Páratlan lehetőség adódott jól és alaposan figyelni a magyar labdarúgás világvándorát, finom pénzgyűjtögetőjét! Huszti Szabolcs akkora megdöbbenést okozott Magyarországra jövetelével, mint ha Edinson Cavani a Mezőkövesdet választotta volna.
Huszti annak idején, a vagy 20 ezer évvel ezelőtti indulásával szép csörgést indított el a magyar ligában, erre még jobban ráerősítve megmutatkozott a válogatottban is. Aztán nagyon durván és gyorsan lelépett, egy különös, titkos okra hivatkozva, amit az érintetteken, tehát Husztin meg még valakin, vagy valakiken kívül senki nem tudhatott, így persze nem is érthetett. Mondjuk még arra is nehezen lehetett akkor is és manapság is magyarázatot találni: Huszti miért pont Atkinson bíró orra előtt, és miért egy teljesen hulla szituban kalapálta szét a horvát ellenfele fejét, de most már ez sem téma.
A City tar mestere azon pörgött, hogy behúzzák-e a Premier League-et a hétvégén vagy inkább pihenjenek rá a Pool elleni BL-visszavágóra. Rápörögtek, majd másfél perc alatt le is pattantak...
Pep Guardiola legutóbb 2013-ban a Barcelonával nyert Bajnokok Ligáját, azóta nekifutott háromszor a Bayern edzőjeként, de nem koronázta siker az erőfeszítéseit. Tavaly a Cityvel is tett egy kísérletet, idén szintén megpróbálta, de a Pool elleni zakó után már az elődöntő is csoda lenne a csapatától, nem hogy maga a BL-trófea.
2-0-ra legyőzte a magyar válogatott a Costa Rica-i nemzeti csapatot. Nagypályán is komoly tétel lenne, futsalban is elég szépet robbant az új kapitány bombája! Sőt, teremben talán még erősebbek a Dél-Amerikaiak, a kontinens harmadik legjobb csapata. Első ugye a világbajnok argentin, aztán egy csepp gyönyör, a brazilokkal, meg a többiek. Na, ebben a veretes bandában harmadik Costa Rica. Tehát bőven elég szép az elért eredmény!
Sito lelépett magyar szövetségi kapitány találmánya volt, hogy a messzi távolból hozzanak ellenfelet, erre nem volt mit lépnie az új górénak, Turzó Józsefnek. Akinek a jelöltsége nagyon komoly zajt váltott ki abban a honi sportvilágban. Itt, ha valaki bármilyen idegen nyelvet akár makog is, akkora nagy király lehet, mint Zámbó Jimmy. Az sem baj, ha tök a szakmájában, ha külföldi, marhára bőven elég. Extra befutó, ha magyar a menedzser irodája, amely különben beteg és sánta lovakat futtat, virsli jövőképpel.
Egyszerűen képtelenség volt lejönni a Liverpool-Manchester City BL leselejtezőről. Még úgy is, hogy az emberek szeme kifolyik a sok meccstől, ami a retinára árad éjjel-nappal, de nem Budapest! Ömlik a sok üres focirombolás, nincs menekvés, felzabálja az ember kíváncsiságát, érdeklődését a labdás dömping!
Kezdésnek hogy az angol tévések behoztak egy olyan közeli, szoros közvetítési képet a meccsről, amitől tisztára olyan volt, mint ha a karosszéknél loholtak volna a férfiak! Amikor úgy adta a meccs, még szűkebbre vették a keresőt a kamerán, még jobban érződött a fantasztikus iram.
Már emiatt is izgalmas volt a találkozó, aztán még ezt feszítették még keményebbre a labdarúgók. Az megvan, hogy az első 12 percben nem esett szabálytalanság? Egy ilyen ütközetben, amelyen minden milliméter egy kis „D” nap, véres partraszállás, de teljesen sportszerűen? Rohanás közben tök szabályosan, férfiasan harcolt az összes sportoló! Elképzelhetetlen erővel ütköztek, felfoghatatlan volt a tempó, a rövid idő alatt talán egyszer sípolt a német spori, de különben csak a férfiasság hasított a pályán. Tiszta, páramentes tekintettel volt szabad bámulni ezt a remek száguldást, amelyen csak fokozódott a gyönyör.
A Pool olyan szorítást, olyan tempót diktált, amit nem értettek a vendégek. Kezelhetetlenné, értelmetlenné vált számukra az első 25 perc. A liverpooli közönség őrjöngött, a piros mezes játékosaik más állapotban dübörögtek fel és alá. Megzavarodott az amúgy marcona bérfűrészelőkből álló látogatói védelem. Nem hogy a szervezett védekezés, az is nagy kihívás volt, hogy minimum elérjék a hazai vörösöket!
Kiderült az is, hogy Európát egy egyiptomi csoda készteti ájuldozásra. Ha valaki nem hallott Mohamed Szaleh-ről, most kapott az arcába elég bizonyítékot! Tényleg nagyon jó a csatár. Félelmetes a bal lába, a védők számára kikészítő, ahogyan odaér a legjobb pillanatokhoz, és mindig, de mindig jó döntést hoz. Az ellenfél középkezdéséhez! Hiába vásárolta fel a világ összes nagymenőjét Pep Guardiola, az első meccs első félidejébe kóválygó inasokká váltak! Összeestek a nagy nyomás alatt, kipurcantak!
Befejezte Gyurta Dániel a sportolást! Nem friss hír, csak most esett le, hogy ez most mi? A fiatalember, aki 2004-ben az olimpia eredmény hirdetéskor ugyanazzal a külsővel lépdelt a dobogó felé, mint most, amikor bemondta azt, hogy véget?
