Huszti annak idején, a vagy 20 ezer évvel ezelőtti indulásával szép csörgést indított el a magyar ligában, erre még jobban ráerősítve megmutatkozott a válogatottban is. Aztán nagyon durván és gyorsan lelépett, egy különös, titkos okra hivatkozva, amit az érintetteken, tehát Husztin meg még valakin, vagy valakiken kívül senki nem tudhatott, így persze nem is érthetett. Mondjuk még arra is nehezen lehetett akkor is és manapság is magyarázatot találni: Huszti miért pont Atkinson bíró orra előtt, és miért egy teljesen hulla szituban kalapálta szét a horvát ellenfele fejét, de most már ez sem téma.
Pep Guardiola legutóbb 2013-ban a Barcelonával nyert Bajnokok Ligáját, azóta nekifutott háromszor a Bayern edzőjeként, de nem koronázta siker az erőfeszítéseit. Tavaly a Cityvel is tett egy kísérletet, idén szintén megpróbálta, de a Pool elleni zakó után már az elődöntő is csoda lenne a csapatától, nem hogy maga a BL-trófea.
Sito lelépett magyar szövetségi kapitány találmánya volt, hogy a messzi távolból hozzanak ellenfelet, erre nem volt mit lépnie az új górénak, Turzó Józsefnek. Akinek a jelöltsége nagyon komoly zajt váltott ki abban a honi sportvilágban. Itt, ha valaki bármilyen idegen nyelvet akár makog is, akkora nagy király lehet, mint Zámbó Jimmy. Az sem baj, ha tök a szakmájában, ha külföldi, marhára bőven elég. Extra befutó, ha magyar a menedzser irodája, amely különben beteg és sánta lovakat futtat, virsli jövőképpel.
Kezdésnek hogy az angol tévések behoztak egy olyan közeli, szoros közvetítési képet a meccsről, amitől tisztára olyan volt, mint ha a karosszéknél loholtak volna a férfiak! Amikor úgy adta a meccs, még szűkebbre vették a keresőt a kamerán, még jobban érződött a fantasztikus iram.
Már emiatt is izgalmas volt a találkozó, aztán még ezt feszítették még keményebbre a labdarúgók. Az megvan, hogy az első 12 percben nem esett szabálytalanság? Egy ilyen ütközetben, amelyen minden milliméter egy kis „D” nap, véres partraszállás, de teljesen sportszerűen? Rohanás közben tök szabályosan, férfiasan harcolt az összes sportoló! Elképzelhetetlen erővel ütköztek, felfoghatatlan volt a tempó, a rövid idő alatt talán egyszer sípolt a német spori, de különben csak a férfiasság hasított a pályán. Tiszta, páramentes tekintettel volt szabad bámulni ezt a remek száguldást, amelyen csak fokozódott a gyönyör.
A Pool olyan szorítást, olyan tempót diktált, amit nem értettek a vendégek. Kezelhetetlenné, értelmetlenné vált számukra az első 25 perc. A liverpooli közönség őrjöngött, a piros mezes játékosaik más állapotban dübörögtek fel és alá. Megzavarodott az amúgy marcona bérfűrészelőkből álló látogatói védelem. Nem hogy a szervezett védekezés, az is nagy kihívás volt, hogy minimum elérjék a hazai vörösöket!
Kiderült az is, hogy Európát egy egyiptomi csoda készteti ájuldozásra. Ha valaki nem hallott Mohamed Szaleh-ről, most kapott az arcába elég bizonyítékot! Tényleg nagyon jó a csatár. Félelmetes a bal lába, a védők számára kikészítő, ahogyan odaér a legjobb pillanatokhoz, és mindig, de mindig jó döntést hoz. Az ellenfél középkezdéséhez! Hiába vásárolta fel a világ összes nagymenőjét Pep Guardiola, az első meccs első félidejébe kóválygó inasokká váltak! Összeestek a nagy nyomás alatt, kipurcantak!
Szépen játszva győzött a Liverpool a City ellen.
