A sporthír olvasó szem hozzászokott a Hosnányszky, Benedek, az összes Varga tesó nevéhez. Aztán csendben eljött egy olyan rész, amikor ezeket a srácokat már nem kell keresni a vízilabda válogatottban! Már csak a neve emléke tartja, hozza a keretbe Madarast, a két Steinmetz bradát, az örökké víz alatt verekedő Kiss Gábort, pláne „Fácánt” Biros Pétert.
Fölösleges érdeklődni Kemény Dénes után, nem szabad keresni őt a medence mellett, magasabbra, ám cseppet sem nyugisabb fokra lépett, a szövetség első emberévé! A régi időkből meg kellett barátkozni azzal is, hogy Benedek Tibor már nem a vízben hasít, a parton dolgozott, jó hosszú ideig a válogatott parancsnoka volt. Amikor az átmenet, a fiatalítás kezdődött.
Ha kezdetben lassan is, de mára alaposan felpörgött a teqball lendülete. Az elején elég sokan kétkedve fogadták a játékot, kicsit sajnálkozva figyelték a két feltaláló iparkodását. Akkoriban néhány támogatónak elképzelt pénzes ember meglehetősen magasról nézett le az ötletgazdákra, meghallgatták őket, aztán tovább elengedték Isten hírével.
Mára ezek a könnyelmű típusok azon kaparnak, hogyan kerülhetnének a fiúk közelébe! Ja, csak közben megfordult a széljárás, felkapta őket egy okos, gazdag ember, egyre jobban jönnek a teqballosak. A hazai szövetség is a kezdeményezés mellé állt, bár végső soron ehhez kellett egy kis vagányság, végső elszántság is!
Hogyan zajlott az élet, a kézilabdás élet a ’80-as években? Amikor a férfiaknál Kovács Mihály, boldogult Szabó „Sonka”, Kontra Zsolt, Debre Viktor zúzta az ellenfeleket! Hol volt ekkora bőség, mint most? Eszébe nem jutott senkinek külföldit igazolni, igaz erre semmi szükség nem volt, hiszen a belföld ontotta a kiemelkedő, kemény nőket, férfiakat. Hol volt akkor a rengeteg külföldi edző?
A magyar trénereket ráncigálták a világ minden pontjára, annyira jók voltak! Dehogy okoskodott Magyarországon bármilyen idegen, összevissza hablatyolt angol szavakkal csatába küldve a magyar harcosokat? Betette volna a kaput, ha annak idején tonnaszámra ömlöttek volna a légióst, edzőt! Pont az ellenkezője volt a példa: a tehetséges magyar kézis, ha tehette elment idegen országba, vitte a magyar tudást, néztek is rá: ez a srác honnan tudja, azt, amit mi sohasem tudunk?
Ez a Neymar kisgyerek szerda este a Real Madrid ellen háromnegyed kilenctől háromnegyed tizenegyig láthatatlan amőbává húzódott össze! Pedig aztán viríthatott volna „a jövendőbeli, mindenki azt suttogja, ő is már odavágyakozik, csak a Real, jaj nem érzi jól magát” mindennapi betevő gondolatkörből kimászva, masszívat bizonyítva a spanoknak, Perez górénak, Zidane trénernek.
Ehelyett a kis brazil bütyök nullába párolgott! Az összes mozdulata balfékséget mutatott. Amikor lehettet volna, akkor egyszerűen nem passzolt, ha belevett valakit a játékba, abban nem volt köszönet! A legnagyobb látványossága akkor jött el, amikor azt a kajla játékvezetőt közelről, úgy fültövön rúgta, mint Piedone tette fénykorában az öklével!
Vörösbaranyi József neves játékosügynök vázolta a nem is olyan távoli jövőt. Védence, Dzsudzsák Balázs nem zárkózik el a Paradicsom meghódításától. Ha nem is lélegzet-visszafojtva, de várjuk a fejleményeket.
Fülembe csengenek Vörösbaranyi úr szavai. Máig hallom, amint a ferihegyi repülőtér várójában Bursából hazatérve mondogatja, hogy „a játékos a felelős a karrierje alakulásáért.” A történet 2015-ben játszódott, az ügynök Törökországból érkezett haza, miután nyélbe ütötte az üzletet a török középcsapattal, Dzsudzsák új klubjával.
A BL-ért fohászkodó európai sokadalom azt hitte a kedd este legnagyobb lúzerei a Milka csokiba öntött berni villanypásztor kutyák. Akik amúgy baseliek! Az Eleon Musk által kifejlesztett delej buksik is jobban mozogtak volna, mint a büszke svájciak méltán híres kirakatcsapata!
A hatalmas erejű, gyógyszergyárral szépen megtámogatott FC csak ugatta a játékot! Ez még serdülőben sem lett volna elég, nem hogy a nagyfiúk játszóterén! A St. Jakob Parkban a vendég manchesteriek a szokásos Guardiola-féle szürke filozófiát oktatták.