Közben elszaladt egy csomó év, rengeteg verseny és valami egészen pici hiányérzet mégis csak maradt az emberekben! Az nagyon nagy meló volt, amikor 8 évvel később 2012-ben, igaz még akkor is csak 23 évesen felért a csúcsra, olimpiász tetejére. Akkor megint elkezdett felhorgadni a remény, ez a srác legyalulja a világot, senki nem állhat az útjába! Mi, magyarok már csak ígyen élünk!
Ameddig a portugál nagyszájú marad a Manchester United edzője, addig még véletlenül sem szabad olyan játékot várni az angoloktól, amit a Bayern bemutatott a Sevilla ellen. Az ellen, amelyik márványsimasággal csapta szét a szélvédőjén a ma már csak Rózsaszín, régebben Vörös Ördögöket! Az viszont tutibiztos, hogy annyi primitív, ostoba magyarázatot senki nem tud felböfögni, mint amit Mourinho kitesz!
Az andalúz banda nem remegős gyerekek összejövetele. Szépen görgetik a labdát, ha kell, beletaposnak, vissza kettő, padlógáz, aztán mehet csövezni az ellenfél a középkezdéshez!
Elég meredekre sikerült a magyar kézilabdázás földet érése az év elején, persze hozzávehetjük a tavalyi év végét is, amikor a lányok húztak le válogatott szinten egy eddig ismeretlen ívet! A férfiválogatottnál, az új seprő annyira nem sepert jól, sőt, a nemzeti csapatot minden különösebb felhajtás nélkül tolták ki a mezőnyből.
Még ez sem igaz, hogy kitolták őket, hiszen a legjobbnak tartott játékosok, a legtutibb trénerrel nyomtalanul tűntek el az Eb menetrendjéből, nulla káreseményt hagyva az ellenfelek történelmében! Erre még kicsit bekettyent a magyarázat generátor, bár sokat kellett rángatni a behúzó kart, míg valami kiszakadt.
Kicsit késve próbálom utolérni a múlt heti eseményt! A szervezők összehozták a korábbi, brazil vb egyik nagy csörrenését! A brazilok szívesen bejelentkeztek, hogy a németeknek visszamérnék azt a hazai pályán bekapott hét gólocskát!
A történelminek nevezett szénné égést kívánták kitörölni. Pedig azt a meccset elég nehéz lesz überelni, ha csak a piszkosul győztes germánok nyelvét vennék elő élcelődés elősegítésére! Ha csak az akkori csapat elejét vesszük, már az maga egy győzelem, hiszen Scolari vezér csodás munkája aranyat hozott Dél-Amerikába, ahol a labda mindennél fontosabb.
Eljönnek Magyarországra, jaj, nagyon tetszik nekik a hely, pláne miután kiderült mekkora lesz fizetségük! Előtte még a nagy ruppótlanságukból fakadó szorongásukból, félelmükből odahaza vagy ahová dobta őket a sors, összehoznak valami mutatós eredményt. Felfigyel rájuk a világ, meg persze a tehetős magyar klubvezetők. Ránéznek a csókára, a nagyfejű okosok kimondják rá: ő kell ide! Mecsoda karizma, tessék megnézni fillérekből mit hozott ki, több nyelven beszél, kell ide! Csak is ő!
A Kijelölt Jövő Nagytudású Vezető belép az országba, már kellemes az életérzése! Látja a stabilitást, ahogyan az euró tízezrek betolatnak a csont üres számlájára. Zsír király minden! Amit még lehet, okosban kiszivattyúznak a jelenből, extrákat bőven tartalmazó szerződést kötnek, benne a rájuk nem vonatkozó kötelezettséggel, csak a jogokkal, felmentésekkel, extra kitételekkel.
Ezt aztán igazán kevesen gondolták! Sőt inkább senki sem hitt benne. Amikor kiderült, hogy Ambros Martin lelép a Győri AUDI ETO KC nő csapatától, egy nagy csomag jelölt mellett lazításként bedobtak egy két magyar nevet is a spanyol után fellépők közé.
Talán, hogy ne morogjon már a magyar népesség, figyeljenek, nyugi, a vége úgy is az lesz, amit a vezetők kiterveltek. Danyi Gábort egészen szépen magasra hozták, csak hát persze nem egyedüliként, annyira azért nem szaladhatott előre senki, aki az idevalósiak nyelvét beszéli. Danyi Gáborra ráakasztottak egy franciát, még ez is belefért a várakozásba, meg persze bólintott az összes, ok, ez is csak egy kis színeskedés!
Nem irigylem Stieber Zoltánt, átrepült egy kontinenst, megismerte Leekens úr szakmai elképzeléseit (már ha vannak neki olyanok…), majd végig ült két meccset a kispadon. Bocs, néha melegített is.
Jó lenne bele látni Georges Leekens fejébe. Először kihirdetett egy teljesen irreális, 37 fős keretet, azt szűkítette, s a kiválasztottakkal készült Telkiben a kazahok és a skótok elleni barátságos meccsre. Az első névsort böngészve nem volt nehéz nem észrevenni, hogy aki élt és mozgott a Storck,- és a Dárdai-érában, azt behívta a jó kedélyű nyugdíjas, belga öregúr. Közéjük tartozott Stieber Zoltán, aki többször tet hűségesküt korábban Storck mellett, még az Andorra elleni zakó után is a német folytatásáért szurkolt az alacsony, amúgy nagyon közlékeny, és intelligens középpályás.