Közben elszaladt egy csomó év, rengeteg verseny és valami egészen pici hiányérzet mégis csak maradt az emberekben! Az nagyon nagy meló volt, amikor 8 évvel később 2012-ben, igaz még akkor is csak 23 évesen felért a csúcsra, olimpiász tetejére. Akkor megint elkezdett felhorgadni a remény, ez a srác legyalulja a világot, senki nem állhat az útjába! Mi, magyarok már csak ígyen élünk!
Az andalúz banda nem remegős gyerekek összejövetele. Szépen görgetik a labdát, ha kell, beletaposnak, vissza kettő, padlógáz, aztán mehet csövezni az ellenfél a középkezdéshez!
Még ez sem igaz, hogy kitolták őket, hiszen a legjobbnak tartott játékosok, a legtutibb trénerrel nyomtalanul tűntek el az Eb menetrendjéből, nulla káreseményt hagyva az ellenfelek történelmében! Erre még kicsit bekettyent a magyarázat generátor, bár sokat kellett rángatni a behúzó kart, míg valami kiszakadt.
A történelminek nevezett szénné égést kívánták kitörölni. Pedig azt a meccset elég nehéz lesz überelni, ha csak a piszkosul győztes germánok nyelvét vennék elő élcelődés elősegítésére! Ha csak az akkori csapat elejét vesszük, már az maga egy győzelem, hiszen Scolari vezér csodás munkája aranyat hozott Dél-Amerikába, ahol a labda mindennél fontosabb.
A Kijelölt Jövő Nagytudású Vezető belép az országba, már kellemes az életérzése! Látja a stabilitást, ahogyan az euró tízezrek betolatnak a csont üres számlájára. Zsír király minden! Amit még lehet, okosban kiszivattyúznak a jelenből, extrákat bőven tartalmazó szerződést kötnek, benne a rájuk nem vonatkozó kötelezettséggel, csak a jogokkal, felmentésekkel, extra kitételekkel.
Talán, hogy ne morogjon már a magyar népesség, figyeljenek, nyugi, a vége úgy is az lesz, amit a vezetők kiterveltek. Danyi Gábort egészen szépen magasra hozták, csak hát persze nem egyedüliként, annyira azért nem szaladhatott előre senki, aki az idevalósiak nyelvét beszéli. Danyi Gáborra ráakasztottak egy franciát, még ez is belefért a várakozásba, meg persze bólintott az összes, ok, ez is csak egy kis színeskedés!
Jó lenne bele látni Georges Leekens fejébe. Először kihirdetett egy teljesen irreális, 37 fős keretet, azt szűkítette, s a kiválasztottakkal készült Telkiben a kazahok és a skótok elleni barátságos meccsre. Az első névsort böngészve nem volt nehéz nem észrevenni, hogy aki élt és mozgott a Storck,- és a Dárdai-érában, azt behívta a jó kedélyű nyugdíjas, belga öregúr. Közéjük tartozott Stieber Zoltán, aki többször tet hűségesküt korábban Storck mellett, még az Andorra elleni zakó után is a német folytatásáért szurkolt az alacsony, amúgy nagyon közlékeny, és intelligens középpályás.
Ez mekkora életérzés! Miközben az aktuális, győztes ellenfél, a skótok jobbára B válogatottba illeszthető emberekből állt. A magyar csapatnál pedig ugyanazok az Eb-látott arcok látszottak, akik egyenletesen süllyesztik egyre lejjebb a nemzeti csapatot. Igaz, jött hozzájuk egy új vezető ember, aki igazából nem sejti mit vállalt, ám közben jó a PR-e, finom beszéd stílusa, okos politikus, nem akarja hallani és látni a vészhelyzetet, hiszen ehhez elég rutinos!
Dabason olyan korosztályos nemzetközi tornát szerveztek össze az MKSZ specialistái, hogy arra kicsordult a nyála az összes vaksz pusztítónak, meg a mestereiknek! U18-as szinten elfogadta a meghívást a dán, a norvég és a holland ifi válogatott! Igazából olyan sok csapat nem hiányzott, hogy itt legyen a világ élvonala.