Nagyon nagy kérdés, hogy a büszke jódlista csapat, az FC Basel milyen tervvel lépett kedd este BL leselejtezőn pályára? Csak simán megúszni a 90 percet, semmi kárt nem okozni a nagy gallérú olajtól pecsétes mezű Manchester City-nek, belelapulni az áldott svejci gyepbe, amelynek legelésével a bús hangú házias kék tehenek egyből Milka csokit tojnak! Mert ez tökéletesen sikerült leporolniuk!
Szegény jó Raphael Wicky, az edzőjük, aki nem mellesleg nagy harcos volt a Bundesligában, azt hitte hatalmasat küzdő oroszlánokat küld pályára, akik cserébe úgy fociznak, mint az állatok királya! Ennyi ügyetlen fickót régen lehetett látni a BL-ben, svájci bajnokként meg még régebben!
Ez a phjongcshangi téli olimpia több szempontból is nagyon különleges! Kezdésnek rögtön itt az első tétel: a két koreai olimpiai küldöttség, északról és délről összetolt egy közös női jégkorong csapatot! Az egész már csak hirtelen helyből is érdekes: ki hitte volna, hogy Északon ennyire nagyra veszik a női korongozást!
Aztán gyorsban összeöltöznek, taktikáznak, csúsznak! Azt mondjuk nehéz elképzelni, hogy a komcsi felvigyázók hogyan feszülnek rá a közös gólörömre, amely ugye nélkülözhetetlen kelléke egy meccsnek! Talán még az is előfordulhat, hogy a vörös csillagosok kapcsiból elővesznek egy hatalmas Kim Dzsongun posztert és hálát adnak a Nagyfejű Vezetőnek, hogy gólt üthettek! Ez lenne a világ leghűvösebb, legrosszabbul mutató boldogság mutatója, viszont Phenjanban azonnal összeütnének egy nagyon mutatós felvonulást…
Ez aztán a meglepetés! Bernd Storck ismét nem kapott edzői kispadot, annak ellenére, hogy Magyarországon majdnem szobrot emeltek neki, de minimum egy zsákutcát elneveztek volna róla! Pedig hát Németországban kevés fickó mondhatja el magáról erős mellkas döngetés közepette, hogy Eb résztvevő válogatottal csillogott!
Storckot egyszer már belengették a hivatásos előrejelzők a Borussia Dortmundnál, de az csendben kifújt, mint az öreg bőrlaszti. Kelendőnek tűnt az a másfél évnyi munka a nemzeti csapatnál, csak hogy ezt odakinn nem nyelték be! Ahogyan Lothar Mattheus is fölöslegesen lobogtatta a magyar szövetségtől kapott bizonyítványt, miszerint nem is olyan rossz ő, hiszen egy komplett testület bólintott a munkavállalására!
Amikor már pont elég volt a brit labdarúgás pudingzabáló papucsállatkáinak marhára unalmas ívelgetéséből, és Erzsébet királynő futballista corgi kutyái is kopottra fényesítették az angol foci pállott unalmát, a nézők retinája szétégett Mourinho szokásos önimádó marhaságától, na, akkor jött elő a téli olimpia szánkó közvetítése!
Totálisan szubjektív megközelítésben, felfoghatatlan csúszások, elképzelhetetlen helyről érkező szánkózók, ennél nagyobb hepaj nincs a koreai lőporfüstös határvidéken! Egyszerűen bámulatos mit lehet ebből kihozni ebből a csak versenyzők számára izzuló eseményből, pláne úgy, hogy a helyszínen, a talajhoz fagyott szurkolók mennyire hangosan sikoltoznak az elsuhanó semmit látva!
Most már, hogy hatalmas csapásokkal elindult a téli olimpia, pláne úgy, hogy magyarok miatt is gerjedhet a népesség a hazában, a blognak hiba lenne szó nélkül elmenni emellett! A mostani esetben sem pontosan véreink esélyessége a fő kérdés
Igazából senki sem tudja a választ hogyan történt a lehetetlen megvalósulása: a két Korea egyszer csak összeborult! Persze csak sportolás ügyében! De akkor is! Pár hónapja még az északiak lőszert, szabályokat és törvényt nem kímélve szitává lyuggattak egy tőlük, a déli Koreába menekülő katonát!
Huhhh, ez kezd egyre - ha vékonyan csörgedezve is-, de azért csak kínossá válni! Ez a szerda esti kieli zakó egy kicsit rászorult viselőjére! Vranjes góré a válogatott Eb égése után talán vigaszt lelhetett volna jelenlegi munkaadója csapatánál!
Jött is a sóvárgás, hogy majd bezzeg a Telekom Veszprémmel tutira megmutatja ez a kis köpcös férfi, nyugalom, érti ő a mesterségét, csak hát béna a magyar kézilabdás, tré az utánpótlás, nem értik őt, és különben meg semmiről nem tehet. Viszont pont belefért a svédek elleni családlátogatós, nulla következményt hozó két edzőmeccs!
