egyik, ha nem a leggazdagabb klubjának elnöke reagált a kritikus cikkre, első indulatból még tökös kis lerohanásnak tűnik!
Ez a férfi kezd egyre inkább ordenáré lenni! Eddig sem egy lord visszafogottsága jellemezte, de hogy ilyen paréj módon viselkedjen, a miatt nagyot kapna Sir Alex Ferguson-tól. Az öreg vörös róka is gyakran betalált az edzőkbe, pofázott ő is eleget nyilvánosan és zajosan az ellenfél rühellt embereivel, de ez azon is bőven túl megy!
A lassan levonuló portugál fado-mazochista, Jose Mourinho a beégett lokális rangadót nehezen viselte! Hát persze, hiszen nincs mire virítania: saját pályájukon porította őket a helyi, másik bérlabdarúgók alkotta konglomerátum! A City-t sem lehet már csak „városi rivális”-nak nevezni, hiszen a szupertehetős arab benzinkutasok nem Manchesterben gondolkodnak! Nekik az egész futball planéta kell, és nem riadnak vissza semmitől, az áraktól meg főképpen nem!
Egy nagyon kedves ismerősöm mondta, hogy nagyon szomorú lesz ez a november vége, december eleje! Sokan halnak meg, sokan siratni fogják elhunyt szeretteiket! A múlt héten írtam Szabó „Sonkáról”, egy csodálatos sportolóról, aki zsenikhez tartozó szeszélyes természettel küzdött az élettel!
Az egykor ünnepelt sztár rengeteg hullámzás után, szerény körülmények között élt Csongrád megye egyik eldugott kis településén! Eddig jutott Sonka, pont azon a napon halálozott el, amikor megkezdődött volna a kezelése! Makacsul tartotta magát az elveihez, nem törődött azzal hová sodródhat! A kézilabdás társadalom is segítő kezet nyújtott, de sajnos későn jött ez!
December második pénteke is gyászt hozott! Dárdai Pali bácsi elhunyt! A nagyszerű labdarúgó még túl fiatal volt ahhoz, hogy megemlékezések szülessenek róla!
A legutóbbi BL napból valamilyen okból, talán mert rákönyököltem a távirányítóra, ennek eredményeként belecsöppentem a Liverpool - Szpartak Moszkva BL gerjedésbe! Jó hír, hogy Jürgen Klopp eddig csak a haját javítatta fel egy kis beültetéssel, majd a német újságírók jól kifigyelték, hogy a tréner fogsora, a legendás UEFA tiltott vicsorításkor, a korábbihoz képest mennyire gyöngy fehéren szikrázik a tartalék bíróra.
A Generális totális átvilágítása után itt a fő történet! Páran abban reménykedett, hogy a ruszkik, akik egyébként már csak nevükben azok, az olaj gazdagító, dúsító hatása miatt inkább már csak mutatóba poroszkál hazai bátyuska, szóval hogy majd ők alaposan megdolgozzák a bombaformában labdázgató vörösöket, azok súlyosan csalódtak! Ez is mekkora életérzés: Vörösök a vörösök ellen!
Jó okunk van feltételezni, hogy az amerikai érdekhálóban vergődő WADA büntetései nyomán zárta ki az oroszokat a téli olimpiáról a NOB. Az érdekhálóra helyezzük a hangsúlyt.
Államilag irányított doppingolás bűntette miatt, a szocsi olimpián megszerzett 33 orosz medáliából korábban 11-et visszavett a NOB. A WADA szorgos kutatómunkával, egy-két megzsarolt és kifecsegő orosz sportdiplomata hathatós segítségével leplezte le a nagyüzemben működő orosz doppinglaborokat. Így hiába érte el a szocsi téli olimpián minden idők legjobb orosz (szovjet) eredményét a keleti blokk legnagyobb országa, ezzel nem ment semmire.