A hétvége első csapása a holland felnőtt női válogatott nyeresége volt a magyarok elleni Eb selejtező csoportmérkőzésen. A győri Aréna örökké hűséges közönsége láthatta a magyar bajnokságban felerősödött holland légiósok sziporkázást, és a magyar lányok meghajlását egy góllal!
Kicsit pilinckázunk ellenük, kapnak egy hatost, aztán mehet haza mindenki! A szövetségi kapitányoknak nincs már lehetőség zagyvaságot beszélni a gólarányjavításról, hogy lehetőséget adunk a fiataloknak, meg a többi lazaság! Nincs már hurka válogatott! Kellő alázattal kell közeledni az összes ellenfélhez, mert ha nem, fájdalmasan lesz az Andorra elleni szégyen, kínossá válik Feröer és még ehhez jön az agyzsibbasztó Luxemburg grófja, Boratékat pedig megénekelte Szilágyi kolléga…
Szerintem többségben voltak Telkiben azok a tollforgatók, akik elégedetten nyugtázták a kapitány szavait. Georges Leekens ugyanis azt találta mondani a kazah-meccsre való készülés első napján, hogy a meccs előtt elveszi a srácokat templomba, mert ugye a hit nagyon fontos. Bennem ekkor állt össze a kép, mert eddig is sejtettem, hogy ez a belga nyugdíjas öregúr nem teljesen százas, és valahogy bedumálta magát a magyar kispadra, de többre nem lesz képes.
De nem ennyiből, mint manapság. A magyar válogatott mégis ragyogó sikereket pordukált. Akkor bezzeg nem villogott a nemzetközi rivaldában magyar klub. Volt egy pár erős éve néhány klubcsapatnak, de nem az állandó döntőzés.
Régi mániám, hogy ha egy országba, jelen esetben Magyarországra eljön egy sportoló vendégmunkásnak, kötelessége megtanulnia magyarul. A Kiel edzője németül taktikázott az innen-onnan érkezett légiósokkal!
Semmi nem látszott a tévében, ráadásban a zsinórozás miatt olykor annyira összegabalyodtak a vívók, mint rabsic hálójában a harcsa! Ehhez jött még az olasz vívók kötelező őrjöngése, hepciáskodása.
Természetesen az egész világ gonoszul látta a Manchester United sorsát, Ze cseppnyi kivetnivalót nem talált a zakóban, sőt egy váratlan gondolati fordulattal még önmagát akarta kihozni hősnek!
Közben pedig állandó mantrázta, hogy a Real Madridba mennyire kívánkozik, heti csócsálásra kiajánlva ezt a témát. Meg persze cukkolva a spanyol csapat nagymenőit, hiszen csak kötelező megszólítani CR-t, meg a többi bandatagot, mit gondolnak a bohóc jöveteléhez!
Nézhetik, fizethetnek szépen a belépőre! Hát ez a kísérlet nagyjából annyira életerős, mint az alkoholmentes sör, a guminő meg a villanyos cigi. Ugyan az a mozdulatsor jár mindegyikhez, csak a kamuság elönti az embert, akármennyire is akarja, már pedig ez most neki irgalmatlanul jó lesz.
Az irdatlan mennyiségű televíziós labdarúgó mérkőzés véraláfutást okoz a férfiember farizomzatában, de azért találni olyat, amitől nem rohad ki az ember szeme, az unalmas védő falkától, meg a szakadék több szász százalékos labdabirtoklástól. Amitől majd az összes kommentátor ájultra élvezi a meccset! Kit érdekel Guardiola tökölős labda melengetése, sehol egy csel, egy közös játék, csak a tologatás, a tutizmus!