Kegyetlen dolog ez az élsport, most éppen a mentális oldal felől közelítek. Gondoljatok bele, milyen lehet Balázs Attilának Fucsovics Marci árnyékában?
Érdekes srác ez a Balázs Attila, már régen is sokat agyaltam azon, milyen lehet zongoracipelőnek lenni a sportban. Pedig a recept tök egyszerű: áldozd fel mindenedet, néha a profilodat is egy szent cél érdekében. Ott van mondjuk Dárdai Pál: itthon mindenki „nyolcast”, azaz támadó középpályást nevelt belőle, Berlinben újra installálták, és lett belőle egy szürke „hatos”, labdaszerző, szűrő. Megértette, felfogta, beállt a sorba, a többit tudjuk, ő a Hertha klubrekordere, nála többször senki sem játszott kék-fehérben.
Nem alaptalanul féltették a Szolnoki Olaj kosárlabda csapatát az FIBA Europe Cup utolsó csoportmeccsétől. Az még hagyján, már korábban eldőlt, a piros-feketék egy győzelemmel és öt vereséggel csak úgy juthatnának tovább a kőkemény csoportból, ha a többiek visszalépnének. A sportban, a magyarban meg különösen nagy mutatvány a matekozás.
Elkezd variálni a honfitárs esze, ide számol két pontocskát, akkor a másik ennyivel úgyis kikap, pont annyival, de közben saját csapata szépen összeveri az ellenfelét, ettől simán a döntőbe is képzelheti magát! Nahát, ezekből a variabútorokból még soha az életben nem jött ki, nem hogy jól, de inkább sehogyan sem egy magyar csapat, egy egész sportnemzedék pedig végképpen besült!
Még mindig durván méltatlanul kezelik a győztes vezért! A bravúros gyűrűbekebelezési gyakorlat ellenére nem az a dicsőség ömlik rá, mint ha mondjuk nyert volna Isten földi quarterback-je, Tom Brady! Nick Folesról még most is, a világbajnoki diadal után is, azt merik leírni, hogy csak a szerencsének köszönheti, hogy idáig jutott! Különben szépen sóhajtoznak róla, de még most is oda biggyesztik, hogy hát ez még is csak különös egy mázli, hogy ez a különben sokszorosan bukott férfi mekkora nagy lett! Közbe dehogy!
Az ájulat szintjéig pimpelt Brady-zés lassan kihunyhatna, hiszen a bűvös férfi nem volt rossz a New Englandel, de nem volt elég forró! Talán úgy gondolta, Brady vagyok, térjen észhez mindenki, gyerünk már azzal a trófeával, meg az MVP díjjal. Aztán az arcra esés nagyon élesre sikeredett!
Ez tényleg nagyon jó kis Super Bowl volt! Több okból is! Évek óta feszülök, hogy egyszer tényleg élőben nézhessem meg, persze itthonról, ezt a mindenkit magával szippantó világszenzációt! Eddig csak a szándék volt meg, és persze az örökös fejleesős bóbiskolás valahol az első negyed végén, az idehaza kikészítően későn kezdődő kezdőrúgás miatt! De most elkaptam a pillanatot! A legjobbkor, a legjobb meccset végignéztem!
Persze, hogy az egyik csapatért szorítottam, csak olyan félvak, kívül állóan leskelődő pozícióból! Nyilván a kisebbik erejű, csupán statisztának bejelölt banda szimpátiája volt a fő érv! Ragyogóan indult a Philadelphia játéka, beletömődtek a veszedelembe, súlyosan ballagtak előre a cél felé.
Nem akar alábbhagyni a nagy menetelés Babos Tímeánál! Büszke dicsőséges csatajárás Melbourne-ben, világraszóló nagy siker a női párosban, úgy, hogy nem a régi, megszokott párjával merült el az ausztrál forróság fedett tenisz arénájában! Még így is!
Pedig aztán nyáron a nehezékből előkerült egy kisebb darab! Szegény Babos Tímea, akkor elkeseredett szájjal mutatta, nem a legjobb most az élete! Amennyire lehetett, meg a körülmények megengedték, Magyarország odafigyelt, merre vezet a magyar él játékos útja!
Az egész már a kezdetektől elátkozott volt! Ahogyan a Szolnoki Olaj a hétközi minszki EuroCup kirándulásból súlyos 25 ponttal telemért batyuval hazatért a magyar bajnokság 19. fordulójába, ekkor kezdődött az év 5. hetének gyászolása. Az ellenfél, a régi rettegett rivális Alba Fehérvár csapata pedig rendes kanosan megcsinálta a török kirándulást! Olyan remekül, hogy már most a kupasorozat következő szakaszába léphettek. Eggyel a végső, mindent tisztázó, lezáró forduló előtt! Király!
A Szolnok pedig megtépázottan vágott bele a rangadóba, hazai pályán! Azt is belevenném a pechsorozatba, hogy a jelen sorok írója a fránya rossz lépcsőépítés miatt olyat esett egy méterről, majdnem beszakadt a szolnoki Aréna parkettája! Pedig az jó masszív tölgyfa anyag, pluszban iszonyatosan drága!