Az meg milyen furcsán adja ki magát, még ebben a zűrzavaros világban is, hogy egy válogatott csapat szurkolói annak örülnek, csak kicsit kapott ki együttesük és nem kacag rajtuk a fél világ! Már azt is pozitívumnak harsogják, hogy jupijja, csak egy gól lett a vége, nem csúfos szétverés!
Ez mekkora életérzés! Miközben az aktuális, győztes ellenfél, a skótok jobbára B válogatottba illeszthető emberekből állt. A magyar csapatnál pedig ugyanazok az Eb-látott arcok látszottak, akik egyenletesen süllyesztik egyre lejjebb a nemzeti csapatot. Igaz, jött hozzájuk egy új vezető ember, aki igazából nem sejti mit vállalt, ám közben jó a PR-e, finom beszéd stílusa, okos politikus, nem akarja hallani és látni a vészhelyzetet, hiszen ehhez elég rutinos!
Túl azon, hogy a hétvégén sikerült vissza csapni a holland felnőtt női kéziseknek a győri Arénában kimért vereségért, remek idegenbeli helytállásért, volt más oka is az örömre a magyar kézilabdának!
Dabason olyan korosztályos nemzetközi tornát szerveztek össze az MKSZ specialistái, hogy arra kicsordult a nyála az összes vaksz pusztítónak, meg a mestereiknek! U18-as szinten elfogadta a meghívást a dán, a norvég és a holland ifi válogatott! Igazából olyan sok csapat nem hiányzott, hogy itt legyen a világ élvonala.
Komoly, nagy hagyománnyá vált a Magyarországon dolgozó külföldi trénerek körében, hogy végső mentségként, a saját hibáik elismerést szépen lefelejtve a sztoriról, amennyire lehet, beleverik a csúfot a magyar utánpótlás nevelésbe! Különben fogalmuk sincs, melyik korosztályos csapat hol edz, kivel edz, kik alkotják a keretet, ezt találják maguknak menekülő útnak! Abban nincs teher, a felsőbb emberek úgy is nekik hisznek, tehát vakon indulhat a támadás az általuk soha nem látott ellenségre!
A hétvége első csapása a holland felnőtt női válogatott nyeresége volt a magyarok elleni Eb selejtező csoportmérkőzésen. A győri Aréna örökké hűséges közönsége láthatta a magyar bajnokságban felerősödött holland légiósok sziporkázást, és a magyar lányok meghajlását egy góllal!
Kimondottan jó volt ez srácok! Az U21-es labdarúgó válogatott szépen megpirította a Ciprusiakat. Korábban ez a meccs egy kézlegyintést ért sportvonalon, ám mára, jócskán megváltozott a súlypont a labdarúgásban! Nincs, már olyan flegmázva kérkedünk a 90 perc előtt: ezek meg mit akarnak ellenünk? Kivisszük a cipőt a pályára, attól hanyatt esnek és kész!
Kicsit pilinckázunk ellenük, kapnak egy hatost, aztán mehet haza mindenki! A szövetségi kapitányoknak nincs már lehetőség zagyvaságot beszélni a gólarányjavításról, hogy lehetőséget adunk a fiataloknak, meg a többi lazaság! Nincs már hurka válogatott! Kellő alázattal kell közeledni az összes ellenfélhez, mert ha nem, fájdalmasan lesz az Andorra elleni szégyen, kínossá válik Feröer és még ehhez jön az agyzsibbasztó Luxemburg grófja, Boratékat pedig megénekelte Szilágyi kolléga…
Nem értem, mi a gond: Andorra és Luxemburg ellen nem sikerült a bravúr, na, de most végre összejött: végre sikeresen zártunk egy félidőt, a másodikat. Csak az az első ne lett volna.
Szerintem többségben voltak Telkiben azok a tollforgatók, akik elégedetten nyugtázták a kapitány szavait. Georges Leekens ugyanis azt találta mondani a kazah-meccsre való készülés első napján, hogy a meccs előtt elveszi a srácokat templomba, mert ugye a hit nagyon fontos. Bennem ekkor állt össze a kép, mert eddig is sejtettem, hogy ez a belga nyugdíjas öregúr nem teljesen százas, és valahogy bedumálta magát a magyar kispadra, de többre nem lesz képes.
Talán már senki sem emlékszik, régen hogyan ment! Amikor nem volt ekkora bőség és jóság! Néhány magas poszton szereplő férfiember a fejébe vette, hogy a kézilabdát teljesen érzelmi alapon felkarolja.
De nem ennyiből, mint manapság. A magyar válogatott mégis ragyogó sikereket pordukált. Akkor bezzeg nem villogott a nemzetközi rivaldában magyar klub. Volt egy pár erős éve néhány klubcsapatnak, de nem az állandó döntőzés.
Ez most már egyre jobban látszik, hogy ez a szegedi férfi kézilabda csapat szépen csúszik a lúzerség felé. Vagy én nézem a legrosszabb pillanatban a BL-meccseiket. Írom ezt úgy, hogy amikor Szegeden éltem, ott voltam majdnem minden meccsükön, pár egykori magyar játékossal jó kapcsolatba kerültem.
Régi mániám, hogy ha egy országba, jelen esetben Magyarországra eljön egy sportoló vendégmunkásnak, kötelessége megtanulnia magyarul. A Kiel edzője németül taktikázott az innen-onnan érkezett légiósokkal!