Tényleg nyeretlen kétévesként hozta magát a világra, ahogyan a spanyoloknál pörgött, az szépen felhozta őt a piacra. Töretlen fejlődés, mutatós eredmények, ragyogó statisztika. Ennyi bőven elég, hogy az Oroszországból elkergetett, az életéért egészen Angliáig futó Abramovics cár atyuska rátegye a kezét Belgium legjobb praliné kapusára, aki még ráadásul arcátlanul fiatal. Tehetséges, jó képességű, igaz nem magyar, belga srác, nem véletlenül jó kapus! Kemény volt Madridban, meg minden, szóval vele sokat nem tévedhet a kőgazdag gazda. Jó arc, magas, nagy karokkal, kicsit vicces fejjel, akkor is jó kapus. Volt.
Szegény Marcus Rashford. Ez a derék legény mit sem tehet arról, hogy a Liverpoolnak lőtt két gólja valóságos üzenethadjáratot generáljon. Márpedig így történt, s a feleket elnézve, még biztosan van néhány töltény a tárban.
Rashford tündöklése ihlette meg a búr szakembert, Frank de Boert, hogy egy kicsit oda pörköljön José Mourinhónak.
Annyira béna, falábú volt, ha ráesett a lábára egy esőcsepp, kihajtott a levél! Így mondta a portugál fado siránkozó. Erre piff neki, odavitte magához a szétgyalázott belga óriást! Akinek a férfiasságáról, külön nótát faragtak kínjukban vagy dicsőségükben az unatkozó, alkesz brit szurkerek. Persze a pikáns nótát betiltották, Lukaku meg virított. De nem a Sevilla elleni BL visszavágón!
A Baselnek már az idegenbeli meccsen szórtak egy lazát, utána az is belefért, hogy a bamba svájciak hazai pályán pirítgatták őket egy szakadtas vereséggel. A PSG mindig látványosan eljut egy darabig, akár elkezdhetnék őket kikiáltani, hogy na, végre a rengeteg pénz meg a sok meló csak meghozza a gyümölcsét, és akkor jön egy spanyol csapat. Akiktől annyira összetojják magukat, hogy az immáron második filézésük inkább vicces és tragikus.
Legutoljára Krisztus előtt kicsivel történt hasonló, de az a klub, amelyik nyert Veszprémben, azóta már nem is létezik, de már az emberek sem emlékeznek rá. De ha már egyszer felugrott ez a hír, csak ráfordultak páran. Hiszen ez maga világ nyolcadik csodája.
Állítólag előbb Storck tolta Dárdait, ameddig lehetett. Aztán a következő ötlevelű lóhere megtalálását Dárdai Pál szövetségi kapitányi posztról kiugrása hozta. A magyar szakember hitt a karakteres dajcsban, beajánlotta a főnöknek, nagyon nem is kellett magyaráznia senkinek az előrelépést, hiszen ő onnan jött, ahol kicsivel többször ünnepeltek vb győzelmet, mint Magyarországon. Pláne, hogy ’54-ben is pont az ö népe győzött Bernben. Ennyi alapból elég volt, még csak a Lothar Mattheus-tól megszokott műmájerség sem kellett, lévén Bernd Storck a világ egyik legunalmasabb embere, a szokásos törzsi manírokkal.
Már a mérkőzés előtti gyászszünet is megrázta, ott járt gondolataiban az elhunyt egykori csapattársa. A könnyeit nyelve készült a létfontosságú BL meccsre, a többiek hozzá képest fegyelmezetten álltak összekapaszkodva. Chiellini a 90 perc alatt a tőle megszokottól is tripla erővel harcolt! Az igazi vérharcos olasz védőt mutatta be 33 évesen.
Az öreg olasz csatalovak olyat domborítottak a 90 perc alatt, mint ha ez az utolsó ütközetük lett volna. A Tottenham fényessége, Hary Kane nem látszott a védők takarásában, az ifjú zászlóvivő Dele Alli megőrült a digók szorításában. A Juventus nem kimondottan focista alkatú vénje, Barzagli nem a leggyorsabb futballista, sőt lassanként egy lábbal hajtós, műanyag motoron hasító óvodás is leelőzi, de a BL visszavágón keményen odatette magát. Igaz, egy nagyobb vágta után az oxigént még a szemén keresztül is pumpálta a szervezetébe! A Trifon Ivanov utáni második legcsúnyább futballista, Chiellini spártai harcosként dobálta magát a labda útjába, egy pióca szívósságával tapad embereire! Ahogyan belevetődött az összes lövésbe, elképesztő volt! Ahogyan Buffon tüzessége, a csapat elszántsága, úgy, hogy egy pár nagymenő kimaradt.