Bódog Tamás megint belevert egyet az unatkozva ásítozó magyar sportéletbe! A DVTK szakmai igazgatója lazán megállította a vele szembe ágáló Nono nevezetű labdarúgó özvegyasszonyt! A vezető gyorsan és látványosan, a többiek felé is jelezve iránymutatását, elküldte a kerettől a spanyol légióst!
Akivel amúgy a klubnál többen nem voltak, csak sűrűbben! Hiába a hispán korosztályos válogatott referencia, mehetett Isten hírével! Bódog Tamás elsőre még csak a fakóba száműzte őt a fegyelmezetlenségére, makacskodására, zsírjára hivatkozva. A férfi nem hagyta annyiban a vádakat, ellenben szépen telefújta hangjával a nyilvánosságot. Ezt nem kellett volna megtennie! Még tovább gerjesztette a vezető elszántságát. És ebben a pillanatban jött el az újabb válságforrás!
Haló, csak bátran, bátran! Éledezik, ébredezik a magyar embéegy! Persze nem úgy, ahogyan azt a mondjuk, a tervszerű németek teszik a dolgos meleg, keleti edzőtáborokban, a Bundesligára felhozó edzésekkel, meccsekkel
Ilyenről szó sincs! Ez a kategória egyelőre üresen ásítozik a csettegő kis sikerektől. A nagyon jó távoli melegbe elvonult hungarikumok váratnak, hogy mondjuk felkészülési meccsen cafatokra tépték a román harmadosztályú Sportirulor Ceface együttesét vagy a szlovák negyedik liga közép mezőnyébe iparkodó Sportovi Hrdlacki Klub Hingisová csapatát!
Ahhoz képest, hogy csak hétfő volt, Windecker József szépen szétcsapta az internetet! Pedig ő csak a jobbnál is a jobbat vehette volna fel, ehelyett a pénzéhes jelzőt zúdítják majd rá tavasszal, bárhol lép is pályára! Az Újpest FC tulajdonképpen láthatatlan harcosa bemondta a vabankot a klub 2 milliós fizetésére, a szolgálati autóra, kényelmes bérlakásra meg egy fincsi kis prémiumra!
Az a srác, aki eddig csak a németes nevével lógott ki a sok ex-jugoszláv közül, de különben alanyi jogon extra nulla. Dacos volt, 19-re lapot kért:adjatok még! Windecker József pillanatnyilag nem a legerősebb harcos a 6 győzelemmel, 8 döntetlennel és 5 vereséggel a magyar bajnokságban ki tudja hogyan az 5. helyen porosodó Újpest csapatában.
Kicsit hátradőlhetnek a magyar férfi kézilabdáért akadozók! A nemzet együttesnek sikerült annyira felhoznia a svéd csapatot, hogy azok az Eb második helyéig repültek. Amit bemutatott a férfi csapat betyárul nehéz melónak nevezik, hiszen egy komplett csapatot olyan állapotba felhozni, hovatovább izgatni, amely aztán keményen áttörtek minden akadályon.
A spanyoloknak is megtette ezt a szívességet Vranjes bandavezér, de előbb a svédeket hozta kitűnőre. A híres tréner, decemberben szövetségi kapitányként véletlenül pont Skandináviába vitte a nemzeti együttest, a családja is láthassa őt munka közben, meg, ha ezt a helyszínt találta a legoptimálisabb felkészülésnek, akkor ő is lehessen egy kicsit a szeretteivel! Most mi van? Úgy is pont arra járatta a beosztottjait!
Bódog Tamás kipenderítette Diósgyőrből Nonót, mert ugyan szakmailag megüti a szintet, de emberileg korántsem a legjobb megoldás. Még több Bódog Tamást a magyar futballba!
Ritka az ilyen karakán figura nálunk, mint a diósgyőri tréner. Ugyan nem derült ki pontosan, mi volt a spanyol ifi-válogatottban is megfordult Nono bűne, de Bódog Tamás nem szórakozott, lemondott a futballistáról. Érdemes egy kis kitérőt tenni már a történet elején.
Gabora János kitartó, konok, állhatatos férfi! Ez a három nagyjából ugyanazt jelent, csak a helyzet és a főszervező jellemzésére állt össze ez a tripla! Szombaton nagyjából 10 ezer, na, jó annyi nem, de 4000 ember biztosan megállította őt, plusz az örökké kérdező beosztottak, akik váratlanabbnál-váratlanabb helyzetek megoldása miatt izgatták a főnököt!
Szóval Gabora úr, aki nem mellesleg elég távol állt a sporttól, hiszen a vendéglátásban indult a civil élete, gondolt egyet úgy jó 20 évvel ezelőtt, és összeállított egy jótékonysági tornát! Ami sokkal nagyobbat durrant, mint az gondolta!
Annyira fura ez a nagy csend ekörül a Nemzetek Ligája körül! Sokan arra gondoltak, mekkora nagy hörgés lesz majd, amikor kiderül, kik marják egymást a dicsőségért! Príma focimeccsek már az ősszel, lehet megint menetelni, megrettenteni a házigazda közönséget, lehet a tévében nézettséget villogtatni, szuper pazar lesz minden!