A legutolsó emlékezete vívó közvetítés, amit láttam, az még Dávid Sándor mélyen búgó hangján érkezett a fekete fehér televízió sugárzásában. Elég öreg a sztori, de hogy tutira nem felejtődött el, az biztos. Dávid Sándornál jobban soha senki nem látta a pengék villanását, pedig akkoriban, talán ha két kamerával nyomták ki a képet a vívásra gerjedőknek.
Semmi nem látszott a tévében, ráadásban a zsinórozás miatt olykor annyira összegabalyodtak a vívók, mint rabsic hálójában a harcsa! Ehhez jött még az olasz vívók kötelező őrjöngése, hepciáskodása.
Most már egy kicsit tényleg körülnézhetne a Speciális Egyes! Komolyan azt hiszi, hogy mindenki olyan vak, csak ő az igazi? Kicsit furán adta magát a Sevilla elleni terméketlen BL-meccsen, ahol egy idegenbeli, ugyan sivár, otthonra még éppen beleférősen bíztató, nulla-nulla után, samottá égetve önmagukat, szégyenszemre hazai pályán verte szét a portugál Mourinho egóját a villámléptű, negyed annyi gázsival pöfékelő, igaz nímandokból álló andalúziai csapat.
Természetesen az egész világ gonoszul látta a Manchester United sorsát, Ze cseppnyi kivetnivalót nem talált a zakóban, sőt egy váratlan gondolati fordulattal még önmagát akarta kihozni hősnek!
Neymar kisgyerek most tényleg elment a falig! Azt mondja, akkor marad a PSG-ben, ha heti egy millió fontot fizetnek neki. Ez nem kevés, sőt inkább sokkal több, mint amit igazából érdemelne. A brazil kiscsákó eddig néhány selyempapír könnyű Ligue 1 ellenfeleken végrehajtott látványos cicázáson, meg a BL-előkészítő táborában, a csoportkörben bemutatott alázáson kívül semmit nem mutatott, a nagyfiúk ellen.
Közben pedig állandó mantrázta, hogy a Real Madridba mennyire kívánkozik, heti csócsálásra kiajánlva ezt a témát. Meg persze cukkolva a spanyol csapat nagymenőit, hiszen csak kötelező megszólítani CR-t, meg a többi bandatagot, mit gondolnak a bohóc jöveteléhez!
Megint rágörcsölt a világ a semmire! Kitalálták a fene nagy zöld program jegyében, hogy a villanyos autóknak is dobnak egy nagy esélyt, hogy megmutathassák, nem csak a futhatja elektromos verdára, de a mezei gyalogos nézőknek is, akik így élvezhetik a delejes kategória Formula-1-et.
Nézhetik, fizethetnek szépen a belépőre! Hát ez a kísérlet nagyjából annyira életerős, mint az alkoholmentes sör, a guminő meg a villanyos cigi. Ugyan az a mozdulatsor jár mindegyikhez, csak a kamuság elönti az embert, akármennyire is akarja, már pedig ez most neki irgalmatlanul jó lesz.
Egészen jó kis meccsek voltak a legutóbbi BL hétköznapokon. Az Európa Liga más üzemlátogatás, a csalódottak, enyhén picsogók, meg természetesen néhány friss erő csarnoka, annyi a mérkőzés az utóbbiban, meg olyan lehetetlen helyeken látható, egyszerűen követhetetlen!
Az irdatlan mennyiségű televíziós labdarúgó mérkőzés véraláfutást okoz a férfiember farizomzatában, de azért találni olyat, amitől nem rohad ki az ember szeme, az unalmas védő falkától, meg a szakadék több szász százalékos labdabirtoklástól. Amitől majd az összes kommentátor ájultra élvezi a meccset! Kit érdekel Guardiola tökölős labda melengetése, sehol egy csel, egy közös játék, csak a tologatás, a tutizmus!
Erről a Courtois gyerekről gyakran és sokan azt hitték, hogy ez egy jó kapus lesz. Nem véletlenül marta el őt a Chelsea, sok klubigazgatóval összekülönbözve. Eleget bizonyított ismeretlen senkiként az Atletico Madridban.
Tényleg nyeretlen kétévesként hozta magát a világra, ahogyan a spanyoloknál pörgött, az szépen felhozta őt a piacra. Töretlen fejlődés, mutatós eredmények, ragyogó statisztika. Ennyi bőven elég, hogy az Oroszországból elkergetett, az életéért egészen Angliáig futó Abramovics cár atyuska rátegye a kezét Belgium legjobb praliné kapusára, aki még ráadásul arcátlanul fiatal. Tehetséges, jó képességű, igaz nem magyar, belga srác, nem véletlenül jó kapus! Kemény volt Madridban, meg minden, szóval vele sokat nem tévedhet a kőgazdag gazda. Jó arc, magas, nagy karokkal, kicsit vicces fejjel, akkor is jó kapus. Volt.
Elég nevetséges szintre süllyedt korunk fekete öves arrogáns nagymestere és egy feltörekvő, ám szerényebb képességű holland edző szájkaratéja.
Szegény Marcus Rashford. Ez a derék legény mit sem tehet arról, hogy a Liverpoolnak lőtt két gólja valóságos üzenethadjáratot generáljon. Márpedig így történt, s a feleket elnézve, még biztosan van néhány töltény a tárban. Rashford tündöklése ihlette meg a búr szakembert, Frank de Boert, hogy egy kicsit oda pörköljön José Mourinhónak.