Kettő darab hidegrázást okozott a keddi nap. Nagyon nagy csalódás volt legalább az egyik, a másik esetben a főhőst, ha kicsit is, de megértem. Pont elég volt abból a nagy rohanásból, óriás felelősségből, amitől a 72 éves férfi befuccsolt! Az első meg egy komoly arcba döfést hozott, amitől a tavalyi legenda opálosodott!
Jupp Heynckes, a nagy illuzionista, unott húspofa, fáradt dzsigoló Ancelotti után kék villogóval megérkezett, a hatásos gyógyszeres kezelést pedig bemondta: nem szeretne tovább bíbelődni az FC Hollywooddal! Mérhetetlen csalódás ez a baráti kör számára, főként Uli Hoenessnek! Az 1991-es év bajor kolbász gyárosa piszkosul kapacitálta az ősz rendezőt, vállaljon még munkát a Bayern Münchennél, hiszen olyan szépen rendbe szedte a csapatot.
Mielőtt a zajos sokadalom bedőlne ennek az argentinok elleni sok- kevéses női kézilabda vb meccsnek, kicsit lassuljanak! Ez a meccs nagyon azon a határon volt, ha nem nyernek, márpedig az előjelek nem arról szóltak, akkor lett volna jogos hangoskodás! Amit az első két vb meccsén lehozott a női válogatott a megváltóként érkező friss, tehetséges edzővel, (akinek a BL-t megszerző lendületének már nyoma sincs) az valami botrányos volt! Ennyi bukdácsolás után, annak idején Németh András szövetségi kapitánynak az elnök már bőven megfogalmazta, sőt látványosan kikézbesítette a felmondó levelet!
Itt meg a pihentető, jótékony türelem, totális felmentésként az egyik vezetőasszony bemondta, hogy ez az év, ez a vb nem számít, jövőre kell majd nagyot durrantani! Tehát semmi felelősség, csak a nyugi az építkezésre! Miközben a jövő nem épül, csak egy fiatal, Háfra Noémi kapott lehetőséget! Maradt Görbicz Anita, aki, hát, hogyan is legyen leírva szépen, szóval nem ő a jövő!
Tisztára felvillanyozó volt látni Dirk Nowitzkit! Persze nem úgy és nem ott, legközelebb Würzburgban, ahol született, végképp nem Amcsiban, pontosabban Dallasban láttam őt, meló közben! Maradt szimplán a tévé, ahol éppen a Germán Óriás iparkodott. Ez már nem a Detlef Schrempf utáni dajcsként rugózás az NBA-ben, hanem már alanyi jogon, a „The Germinator” becenévvel.
Egyébként is fantasztikus, hogy ez a későn érő típus hogyan ivódott be az NBA-be! Mára már egyszerűen ő a történelem! Még az igazi arcok is elismerően bólogattak, amikor csak feltűnt a profi liga egyik előjátékában, aztán a folytatásban még jobban rádőltek Nowitzki-re, meg az ő mutatóira! A szenzációs dobású, „7 láb magas” fickó, ámulatba ejtett mindenkit a tripla sorozásaival, vaj puha csuklója az ellenfelek legnagyobb ördöge volt!
Különös ez a magyar kézilabda. Női meg a férfi vonalon ugyan olyan! A legfrissebb cifraság, a Pick Szeged leikszel a hozzájuk képest lelkes amatőrnek számító Budakalásszal! Azzal az amatőrséggel csak óvatosan, hiszen a nacionális pénzvércsék megszagizták, itt ömlik a pénz a sportba, könnyű zsákmány, euró a fizetség eszköze, annak ellenére, hogy az országban még nem működik a közös valuta!
Ezeknél a szerencsétleneknél egy hónapot szépen le lehet élni 1000 euróból! A maradék meg mehet a bankba! Mi, idegenek jó takarékon élünk, edzünk, játszunk vagy alszunk. Ruhára nem kell költeni, megkapjuk a melegítőt, csak a „Szerencsejáték” feliratot kellene valahogyan lekoptatni! Szóval rém olcsó hely, kicsit bohóckodunk, jók a csajok, szeretnek is minket, hiszen gazdagok, szépek vagyunk, finomakat eszünk, mert itt elmondhatatlanul ízes minden, aztán büfikézve haza megyünk, otthon meg nevetgélve elmeséljük a kézilabda Svájcában mi az élet, mekkora paradicsomi állapotok uralkodnak ott!