A legvadabb madridisták sem merészkedtek olyan messzire a nyolcaddöntők sorsolása után, hogy két jóízű meccsen oda-vissza megütik az addig parádésan menetelő, egyebek mellett a Bayern Münchent megalázó, Carlo Ancelottit az állástalan edzők kasztjába küldő Paris St. Germaint. Aztán a foci örök törvénye sokadszorra írta felül a gazdasági szempontokat, az amúgy szintén súlyos milliárdokkal kistafírozott Real Madrid – története során a „relativitáselméletnek” köszönhetően először tündökölt a szegény szerepében – kétszer is elagyabugyálta a párizsiakat.
Pedig ott szakíthattak volna a nyálas kis milliárdos jelzővel! Idén megint kinevetették magukat, olyat alibiztek! Tavaly nyáron arról hüledezett a világ, a Párizsiak mekkorát dobtak Neymar leigazolásával. Ennek az embernek egy meccsen kellett volna megmutatni, tényleg megérte a brazil bohóchalért annyi pénzt kiadni! Ehhez képest Madridban egy porszemmé zsugorodott, pattanásos kisfiúként ügyetlenkedett, nullát mutatva az őt ajnározóknak!
Persze ahogyan minden játékban is beugrik a galádság, a bosszú, az alattomosság. Egyszer a magyar váltó is beleesett egy ilyen megtorlásba. A versenyen a sorsdöntő, legalábbis a mieink számára nagyon fontos futamon beakadtak a kínai nagyfalba! Az ázsiai csapatnak már elég volt azon a futamon a célba érés, hiszen korábban eldőlt a továbbjutásuk!
Szóval ez a hétvége elég sok súlyos arcra eséses sztorit hozott! A legfurcsábban a DVTK járt. Ez a csapat a stadionjuk átépítése miatt köztudottan hosszú ideje fedél nélküli, ágyra járó, nincs otthona! Ennek a többszörösen káros következménye: akármennyire is markáns és hűséges fanok a miskolciak, a buksztárcájukat szépen kitakarítja egy kirándulás Debrecenbe, hazai pályára!
Idén úgy hozta, hogy Győrben egy kicsit lemaradtak, kiengedték ezt a kupa szezont. Nem hiába, ahol éhes a kutya, a házat sem úgy őrzik, óvatosan fogalmazva: a csapatnál nem volt minden optimális. Megtörtént, ami eddig ritkán, de inkább soha: a zöld fehéreket offolták a mostani menetelésből! Pont az egyik, ha nem a legnagyobb meglepetés csapat, a Rubeola FC Csömör robbantotta ki őket a jól megszokott, nyugalmat, dicsőséget osztó élményükből! A kupasikerből.
Az egyensúlyozás, a megállás komolyabb feladatot tett a fodbalistákra, mint a laszta megszelídítése! A meccs meglepetése: hatalmas tisztségek mutatták meg magukat. Nyilván nem a jeges foci miatt jöttek ki az FTC vezetői a szeles délutánon! A hétvégi bajnoki ellenfelet sasolták!
A Vác csapata fogadta Magyar Kupa mérkőzésen, idézőjeles hazai pályán a DVTK együttesét. A fedél nélkülieknek a III. Kerület adott otthont a derbinek, lévén Vácott most zajlik a stadionépítés, emiatt űzött vadként ugrálnak pályáról pályára! Amikor legutóbb a Hévízi úti „katlanban” jártam, javában Klivinyi úr volt a gazda, a klub főnök, a megmondó és pénzember! Aztán a híres szórakoztatóipari szakember gyorsan lelépett, volt miért futnia, veszettül keresték a zsaruk, úgy hogy hagyta a focit a csudába, a szabadságáért menekült! Később aztán elkapták.