Annyira egy Duna deltavidéki rozzant sparhertre hasonlít ez a mostani Manchester United. Kegyetlen csavar a dramaturgiában: ebben a csapatban a legjobb játékos az a Romelu Lukaku, akit annak idején Jose Mourinho tréner dupla végű bottal kergetett el!
Annyira béna, falábú volt, ha ráesett a lábára egy esőcsepp, kihajtott a levél! Így mondta a portugál fado siránkozó. Erre piff neki, odavitte magához a szétgyalázott belga óriást! Akinek a férfiasságáról, külön nótát faragtak kínjukban vagy dicsőségükben az unatkozó, alkesz brit szurkerek. Persze a pikáns nótát betiltották, Lukaku meg virított. De nem a Sevilla elleni BL visszavágón!
A Paris Saint Germain a lehető legrosszabb példája annak, ha valakinek sok a pénze, de nem gondolkodik! Amúgy a Manchester City tökre ugyan azt az utat tapossa, nekik az a szerencse jutott, hogy büszkén állnak az angol ligában, a Bajnokok Ligájába meg a jó sors egy harmatos kis csapatot tolt eléjük.
A Baselnek már az idegenbeli meccsen szórtak egy lazát, utána az is belefért, hogy a bamba svájciak hazai pályán pirítgatták őket egy szakadtas vereséggel. A PSG mindig látványosan eljut egy darabig, akár elkezdhetnék őket kikiáltani, hogy na, végre a rengeteg pénz meg a sok meló csak meghozza a gyümölcsét, és akkor jön egy spanyol csapat. Akiktől annyira összetojják magukat, hogy az immáron második filézésük inkább vicces és tragikus.
Hogy micsoda? Kikapott a Telekom Veszprém? Vereség hazai pályán, és nem a BL-ben? Az teljességgel kizárt, valami orosz megtrollkodta a hírportált, ennyi a sztori, menjen innen mindenki, nincs ebben semmi látnivaló!
Legutoljára Krisztus előtt kicsivel történt hasonló, de az a klub, amelyik nyert Veszprémben, azóta már nem is létezik, de már az emberek sem emlékeznek rá. De ha már egyszer felugrott ez a hír, csak ráfordultak páran. Hiszen ez maga világ nyolcadik csodája.
Marhára szerencsés ember ez a Bernd Storck! A szürke német élete egyetlen nagy, piros betűs ünnepének foghatja fel, amikor Dárdai Pál merő jó szándékkel kiemelte őt a germán középszerűségből, a keddi unalomból, a szerdai haveros sörözésből, a szombati Dieter Bohlen böfögésből, a heti „Gute Zeit, Schlechte Zeit” szappanopera bámulásából.
Állítólag előbb Storck tolta Dárdait, ameddig lehetett. Aztán a következő ötlevelű lóhere megtalálását Dárdai Pál szövetségi kapitányi posztról kiugrása hozta. A magyar szakember hitt a karakteres dajcsban, beajánlotta a főnöknek, nagyon nem is kellett magyaráznia senkinek az előrelépést, hiszen ő onnan jött, ahol kicsivel többször ünnepeltek vb győzelmet, mint Magyarországon. Pláne, hogy ’54-ben is pont az ö népe győzött Bernben. Ennyi alapból elég volt, még csak a Lothar Mattheus-tól megszokott műmájerség sem kellett, lévén Bernd Storck a világ egyik legunalmasabb embere, a szokásos törzsi manírokkal.
Giorgio Chiellini. A szívek harcosa! Az olasz védő szerda eset szomorú, elkeseredett állapotban hősiesen játszotta végig a Tottenham elleni BL mérkőzést. Davide Astori tragikus halála nagyon megviselte a pályán mindig marcona bekket!
Már a mérkőzés előtti gyászszünet is megrázta, ott járt gondolataiban az elhunyt egykori csapattársa. A könnyeit nyelve készült a létfontosságú BL meccsre, a többiek hozzá képest fegyelmezetten álltak összekapaszkodva. Chiellini a 90 perc alatt a tőle megszokottól is tripla erővel harcolt! Az igazi vérharcos olasz védőt mutatta be 33 évesen.
Az angolkák, ezt csúnyán benézték! A torinoi, akár sikeresnek mondható 2-2 után komplett londoni kerületek öblögették elégedetten szájukban a királyság legjobb gyarmati teáit. Aztán megcsapta őket a Blexit, ami igazából lehetne a második Brexit!
Az öreg olasz csatalovak olyat domborítottak a 90 perc alatt, mint ha ez az utolsó ütközetük lett volna. A Tottenham fényessége, Hary Kane nem látszott a védők takarásában, az ifjú zászlóvivő Dele Alli megőrült a digók szorításában. A Juventus nem kimondottan focista alkatú vénje, Barzagli nem a leggyorsabb futballista, sőt lassanként egy lábbal hajtós, műanyag motoron hasító óvodás is leelőzi, de a BL visszavágón keményen odatette magát. Igaz, egy nagyobb vágta után az oxigént még a szemén keresztül is pumpálta a szervezetébe! A Trifon Ivanov utáni második legcsúnyább futballista, Chiellini spártai harcosként dobálta magát a labda útjába, egy pióca szívósságával tapad embereire! Ahogyan belevetődött az összes lövésbe, elképesztő volt! Ahogyan Buffon tüzessége, a csapat elszántsága, úgy, hogy egy pár nagymenő kimaradt.
Hét év leforgása a hazai bruttó össztermék egytizede, egymilliárd befektetett euró sem volt elég a BL-győzelemhez. Igen, a PSG-ről lesz szó. Már megint, kicsit másképp.