Annyira különös idők járnak a magyar kézilabda körökben, hogy az már szinte bámulatos! Azt nyögte be a dúsgazdag Telekom Veszprém nagymenő edzője, hogy őt nem érdekli az aktuális BL mérkőzés eredménye! Hát az kicsit különös! Még Brauti kolléga is felszisszent egy itteni szösszenetben, annyira kicsípte a szemét ez a be nem határolható, de felettébb ingerlő kijelentés! Főként, hogy Vranjes konkrétan azért jött ide, hogy egyszer, de tényleg csak egyszer az életben kicsikarja a Veszprémnek a rengeteg pénzből azt a nyavalyás BL-serleget!
Erre az újabb gyomrossal felérő kijelentés: a női válogatott elindult a vb-n, de mielőtt bárki nagyon előreszaladna a szakállas dán mágus számonkérésével, egy konkrét mondat már most felmentést adott az összes égésre, diadalra, bármire, mindenre! Azt mondta a nagyon magasan tartózkodó, eléggé felelős asszony, hogy itt nem számít semmi, egy évre előre építkeznek! Tehát lehet eső, lehet hó, majd jövőre lesz a nagy csattanás! Jövőre, amikor a csapat átlagéletkora több minta a 30 fölé emelkedik, bár nagy mentés Háfra Noémi 19 éve, szóval a jövő a jelen feladata. Nincs semmi gáz, ha a megfelelőre felplankolt Kim Rasmussennnel, irgalmatlan pénzért nem jutnak előre! Így a hivatalos száj!
Már rég nem az „úgy kellett nekünk a két pont, mint egy falat kenyér”-korszak dívik, ma sokkal trendibb, ha egy edző bevállalja, hogy nem kötelező nyerni a csapatának. Kinek jó ez?
A nyolcvanas-kilencvenes években szocializálódott sportrajongók még emlékeznek a bíróra rárontó, a ma a műveltséget megcsillantó és a műveltségükkel (?) kérkedő generációra, a közhelykirályokra, akik álmukból felkeltve is elmondták, hogy nem velük volt a kapufa és Fortuna istenasszony éppen miért nem fogadta a kegyeibe a csapatukat, és a három pont (korábban kettő) úgy kellett, mint egy falat kenyér. Mára radikálisan átalakult a kommunikációs piac, a bullshitelés nagymesterei ugyan továbbra is lubickolnak a zsíros állásokban, de feltűnt egy vadonatúj generáció vagy inkább egy új trend.
Nahát, erről az oldaláról nem volt annyira ismerős a magyar labdarúgó társadalom! Ejha, csettinthetne az egymást, jobban mondva egy ember a másikat ellehetetlenítő ármánykodásra, afféle hungarikumra rátekintő, mondjuk Erzsébet királynő! Ha valaki, ő aztán telibe tudja mi az udvari fondorlat.
A hazai játékvezetői testület vezetője, a nagy sampion, aki 1994-ben egyszer csak ott barizott a vb döntő két kapitányával, sőt még azt is bevariálta, amikor gyönge szóval megdöntötte az egyik hisztis játékos fejét, ez kívülről totál úgy jött le, mint ha Puhl előtt hajbókolna a nagy hős labdarúgó. Szóval a nemzet Fősípja kivezette a jövő évi vb-ről Magyarország egyetlen résztvevőjét, Kassai Viktort. Ez a hír elsőre kicsit lazának tűnt, meg tele volt kételyekkel, de aztán egyre erősödött az oldal, amely személyeskedésre vezethető vissza!
Zoli barátom telefonhívása riasztott ki a szerda délelőtt meleg csöndjéből.
Hallottad- kérdezte- meghalt Sonka!