Ehhez képest a nyilvánosságban csak erőltettet megjelenések, sehol egy harsogó címlap sztori, halk elemzések, szolid vélemények, tehát a mainstream nem ezen a vonalon dübörög! Az igazság az, hogy nagyon tisztán senki sem látja, hogy mi is ez az izé?
Most már szinte biztos, hogy ez az Ausztrália egy nagyon baba hely! Még azt a fedett tetejű, puccos tenisz arénájukat is jobban karmoljuk, mint eddig! Az csak eleje az imádatnak, hogy a nők által ájulásig szerettet, kegyetlenül kipattintott testű, - ez még hagyján- istenien teniszező Fucsovics Márton meddig hasított Melbourne-ben a férfi egyesben! Miatta komplett társaságok virrasztottak a tévé előtt a hétfő hajnali kegyetlen időpontban, a svájci zseni, Federer ellen.
Akit csak egy gyorsvonat képes legyőzni! (Ebben a kora reggeli, mindent agyonvágó, megölő időpontban az a frányaság, ha egy pillanatra is becsukja a szemét a tévénéző, a legjobb részről lemarad. Én is így jártam a naganoi olimpia jégkorong döntőjével. Az első két harmadban nulla gól, mondom, kicsit lazulok, míg felújítják a jeget! Arra ébredtem, hogy a csehek nyakába szorgalmasan akasztgatják az arany érmet! Egy góllal nyertek, azt is akkor ütötték a ruszkiknak, amikor szuszókáztam!)
Ezen most már tényleg nem könnyű átlépni! A Real Madrid játékosai most komolyan ennyire bénák vagy frankón meg akarnak buktatni valakit? A látványos bukdácsolásban a foci Darth Vadere-i persze egyből összefüggést látnak a Cristiano Ronaldo Madridból lelépése és Neymar érkezése között!
Most azt történt, hogy a Real Madrid a Spanyol Kupa sorozatban bukott egy már persze hozzájuk képest pillekönnyű csapat ellen. Ha csak azt vesszük mekkora az egyik klub költségvetése a másikhoz képest, akkor ez alapján nincs mese! Csak a pisztolyorrú Karim Benzema éves juttatásaiból simán kijönne a Leganes teljes szezonbeli büdzséje!
Boldogult nagybácsimat egyszer már megidéztem ezen az oldalon a Rudolf lova, szomjúság kettősségben. A következő okosságot is tőle hallottam: „Bajnak, sz@rnak nincs gazdája!”
Nahát, ez hirtelen aktuálisan élessé akkor vált, amikor a férfi kézilabda válogatott edzője, Ljubomir Vranjes visszahajigálta a másik oldalra!
Nadal combja, Djokovics könyöke, Murray csípője tropára ment. Áruld el, miből vagy Roger?
Ez több mint biológiai csoda, jó, oké, genetikai is. Roger Federer 36 éves, makkegészséges, a genetikait hagyjuk meg az orvosoknak, de ha már így belekapirgáltunk, szögezzük loe: Roger Federernek négy gyermeke, két ikerpárja van, egy-egy fiú és lány iker. Egy 19-szeres Grand Slam-bajnok nem szokta „csak úgy szórni a magokat”, ezért is kuriózum a négy gyerkőc ilyetén megoszlása.
Egy pillanatra érdemes lenne a magyar sportvezetők fejébe bekukkantani! Értik-e, hallják-e mi történik az országukban, a sportágukban, vagy csak azt látják, hogy indulatosan mozog a népek szája, de különben őket az egész zajos cirkusz piszkosul nem érdekli!
A céljaik elérése és a pénz elköltése érdekében cseppet sem foglalkoznak az ésszerűséggel, erőlködnek a semmiért. Másik megfigyelésből, azért tesznek ostobaságokat, hogy a többieket idegesítsék. Afféle óvodai civódást imitálva: bebebe, nekem ilyen messziről jött az edzőm, azt sem tudom hová valósi, bezzeg neked csak egy szerb valaki.
Sikerült még felkapaszkodnom a szombat éjjeli tévéexpressz egyik, de talán az egyetlen normális vagonjára, az Ausztrál Open elnevezésű viadal tévés mutatására! Igazából egy erősen beharangozott, de gyilkos időpontra megjelölt ketrecharcos esemény volt a kiindulópont, de abban a pillanatban a másik kanálison még csak valami homokozósok pofozgattak egymást, gyorsan ugrás a másik kanálisra, az európai sportra.
Nők döngölték egymást teniszütővel, közben sikongattak, nyögtek a nagy ütések miatt, feszesre hergelve ezzel a közönséget! A héten az egyik teniszező dámát-jelöltet jól kicikizte az egyébként tényleg nagyon barátságos helyi közönség!