A legvadabb madridisták sem merészkedtek olyan messzire a nyolcaddöntők sorsolása után, hogy két jóízű meccsen oda-vissza megütik az addig parádésan menetelő, egyebek mellett a Bayern Münchent megalázó, Carlo Ancelottit az állástalan edzők kasztjába küldő Paris St. Germaint. Aztán a foci örök törvénye sokadszorra írta felül a gazdasági szempontokat, az amúgy szintén súlyos milliárdokkal kistafírozott Real Madrid – története során a „relativitáselméletnek” köszönhetően először tündökölt a szegény szerepében – kétszer is elagyabugyálta a párizsiakat.
Vásárolhat az arab mázsásan gazdag família olyan brazil játékost amilyet akar, ez a PSG akkor is beijedt nyulak csapata immáron második éve! Tavaly már akkor összeroppantak a Barca elleni világraszóló hazai siker után, amikor a visszavágón kifutottak a gyepre. Hiába volt a príma hazai eredmény, már az idegen öltöző folyosón elfelejtették miért érkeztek Barcelonában kényelmes, gazdaságos, mutatós előnnyel!
Pedig ott szakíthattak volna a nyálas kis milliárdos jelzővel! Idén megint kinevetették magukat, olyat alibiztek! Tavaly nyáron arról hüledezett a világ, a Párizsiak mekkorát dobtak Neymar leigazolásával. Ennek az embernek egy meccsen kellett volna megmutatni, tényleg megérte a brazil bohóchalért annyi pénzt kiadni! Ehhez képest Madridban egy porszemmé zsugorodott, pattanásos kisfiúként ügyetlenkedett, nullát mutatva az őt ajnározóknak!
Arra aztán senki sem gondoljon, hogy a rövidpályás gyorskorcsolya csak abból áll, hogy meggörbülnek a pengés figurák, kirúgják magukat a rajtnál, aztán mindent beleadnak, süvítenek, kanyarodnak csak hogy elsőként csúszhassanak át a célvonalon! Mára már komoly háborúvá, jó csak sport jelleggel, de akkor is igazi nagy csatává terebélyesedett a sportág! A taktikázás legalább akkora részt vesz ki a viadalból, mint maga az izmok serkentése minél nagyobb teljesítményre! Figyelni kell az ívekre, a belső mozgásokra, a többieket is sasolni kell, a váltóban pedig még ennél is okosabban kell surranni.
Persze ahogyan minden játékban is beugrik a galádság, a bosszú, az alattomosság. Egyszer a magyar váltó is beleesett egy ilyen megtorlásba. A versenyen a sorsdöntő, legalábbis a mieink számára nagyon fontos futamon beakadtak a kínai nagyfalba! Az ázsiai csapatnak már elég volt azon a futamon a célba érés, hiszen korábban eldőlt a továbbjutásuk!
Még micsoda szépen adja magát Tél tábornoknak a magyar óberliga! A foci pályák a folyamatosan elestek a hétvégi kötelező kihívásban! Az edzőmestereknek vélhetően nagyobb figyelmet fordítottak a meteorológiára, mint a híres, a Tesco-ból kopírozott telibe tolódásos védekezésre, ezzel elfoglalva a jó nyugodt, stabil középmezőnybeli helyet.
Szóval ez a hétvége elég sok súlyos arcra eséses sztorit hozott! A legfurcsábban a DVTK járt. Ez a csapat a stadionjuk átépítése miatt köztudottan hosszú ideje fedél nélküli, ágyra járó, nincs otthona! Ennek a többszörösen káros következménye: akármennyire is markáns és hűséges fanok a miskolciak, a buksztárcájukat szépen kitakarítja egy kirándulás Debrecenbe, hazai pályára!
Már majdnem úgy volt, mint ahogyan Gary Lineker és az NFL örökre berajzolta! Történjék bármi, a németek meg a New England Patriots visz mindent! Egyszerű volt minden! Az eddigi futsal Magyar Kupa sorozatban kipróbálta magát a fél ország, négy megérkezett a döntőbe, aztán az utóbbi öt évben csak az ETO nyert.
Idén úgy hozta, hogy Győrben egy kicsit lemaradtak, kiengedték ezt a kupa szezont. Nem hiába, ahol éhes a kutya, a házat sem úgy őrzik, óvatosan fogalmazva: a csapatnál nem volt minden optimális. Megtörtént, ami eddig ritkán, de inkább soha: a zöld fehéreket offolták a mostani menetelésből! Pont az egyik, ha nem a legnagyobb meglepetés csapat, a Rubeola FC Csömör robbantotta ki őket a jól megszokott, nyugalmat, dicsőséget osztó élményükből! A kupasikerből.
Most ezt vagy nagyon benézték a Fradista vezetők vagy Bódog Tamás akkora ravasz róka, hogy hozzá képest Karak mester kisinas! A szerdai Vác-DVTK Magyar Kupa meccset a III. kerület tényleg ragyogó pályáján játszották! Jó kis meccs volt a stoplis korcsolyázás szakágában, a foci csak nagyon erőltetetten és hatalmas jóindulattal volt rajta a 90 percen.
Az egyensúlyozás, a megállás komolyabb feladatot tett a fodbalistákra, mint a laszta megszelídítése! A meccs meglepetése: hatalmas tisztségek mutatták meg magukat. Nyilván nem a jeges foci miatt jöttek ki az FTC vezetői a szeles délutánon! A hétvégi bajnoki ellenfelet sasolták!