Istenem, ez nem lehet igaz! Szeged, a Tisza Volán ikonikus beállósa nincs közöttünk! Nagyszerű fickó volt, még laktam is nála. Ha úgy alakult valakinek az élete és mondjuk kedvelte Sonka, mindenét odaadta neki! Félelmetes férfi volt a pályán, nagyon koncentráltan játszott! Gyűlölte, ha vereséget szenvedtek, még a makói kispályás focin, ami esőben, szélben, hóban, fagyban mindig megtartottak a haveri körrel, képes volt veszekedési feszíteni a játékot! Ha valami nem úgy alakult, ahogyan tervezte, komorrá vált nem csak a nézése, de a járása is!
Az egész olyan, mint az „Egészséges erotika” című film egyik jelenete. A Koltai Róbert alakította munkahelyi tűzoltó kétségbeesetten ordibált a „ládagyári” tűz oltásában részt vevő emberekkel, akik a poroltóval próbálták a vészhelyzetet elhárítani! Koltai „Bozodi János” szerepében ezekben a tartályokban tárolta a lopott benzint!
Nyilván abban senki sem kereste. Viszont a ládagyár a csalás miatt, mert, hogy benzinnel oltották a tüzet, porig égett! Az a másik emlékezetes szál, amikor a nagyszerű Rajhona Ádám megformálta „Falkay elvtárs” a zárt videó rendszeren kukkolta a női öltözői életet, közben pedig legendásan csattogósan rázta a kefíres dobozt!
Szerencsére annyira magával ragadó volt a haza leghíresebb Naplóírójának közép-nyolcvanas évekbeli, mára már simán kifutó modell, de neki valószínűleg kedves, rövid nyakba való rövid nyaklánca, hogy muszáj volt bent ragadni a Törőcsik Andrásról szóló beszámolónál! A Naplós ember ékességével egy időben a magyar labdarúgás csillaga is ragyogóan csillogott a magasban!
Az Újpesti Dózsa briliáns tudású játékosa lenyűgözte az országot, de még az ősi ellenség néhány tagját is, akik vele barátkoztak rengeteg szabad idejükben! A mára már hihetetlen legendának tűnő 80 ezer, Népstadionban önként összezsúfolódó ember elájult, amikor „Kese” belekezdett a szólóba.
Újabb szegény legény mese fejeződik be nagyjából hasonlóan! Régi eset: a legkisebb fiú eljutott a sárkány torkáig, elővette az apjától kapott borotvát és levagdosta a mesedínó összes fejét. Karjába vette az ájult királykisasszonyt, belécsókolt a málna szájába és éltek a jól megérdemelt jutalom birtokon!
Robinhoval, a héten börtönbüntetésre ítélt brazil labdarúgóval hasonló történt, de ő nem megcsókolta a hercegnőt, hercegnőket, hanem…
Elejétől kiemelt figyelemmel követtem a Valencia és a Barcelona vasárnap esti vetekedését. Ez a kettő a spanyol bajnokság vércse csapata, a Real meg az Atletico hol vannak? Két briliáns formátum, a hazaiak elég mélyről szívták fel magukat a 2. helyre. Volt Valenciában edzőbukás, még egy angol itt kalandozott, a neve Neville, amilyen gyorsan lehet, már el is felejtették a szerencsétlen flótást a Mestallában!
Őrületes volt látni, ahogyan a 22 férfi játszott. Első pillantásra úgy festett, mint ha ácsorognának a srácok. Kis területen pilinckáztak, rettenetesen magabiztos labdatartással. Minimális kétséget sem hagyott egyik fél sem, mélyen belefeszültek a derbibe. Álltak, gurigáztak, mondjuk négyzetmillimétereken adogattak. Komoly tanulmány volt. Mint két skorpió, úgy figyelték egymást, az életükért harcolva, a végén pedig a győztes szépen feldarabolja a vesztest. Itt egy kicsit más a helyzet, ha nyer a hazai, ráléphet a Barca nyakára, ha veszít, a katalánok elrepülhetnek az üldözőtől!