Morgósan, elszántan telik a magyar fodbalisták téli felkészülése. A szokás szerint hömpölyögnek a hírek: ki, hová megy edzőtáborba? Rengeteg a kérdés a körül, értelmes vagy tök fuccsba vitt ötlet meleg éghajlaton készülni a tavaszi szezonra?
Eközben Angliában javában azon tépik a szájukat, hogy legyen-e videó bíró vagy a bénázások miatt továbbra is lehessen vicsorogni a játékvezetőkre, címlapon szennyezni őket! Ezek a gombafejűek még csak ott tartanak, idehaza már régen dübörögött a video technika! Aztán nem akárhol villant a találmány, a megyei bajnokságban, még nem a mennyeiben, annál egyel feljebb!
Azt hittem nem jól látok! A csütörtöki horvát-belorusz férfi kézilabda Eb mérkőzés egyik hazai időkérésénél feltűnt egy szemüveges fiatal férfi, a horvát főgóré háta mögött. Ugyan csak csendben nézelődött, de akkor is a nagycsapat stábjához tartozott. Hrvoje Horvat annak idején rengetegszer megfordult Magyarországon, korosztályos tornákon!
Erőteljes, gyors gondolkodású, friss mentalitású, és főként eredményesen dolgozó edzőként vált ismertté a nem gyenge horvát utánpótlás nemzeti csapatnál. Erre most meg tessék, ott kandikál Cervar feje fölött. Nyilván nem azért adtak neki válogatott melegítőt, mert pont páratlanul küldte a ruhagyáros, hanem mert Horvat igen is jó szakember, kíváncsiak a véleményére, de ennél sokkal fontosabb: lehet, benne látják az ambiciózus férfit, aki a mega elődök utóda lehet.
Most éppen nem vagyok pikírt, tényleg azt szeretném, ha hagynák dolgozni a kis növésű délszláv-skandináv kombót.
Valamiért azt szimatolom, hogy jó magyar szokás szerint minden kedves kommentelő, plusz a magyar edzői lobbi egyenes és hajlott gerinccel megáldott képviselői össztüzet zúdítanak a férfi kézilabda válogatott szövetségi kapitányára.
Erre mondják azt, hogy becsapott a mennykő! Még egy cifrát is káromkodnak hozzá, kifejezve az idegesség magas állapotát, amire aztán jogosan dobná rá a piros riasztást a Szolgálat, ha mondjuk, ezt kérné a Szövetség! A horvátországi férfi kézilabda Eb-n a csehek megcsinálták a királyságot! Leverték a nagy arcú dánokat, az olimpia címvédőt!
A csehek! Akiknél Jicha hiányában nagyjából olyan szintű a férfi kézilabda, mint Kanadában a Szatyorkutyák Farokcsóváló Nemzeti Ligája! Pont annyi! A cseh kézilabda! Nem a Csehszlovák, csak a Cseh! A régi, Gustav Husak-os csapatban legalább volt pár kósza magyar mentségként, de különben csupa rozsda az egész!
Egyszerűen, innen, Magyarországról,- az egyszeri, boldogságos labdarúgó Eb öröm kihűlő melegéből, - végtelenül nehéz elképzelni, amit az izlandiak ragyogó szinten űznek bármilyen labdával, immáron folyamatosan!
Teljesen idegesítő, amit a halszagúan labdázó népek művelnek a Föld összes részével. 332 529 lakossal felfoghatatlan dolgokat adnak elő. Ebből az országból, ahol 3,1 fő az egy négyzetkilométerre eső népesség folyamatosan kineveltek egy csomó jó játékost, ezzel együtt ütős válogatottakat! De hát mi ez, amit az Izlandon született fiatal sportolók előadnak?
Azt már biztosan kijelenthető, hogy két góllal kikapni ezerszer rosszabb, mint ha tízzel agyonvernek egy válogatottat. Konkrétan a magyar nemzeti csapat kettővel szenvedett vereséget Eb mérkőzésen a torony, mit torony, Burdzs al-Arab-magasságú esélyesnek jelzett spanyoloktól.
Még csak azt sem szabad felkérdezni a vereségre, hogy mit szemétkedtek a bírók. Amúgy azok ketten csak akkor szívták ki a magyarok vérét, amikor nem volt döntő pillanat. Okosban szórták ki a semmire Vranjes szövetségi kapitány embereit. Szóval, hogy na, mégis.
Ja, hát nem volt ez olyan rossz, mint ha kétszer olyan rossz lett volna. Kicsit cidrizett a hazafiasság a majdnem 10 gólos különbség égető szégyenétől, de aztán valamit kopott a gázos diffi. Pedig hát…
Pedig hát ez olyan nagyon finoman indult a dánok elleni Eb-nyitányon. A magyarság közepesen parázó előkészülettel huppant a székbe a rettegett ellenféllel szembeni, első meccshez. Az olimpia bajnok dán nagymenők akarata az első pillanattól kezdve bejött, de bámulatos módon fordult a meccs menete. Az első rész kezdeti sokkolásából felkelve végig tökösen játszott Vranjes szövetségi kapitány csapata.