Ez most egy tudósítás lesz! Nem olyan komor hangulatú, az összes létező közhelyet kiplankoló ábrázolás! Kicsit lazább, a labdázás afféle illusztrációként felbukkan segédberendezés.
A Vác csapata fogadta Magyar Kupa mérkőzésen, idézőjeles hazai pályán a DVTK együttesét. A fedél nélkülieknek a III. Kerület adott otthont a derbinek, lévén Vácott most zajlik a stadionépítés, emiatt űzött vadként ugrálnak pályáról pályára! Amikor legutóbb a Hévízi úti „katlanban” jártam, javában Klivinyi úr volt a gazda, a klub főnök, a megmondó és pénzember! Aztán a híres szórakoztatóipari szakember gyorsan lelépett, volt miért futnia, veszettül keresték a zsaruk, úgy hogy hagyta a focit a csudába, a szabadságáért menekült! Később aztán elkapták.
Bemondom az őszintét: cseppet sem gondoltam, hogy Jürgen Klopp ekkora mágia lesz Angliában! Kicsit bőnek éreztem rá a kabátot a Borussia Dortmund után, bár ami azt illeti, ezzel az előtte csak szédelgő csapattal nagyot hasított a Bundesliga történelméből!
Igazi, masszív erővé ébresztette fel a hortyogó bandát, talpra ugrasztva az amúgy is kellően forró szurkolókat! Mindent beleadott, hogy a névtelen emberkékből nagymenőket faragjon, szépen be is jött a terve! A koldus csapatból, igaz nem egyedül, hanem a józan vezetéssel olyan karizmát rajzolt a világ füves pályáira, aminek úgy a csudájára jártak, mint a Zámbó Jimmy hangjára feltámadó román nőére! Na, jó, Jimmy örökös zöldebb, mint Kloppo. De akkor is! Már a párhuzam is bódító!
Még hogy a pénznek ne lenne szaga?! Már hogyne lenne, ha valaki ennyire hajszolja, mint Neymar, akkor az előbb-utóbb büdös lesz. Már nem esik jól felmarkolni. Sérülten meg pláne.
Nyugodtan mondjuk ki: Neymar hatalmas lúzer. Ez a virgonc szambakirály mennybe mehetett volna négy éve a brazil rendezésű vébén, ha nem jön Zuniga és nem teszi taccsra hetekre, hónapokra. De jött a kolumbiai, beletérdelt a brazil hátába, Neymar pedig könnyek közepette bámulta végig, amint Belo Horizontében a németek feltörlik a padlót a csapatával.
Az a helyzet, hogy a nyári kosárlabda Eb-n mutatott csodálatos játék, nem is a játék, de, de, mégis a játék! Szóval a játék és az ezt eredményező határtalan lelkesedés magával húzta a nagy elvárást a mostani vb selejtezővel kapcsolatban. Nem annyira a litvánok elleni összejövetelre, mert azok talán egy számmal nagyobb kabátot hordanak, mint ami a mieinkre illik.
Sokkal inkább a lengyelek elleni visszavágás reményét hordozó szombathelyi mérkőzés! Nagy, kerek, mosolygós emlékek, ahogyan a románokat aprított a magyar Romániában, hej, ennél nem kell sokkal több! Valami olyat kellene dobni a polákok alá, feledtetve a 10 pontos kinti verést!
Nocsak, hát ez is megtörténhetett? Pedig sokan úgy gondolják, akik külföldiek Magyarországra érkeznek afféle edző „Megváltó”ként, bármilyen sportágban, azok az emberek annyira érinthetetlenek, mint annak idején a „Nagymenők” című amcsi gengszter filmben James Conway!
Nincs semmi párhuzam a szereplők foglalkozása és az ideténfergő külső edzők között, csupán a fensőbbség érzékeltetése volt az alapja ezzel az alkotással!
Az egyik szemünk sír, a másik nevet. Alig játszottak a magyarok a Flensburgban robotoló Vranjes-csapatban, viszont a srácok kezdik megtanulni a tempókézilabdát. Most akkor félig üres vagy félig teli a pohár?
A januári kézi Eb után Vranjes, aki Veszprémbe szerződött, de félállásban magyar kapitány, kegyetlenül kibukott. Többek között azt sérelmezve, hogy ebben az országban nem haladnak a korral az emberek, a múltból akarnak megélni, miközben a kézilabda teljesen megváltozott.
Na, hát végre, itt a nagy felszabadító tavaszi embéegyes forgatócsoport! Hosszú böjtölés után kivirágzik a rózsás arcú, jó szagú szurkolók tekintete, mehetnek a meccsekre, a friss ropogós télbe! Majd háromhónapnyi szuszizás után fel, támadunk, reccsen az edzők utasítása a hétvégétől!
Az előjáték Magyar Kupa megformálásában már a héten felizgatta a magyar focira gerjedő embereit! Különben elképesztő pokol lehetett nekik hazai sampionátó nélkül, mindenféle olyan-olyan ligákkal pótolni a hungarikumot! De kibírták és szerencsére december kilencedike után ismét pattog a bőrlaszti! Gyors körbe nézés, mi változott, persze csak felületesen!
Még most is nagyon nehéz észhez térni abból az érzésből, amivel a gyorskoris srácok, mit srácok, hetyke vitézek megformáltak, megajándékozták és elképesztették a világot a phjongcshangi téli olimpián! Megmondom az őszintét, fogalmam sem volt, hogy ekkora menetben voltak, leragadtam a román kereskedelmi tévé egyik brutális műsoránál.