Úgy volt izgalmas az első rész, hogy alig történt esemény. De az atmoszféra gyilkos volt! Na és persze egy kellemetlen eset! A Valencia kapusa, Neto olyan béna volt, hogy a kezéről a lába között becsúszott a labda, jóval a gólvonalon túl pattanva! Még Alaszkában is látták, hogy bent volt, egy kismadár, az asszisztens mást nézett, a spori meg elfogadta a Liga fehér botjának a döntését!
Különben meg ki a frász vesz a csapatához brazil kapust? Annyira megbízhatatlanok, mint egy afgán kereskedő. Ha kikap a Barca, akkor veszett őrjöngést csapnak majd a meg nem adott, amúgy szabályos gólja miatt! Az halálbiztos.
Félelmetesen erős tempójú mérkőzés volt, egy két kisebb megingással, de attól még izgalmasabb volt a parti. Csodálatosan küzdöttek a férfiak! A valenciai félnótás Zaza, megdöbbentő mutatvánnyal állt elő! Tisztára, mint egy bulldózer, Formula egyes sebességgel, Chuck Norris harcosságával. A védekezésben is sziporka volt, tényleg karaj kis focista. Hát, ha még büntetőt is tudna rúgni!
1-1 a végeredmény, hatalmas élmény volt a Valencia-Barcelona rangadó!
Egy nagyon szuper rendezvény részese lehettem a Corvinus Egyetem hallgatóinak, pontosabban a sporttagozat vezetőinek köszönhetően! Egy előadás részese lehettem Hajdú B. István, Knézy Jenő és a háromszoros olimpiai bajnok Kiss Gergő, pardon Doktor Kiss Gergő társaságában. Nyilván kicsit lopott az ötlet az esthez, de Jenő jelenléte legalizálta édesapja örökre maradó beköszönését: „Jó estét, jó szurkolást”.
Rengeteg érdeklődő, értem én a személyem sokak számára vonzó! Hiába a magyar közvetítések legjobb kommentátora, tök fölösleges az egykori kosárlabdázóval bármit is indokolni, a pólós legenda olimpiai scudettói meg annyira szerény érv, hogy magam mellett helyet adtam nekik is! Jó, ez persze csak évődés, nincs ebben semmi komoly! A résztvevők tiszteletet érdemlő egyéniségek, hatalmas öröm volt számomra, hogy én is odakerülhettem! Bevallom, elsőre nem értettem a meghívásomat, de nyilván kellett egy kis ellensúly a régi, Bundesliga meg argentin bajnoki kalandjaimmal!
Amikor utoljára láttam Stadler Józsefet, tele volt a határidő naptára előre lekötött programokkal. Végtelenül büszke volt arra, hogy hány helyre hívták! Új életre indult, új reményekkel, persze ebben is a foci meg az akasztói pálya állt a középpontban! Meg a Fradi!
Az önéletrajzi könyvbemutatójára meghívott ifjúság afféle magyar Robin Hood-ként tekintett rá, olyan áhítattal figyelte az idős férfit! A tisztelet meg talán az a sok csurmán eltöltött év is alázattal töltötte meg a nézői szemét! Pedig a törvény emberei erre nyilván mást suhintanának igazságosztó pálcájukkal, de az ő népe nem ezt gondolta róla!
Kassai Viktor jogi úton szeretne elégtételt venni Lipták Zoltánon. A hír azután látott napvilágot, hogy a szebb napokat látott sztárbírót lehúzták a 2018-as vb-ről. Ahhoz képest, hogy hét éve vb-elődöntőt vezetett…
Nehéz ügy egy nehéz palival. Régóta ismerem Viktort, ugyan nem vagyunk közeli cimborák, de a Puskás-Suzuki-kupán egy időben mindig összefutottunk, többször csináltam vele interjút, egy ízben Dél-afrikában, a 2010-es futball vb-n. Épp a spanyol-német elődöntőre készült Durban mellett, ott látogattam meg a játékvezetők főhadiszállásán, abszolút jó fej volt.