A Noszty fiú esete Tóth Marival. Nem szorosan, sőt egyáltalán nem függ össze a hét nagy durranással bevezetett eseményéhez. A Huszti fiú esete a magyar focival. Nincs itt semmiféle mélyebb összefüggés. A csodálatos író, Mikszáth műve csak egyszerű dallamos hasonlóságot mutat a hazatért labdarúgóval. Vagy mégis? Nem, ez inkább egy sima Hungaricum, amire ha úgy adja, éppen rá lehetne dobni a megkülönböztető címkét!
Úgy látszik Huszti Szabolcs megneszelte, esetleg belátta, hogy idegenben már annyira nem kapkodnak érte. Talán egy laza pillanatában összegzett: amit lehetett, persze valutában, kihozott ebből a labdás sztoriból, nagy kalandokba már nem vág bele, plusz érzelmi toldásként erre jött a fedőszöveg, hogy a család mennyire fontos, meg minden!
Finoman szólva is kevés figyelmet kap egy, különben elég harsogó siker fennállásának 19. évfordulója. Egy magyar jégkorongozó kanadai bajnok lett csapatával! Ez nagyjából, sőt egész őszintén akkora robbanás, mint ha egy afgán úszónő 200 vegyesen legyőzné Hosszú Katinkát!
Szuper Levente, a messziről jött vándor, aki 85.-ként érkezett az Ottawa67’s jégkorongcsapatához 1998-ban bajnoki gyűrűt kapott az U20-as korosztályban! Nyilván lesz, aki alapból elhessegeti: mi ebben a nagyság? Na, neki egy pár adat erről a nem mindennapi magyar dicsőségről.
„Igyál, igyál, ne csak egyél, nehogy úgy járj, mint a Rudolf lova”- figyelmeztetett göcögve, boldogult Keresztapám annak idején az ünnepi ebédeknél a budafoki hegyen! Ez fix mondása volt, de a figyelmeztetés múltjára soha nem derült fény!
Menj, menj, igazolj Rudolf, ki tudja, meddig mehetsz, kurjantanak az egykor minőségi játékosnak kikiáltott játékos irányába! Magyarország sportért, azon belül a labdarúgásért reszkető népessége előtt porladt semmivé, áh, nem, inkább megélhetési fodbalistává Rudolf Gergely. Aki annak idején zömök megváltóként érkezett a hazai sampionátóba, majd a nemzet válogatottjához! Most meg ott tart, hogy tavasszal 10. klubjának kezdi leadni számlatömbjéből, az aktuális utaláshoz szükséges hivatalos papírt.
Ha ez így megy tovább, a La Liga megasztárjai besokallnak. Hát, hogy meri vegzálni a spanyol adóhatóság Luka Modricot, aki az asszonnyal Luxemburgban offshorozott?! Szégyen…
Ha jobban meg akarjuk érteni a labdarúgásban zajló folyamatokat, érdemes visszakanyarodnunk 2003-ig. Ekkor fogadta el a spanyol parlament a Beckham-törvényként elhíresült jogszabályt, amely azt célozta, hogy vonzóbb legyen Hispánia adókörnyezete a külföldről érkező munkaerők, jellemzően a sztárfutballisták számára.
Ezek teljesen megbolondultak! Ez most nem az a tévéműsor, amelyben Magyarország legbőszebb, legkeményebb, legütősebb rappere, Ganxsta Döglégy Zolee rózsaszín cicanadrágban, a szájával hajkurászta a felakasztott cukorkát. Inkább arra, amit most összegörgetett a Barcelona ezzel a brazil csávóval. A Coutinhoval.
160 millió eurót égetett ki érte az FC Barcelona, ha tetszik, ha nem, tök fölöslegesen! Ez a művész állítólag olyat gömbölyített a Liverpoolban, hogy már nyár óta ácsingózik érte a Barca! Az angol együttes ugyan, ha szakaszosan, de hasít a PL-ben, bár sok beleszólása nincs a bajnoki aranyért folytatott cicázásba, de egy Liverpool, akkor is Liverpool!
Séta, légzés! Legalább nem lett súlyos, demoralizáló vereség a svédek elleni két feljavítóból! Ugyan két vereség, ha szűken is. Igaz akkor is vereség. Legalább nem látszott megzavarodott tekintetű, gyáva szövetségi kapitány! Volt büszke, higgadt irányító, nem a táblával hadonászó, kusza beszédű, össze-vissza pillogó üldözött!
Ennek a két meccsnek a látványos eredménye: olyan a kapitány, ahogyan gondolni lehet, okos, és kitalálja a legfrankóbbat! Ami egyébként nem biztos, hogy sokra elég lesz, de legalább megtalálhat Vranjes valami olyat, amit később, az Eb után aranyként vehet számba!
A sok külföldi szövetségi kapitány, ha másra nem, arra elégséges volt, hogy a magyar férfi kézilabda válogatott összes tagja megtanuljon angolul! Megannyi jól fizetett nyelvtanár tűnt fel magyar válogatott szerkóban, kevés sikerrel!