Ez komolyan annyira gáz volt, hogy életszerűen bámulni kellett, beleragadtam a kulturális rágógumiba, elnyelt a televíziózás Csernobilja. A rengeteg ronda nép, giccses színekbe öltözött ripacskodása, tényleg olyan mágnes erejű volt, csoda, hogy életben hagyott, cserébe lemaradtam a ragyogó magyar férfiak élőben sugárzott dicsőségéről!
Érzelmi kötődés szintjén is erős volt a Kanada- USA női jégkorong olimpiai döntő. A gyömbéresek kapuját egy Szabados nevű hölgy védte. A Szabados név nem egy hagyományos kanadai családé, ha nem is másodvérű, inkább már harmadik vonalbeli magyarosság kavarodik fel.
Shannon kislány, aki nem mellesleg már többszörös olimpia bajnok, remek kapus, édesapja már angol nevű, nyilván az ő szülei tántorogtak ki a magyar vérzivataros időkben Ámerikába! A hölgyek a rendes játékidőben ikszre hozták a meccset, a hosszabbítás lutrijára bízták az aranyérem megszerzését!
Volt ezen a kedd esti Chelsea-Barcelona mérkőzésen valami furcsa! Nem az, hogy az angolnak nevezett csapat megint besült a hazai pályán, pedig aztán a kezükben volt a siker, ha nem is továbbjutás, de legalább a győzelem! Szegény ördög Willian lábában maradt a gyönyör nagyobb része, hiszen két oldalról dolgozta a kapufát. A Chelsea középpályása egyedüliként odáig eljutott, hogy gólt rúgott, a dupla döngetésétől viszont fejhasogatást kaptak a Stamford Bridge lakói!
A mérkőzésen úgy tűnt, hogy az angol pálya rettentően kicsi! Nem volt lehetőség szaladni, egy hosszú indítással variálni. Ahol a labda pattogott egy négyzetméterre 8.10 ember jutott! Annyira zsúfolt volt a küzdőtér, hogy már ki kellett nyitni az ajtókat, ablakokat, legalább levegőt kapjanak a gladiátorok. Messi sem jutott sehová, amikor elkezdett pörögni, azonnal rácsimpaszkodott 4-5 védő, a Bolha annyira belekeveredett a sűrűségbe, elvesztette a labdát, utána csak lézengett! Már persze Messi szintjéhez képest!
Új szintet lépett a brazil labdarúgás! Amikor annak idején kapcsolatba kerültem az ötszörös világbajnok országos bajnokságával, azt hittem elájulok! Ezek a népek a foci varázslói, magas szintek képviselői, esküsznek, hogy Brazíliában született az egyetemes labdarúgás! Az ott élőket Föld anya jókedvében bőrlasztival megajándékozta, ezért ők lehetnek a játék földi papjai. Tehát aki onnan érkezik a planéta bármely pontjára, tessék nagyon figyelni őt, mert felkent személy!
Aztán a rögvalóság: ennyi csaló labdarúgót még nem hordott a hátán a két tizenhatos! Ami kamuzás lehetséges a fociban, azt bemutatták, az alibizés shogunjai, többet hemperegtek a gyepen, mint Szinyei Merse Pál „Majális” című festményén szereplők! Hatalmas egók, kicsi valóságtartalommal, zseniális illuzionisták, ócska karmával! Nyúlánk időtolvajok, csaló gizdák, görbe lábú trollfocisták, semmi több, bebújva az ősök legendájába! Az összes mérkőzés a vonaglásról, a színészkedésről szólt! Ha tök véletlenül összejött egy két támadás, őrjöngött a közönség, amivel semmi baj, hiszen ez a dolguk! De a játékosok is beleálltak ebbe a produkcióba! Ebből éltek a maradék 75 percen keresztül, ezzel pettingelték a fizető nézőket! Akik meg éltek-haltak ezért a csalásért!
Eredetileg arról akartam írni, hogy mekkora egy nagy kamperok ezek az amcsi kosarasok. Az NBA gála egyik része az volt, amikor a játékosok triplakirállyá és zsákoló királlyá lépnek elő a hétköznapok szürke álruhájából. Mennyire piszok sokat kell gyakorolni ahhoz, hogy valaki egyáltalán bejusson a legnagyobbak közé!
Hiába a tehetség, a jó háttér, ha valaki agyilag alkalmatlan felmérni a kínálkozó óriási lehetőségét. Kemény a meló, sok a nélkülözés! A haverok csúfolkodására, legrosszabb esetben a szülői tiltásra csak a gyerek makacssága lehet a menekülő út. Reggeltől estig megszállottan dobálni a labdát, rongyosra taposni a spéci cipőket, megannyi sérülést kockáztatni, kimaradni a suliból, bulikból, csajozásból, szóval az izgalmas életből szép kihívás.
Jó nagy, zajos és látványos kalaplengetés a kosárlabda Magyar Kupa résztvevőinek, ezúttal nézői szinten! Debrecenbe kellett menni, megnézni ezt a tömény hétvégét! Persze megérkezett a szurkolósereg a döntő minden napjára, a legnagyobb, osztatlan elismerést még is a szombathelyi Falco rajongói kaphatják!
Átutazták a fél országot, még autóval is betyár dolog, hát még busszal, megterhelve az oda és vissza út vécézési stopjaival! Szegények, nem elég, hogy megérkeztek, hangosak voltak, legényeik a parkettán elégtek a szolnoki Olajjal szemben! Nincs győzelem, keserű a sör is, gyia, beülni az autóba- ez a jobb eset- felhúzódzkodni a buszra, hajrá át az országon! A vereség keserűségével!