Igazából ezt a Mauricio Pochettinot kevesen értékelték korábban! Egy kerek fejű argentin, aki egyszer csak, senki sem tudja miért feltűnt a Tottenham Hotspur csapatánál. Mit akarhat ez a nyalókás csóka, az angol darálóban, mit tud hozzátenni ehhez a puccos csapathoz? Osvaldo Ardiles, a „Nyúl” becenevű, szintén gaucho ember volt az első, aki Dél-Amerikából érkezett Londonba, ebből aztán nagy tűz lett, hiszen akkoriban szüntettek tüzet a Falkland szigeten az egymással szemben álló angol és argentin erők! Tök fölösleges háború borzolta a világot, ráadásul a Brit Birodalom harcosai konkrétan legyalulták a sziget betolakodóit!
Pochettino az Espanyolnál került először edzői sorba. Játékosként nem hagyott mély nyomot, laza, kedves fickó volt, leginkább a spanyol Dulcineák őrültek meg közepesen a kisfiús mosolyú játékosért! Barcelonában bíztatóan indult a tréner karrierje, aztán megbicsaklott. Egy csúf nyeretlenségi szakasz után elváltak tőle, mehetett tovább!
Az van, hogy ez a Hosszú Katinkás Vas Lédis eset kezd egyre bonyolultabbá válni! Pont olyanná, ahonnét elindult a magyar hölgy pár évvel ezelőtt, amikor Gyárfás Tamásnak beolvasott egy Hosszú-fogalmazást! Akkor erősen szóvá tette, vagy inkább a szájába adták a szavakat, mennyire elege van ebből az uram-bátyámos korszakból, a summantásokból, az óvatos, az előrehaladást biztosító finom dörgölőzésből! Tűnjön mindenki, aki a haladás útjában áll!
Majd a Komjádi uszoda orleáni szüze, miután kifüstölte az ellenséget, szép okosan maga is erre az útra tért! Most már szabad kimondani, hiszen ha nem is nyilvánosan, de erősebben figyelve az eseményeket, pont azt tolja Hosszú csapata, ami ellen szót emelt!
Nem is értem ezeket a magyarokat. Még mindig azon nyavalyognak, hogy nem jutottak ki a vb-re. Ugyan már! Az olaszok sem! Akiknek ugyanúgy 68 éves volt a szövetségi kapitányuk, mint a miénk, igaz Gian Piero Ventura csak 21 helyen dolgozott, tehát a mi „friss 68-as” Leekens-ünk ennél sokkal jobb a maga 31 egyesületével! Végre előrébb vagyunk!
Az önmagát évente Pulitzer díjra jelölő szegedi rádiós, amikor még nem szárnyalt a média karrierje és szimpla testnevelő tanár volt, a következő lesújtó véleményt formázta meg. Az újszegedi uszodában éppen úszást oktatott a kismedencében, mellette a tesi órán részt vevő gyerekek beugrottak a vízbe és a szép emberre ráfröccsent pár csepp víz:
A hazai kézilabdát szeretőknek cseppet sem újdonság, ami oly sokszor megesett magyar kézilabda csapattal. A legutóbbi, legemlékezetesebb pedig az Érd női csapatával történt a hétvégén! Szabó Edina csapatának 10 gólos hazai előnyből sikerült kizavarnia magát az EHF Kupából! 10 gól az nem kevés! Ez az előny már adhat annyi nyugalmat, de még véletlenül sem elégedettséget, amit megragadva, jól sáfárkodva, szépen lehet baktatni a kupa következő fordulójába! 10 gól annyit tesz, az ellenfél kis híján porítva lett!
Abból a ziccerből csak akkora bénázással lehet elesni, amire józan gondolkodású beálló sem gondol! Ezzel a tízessel kicsit peckesen lehet sétálgatni, mondjuk az érdi Stop Shopban! Esetleg a női kézilabdáért rajongó, a szép testű játékosoktól bágyadtan olvadó hentes is a frissebb húst adja az Issy Paris elleni mérkőzés nem hogy főhősének, egy szimpla védőnek is! Ajh, kedveském, nem lesz baj azzal a továbbjutással, egy kis bíztató göcögő nevetés kíséretében ezekkel a szavakkal nyújthatta át a portékát az említett úr!