Mocsai tanár úr utáni szövetségi kapitányként Talant Dujsebajev-vel a kirgiz dialektus erősödött. Meg az a gyakran nem látható, hallható tulajdonság, hogy egy edző képes beismerni hibáit. Aztán amikor a főnök sorozatban húzta magára a felelősség súlyos fekete zubbonyát, akár indokolatlanul, az már nem elismerés! Gyorsan jött és ment a spanyol-orosz útleveles, utána megérkezett a magyar férfi kézilabda legzavarodottabb tekintetű vezére!
4 csapatos utánpótlás kézilabda tornát rendeztek Balatonbogláron az u18-as férfi korosztály számára! Horvátok, szlovénok, norvégok és magyarok a résztvevői az év első versenyének! Ez klassz, hiszen a magyar válogatott megnézheti magát a nemzetközi iramban! Ami nagyon rossz, hogy eddig is aránylag kevés hazai edző, pláne utánpótlásedző volt kíváncsi az ifi korú kiválasztottak játékára, benne saját játékosára!
Egy kéz elég lenne megszámolni őket! Senkit nem érdekel, merre tart a világ kézilabdája! Meghökkentő az is, hogy a tavaly nyáron vb. 5 helyre érkező junior válogatott sem kapott zajos elismerést!
A világ leghitványabb, legegyszerűbb, legnyamvadtabb, legócskább Kis Grófó dalának szövege lenne most az írni, hogy ez egy tipikusan magyar dolog. De még is! Ez a súlyos jelenség simán megkaphatná az originális, sehol nem látható, a csak a Kárpát-medencében csobogó „Hungarikum” dicsőségét!
A kitolás, a bosszú, az értelmetlen erőfitogtatás, aztán a csúfos pofára esés szép részt ad ki ebből a történetből. A sztori: él egy család, a Szőllős, amelynek mind a három gyermeke tehetségesen síel. Nagy dolog, mert Magyarország konkrétan nem egy sí nagyhatalom, bár Miklós Edit belépése látványosan erősre izmosította a sportág gazdasági életét. Ez lett az origója ennek a semmihez nem hasonlítható bravúros „magyarosch” cuccnak. Miklós Edit sikereivel az állami pénz elkezdett ömleni a sí sportba, de ebből a Szőllős családnak, a három roppant tehetséges gyermek ellenére sem jutott, vagy legalább is nem annyi, ami eddig befektettek, vagy pedig a stabil, fejlődőképes jövőt jelenthetné!
Eddig csak a fekete péntek elsöprő erejéről lehetett hallani. Idehaza csak a szoftos változat futott, míg az ötletadó, sőt névadó felhajtás Amerikában egészen másképp fut le az a nap. Ott nem szerénykednek a portékával, kipakolnak mindent a redukált árak közé, idehaza meg csak okosban pötyög a rohamra való áru.
Az újévben a feketeség nem csak a kereskedelemre, meg a péntekre értendő! Az amerikai fociban is döbbenetes erővel mozgott a pusztítás, befeketedett a hétfő jó pár fejesnek! Ekkorra, mármint az újév elejére eldőlt, ki maradhat versenyben a Vincent Lombardi trófeáért, vagy legalább is ki maradhat azon az útón, amelyen megnyerhető a trófea.
A világszerte ismert pipa-logójú amerikai brand simán kihozta, hogy Coutinho Barcelonába igazol. Tehát még egyszer: nem a játékos, nem a klubja, hanem egy gigamárka.
Jürgen Klopp hangosan röhög a Liverpool TV-ben, majd cinikus félmondatokkal próbálja elvenni az élét a nagy szenzációnak, amelyet nem egy futballista, még csak nem is aktuális és jövőbeli klubja jelent be. Bizony, hogy nem. A szponzor, a Barcelonát öltöztető Nike volt olyan „kegyes”, hogy a honlapján világgá kürtölje, Philippe Coutinho a Liverpooltól a katalánokhoz igazol.
Szinte minimális volt az esélye, hogy a darts legenda, Phil Taylor ellen ez a kisgyerek, Rob Cross bármit is összehozzon! Csitítóan szóltak ugyan mások: a srác nem akárkit, a holland óriást csapta ki a sorozatból. Van Gerwent, aki már nincs az idei vb történelem könyvének utolsó fejezetében, ha csak nem amiatt, hogy az elődöntőben mekkora arcként bukott a nyeretlen kétéves ellen. Akár így is lehet becézni a villanyszerelőt, aki most elsőségével jól belekapaszkodott a világ élmezőnyébe, plusz vastagabb lett 400 ezer fonttal.
Phil Taylor is meglazult egy kissé, amikor kiderült”csak” Rob Cross fogja keresztezni az útját a darts istenek közé! Meg különben is az a 17 vb cím nagyon erős ütőkártya, akárki akármennyit tett a fiatal angol villanyászra! A legenda ünnepélyes lezárását sejtették a nagydöntő előtt, amibe aztán szépen belerondított Cross!