Biztosan lesznek, akik a hirtelen rácsodálkozós bambulás után elkezdenek matatni a sötétség nyúlós slájmjában, hogy mi a vér történt az olasz válogatottal? Senki nem hisz a szemének! Ez pont ugyan az a sztori, mint amikor hazaér a munkából a férj, és a feleség a szomszéddal enyeleg! Az asszony jön ki gyorsabban a krízisből, egyből beledöfi a kérdést a férjébe:
„-Most nekem hiszel vagy a szemednek?”
Tényleg nehéz eldönteni, hogy ez az olaszok kiesős szituja igaz, vagy csak elveszett mindenki a mátrixban, és amúgy a digók ott lesznek a legdrágább vb menetben! Bár ezt meg senki sem fogja bevallani, legfeljebb a komplett európai benzinkút hálózatnál lesz egy cseppet magasabb a benzin ára, nyilván csillapítani az orosz torna költségeit.
Elég szép minőségi mutatvány, ami cirka két év alatt lepörgött Győrben! Tarsoly apuka böribe vonulásával, de ehhez szorosan összefűzve az a cirka 150 milliárd eltűnése gyorsan csúszdára rakta a magyar labdarúgás egyik kirakatcsapatát! Drága jó Horváth Ede, a Rába gyár mindenható és legendás igazgatója, ha látná, hogyan hányódik élete fő műve, inkább nem is nézne Győr felé!
2015-ben kitört a pénzügyi botrány, ezt az akciót nem élte túl a Győri ETO labdarúgása semmilyen szinten. Az utánpótlás kapott esélyt, azzal a rengeteg kis sráccal tenni kellett valamit, de különben a többiek mehettek amerre láttak! Az egyesület hiába várt segítséget a tehetős nagyváros vezetésétől, egy kis ujj sem nyúlt utánuk, pedig jót tett volna a főnökök megítélésének!
Egy kellemes és főképpen élvezetes vidéki kirándulás végső állomása, minden beszélgetés kiinduló pontja, a nagy tervek szülőszobája, a nyilván nem igaz, de felettébb zamatos pletykák fészke, a büfé hozta a legeslegfrissebb, egyben legmegdöbbentőbb élményemet!
Betévedve az adott szórakoztatóipari egységbe, megannyi ismerős arcba futottam. Sportvezetők, sportért rengeteg iparkodók, helyi sikeresek között ücsörgött egy ülő férfi! Ahogyan összetalálkozott a tekintetünk, olyan volt, mint ha csak egy pár órára váltunk volna el, úgy dumáltunk, mint ha ezer éve! Közben dehogy!
Lassacskán ezt is meg lehet szokni, mint a 69 forintos tojás árát! Kikapott a luxemburgi válogatottól a magyar nemzeti csapat. Andorra után azt hitte a szittya magyar, hogy nincs lejjebb, de közben Geszti Péter borzasztó agydöglesztő depis dala a masszívan bejött: „hé, ha valami van, de nem az igazi még, ne remélj”
Csodálatos környezetbarát bomláson ment keresztül a magyar válogatott egy év alatt! A csapat Eb-s, villamos megállítós hangulatától, a mély komor depresszióig csúszott, de ami a legjobb, cseppet sem látszik, hogy az örvény levitte a fiúkat a béka feneke alá!
Az újságírók vezetésével kezd a közösségi média vasárnapi miséjévé változni, ha egy olasz játékos befejezi labdarúgó pályafutását! Korábban Francesco Totti került az oltár elé, annyira beleszomorodott a foci planéta a balta arcú játékos búcsúztatásába!
Egy egész lapszámot szenteltek Tottinak, bőséges címlap sztorival, a belső, legdrágább, egyben legfontosabb oldalakat átadva őszentségének! Pedig hát Tottinál jóval karakteresebb srácok is elhagyták a nagy rángatózások és halk bunda meccsek gyepszőnyegét! És mégis, a római csatár előtt gajdolt szinte az összes olasz csapat.