Igazi, masszív erővé ébresztette fel a hortyogó bandát, talpra ugrasztva az amúgy is kellően forró szurkolókat! Mindent beleadott, hogy a névtelen emberkékből nagymenőket faragjon, szépen be is jött a terve! A koldus csapatból, igaz nem egyedül, hanem a józan vezetéssel olyan karizmát rajzolt a világ füves pályáira, aminek úgy a csudájára jártak, mint a Zámbó Jimmy hangjára feltámadó román nőére! Na, jó, Jimmy örökös zöldebb, mint Kloppo. De akkor is! Már a párhuzam is bódító!
Nyugodtan mondjuk ki: Neymar hatalmas lúzer. Ez a virgonc szambakirály mennybe mehetett volna négy éve a brazil rendezésű vébén, ha nem jön Zuniga és nem teszi taccsra hetekre, hónapokra. De jött a kolumbiai, beletérdelt a brazil hátába, Neymar pedig könnyek közepette bámulta végig, amint Belo Horizontében a németek feltörlik a padlót a csapatával.
Sokkal inkább a lengyelek elleni visszavágás reményét hordozó szombathelyi mérkőzés! Nagy, kerek, mosolygós emlékek, ahogyan a románokat aprított a magyar Romániában, hej, ennél nem kell sokkal több! Valami olyat kellene dobni a polákok alá, feledtetve a 10 pontos kinti verést!
Nincs semmi párhuzam a szereplők foglalkozása és az ideténfergő külső edzők között, csupán a fensőbbség érzékeltetése volt az alapja ezzel az alkotással!
A januári kézi Eb után Vranjes, aki Veszprémbe szerződött, de félállásban magyar kapitány, kegyetlenül kibukott. Többek között azt sérelmezve, hogy ebben az országban nem haladnak a korral az emberek, a múltból akarnak megélni, miközben a kézilabda teljesen megváltozott.
Az előjáték Magyar Kupa megformálásában már a héten felizgatta a magyar focira gerjedő embereit! Különben elképesztő pokol lehetett nekik hazai sampionátó nélkül, mindenféle olyan-olyan ligákkal pótolni a hungarikumot! De kibírták és szerencsére december kilencedike után ismét pattog a bőrlaszti! Gyors körbe nézés, mi változott, persze csak felületesen!
Ez komolyan annyira gáz volt, hogy életszerűen bámulni kellett, beleragadtam a kulturális rágógumiba, elnyelt a televíziózás Csernobilja. A rengeteg ronda nép, giccses színekbe öltözött ripacskodása, tényleg olyan mágnes erejű volt, csoda, hogy életben hagyott, cserébe lemaradtam a ragyogó magyar férfiak élőben sugárzott dicsőségéről!
Shannon kislány, aki nem mellesleg már többszörös olimpia bajnok, remek kapus, édesapja már angol nevű, nyilván az ő szülei tántorogtak ki a magyar vérzivataros időkben Ámerikába! A hölgyek a rendes játékidőben ikszre hozták a meccset, a hosszabbítás lutrijára bízták az aranyérem megszerzését!
A mérkőzésen úgy tűnt, hogy az angol pálya rettentően kicsi! Nem volt lehetőség szaladni, egy hosszú indítással variálni. Ahol a labda pattogott egy négyzetméterre 8.10 ember jutott! Annyira zsúfolt volt a küzdőtér, hogy már ki kellett nyitni az ajtókat, ablakokat, legalább levegőt kapjanak a gladiátorok. Messi sem jutott sehová, amikor elkezdett pörögni, azonnal rácsimpaszkodott 4-5 védő, a Bolha annyira belekeveredett a sűrűségbe, elvesztette a labdát, utána csak lézengett! Már persze Messi szintjéhez képest!
Aztán a rögvalóság: ennyi csaló labdarúgót még nem hordott a hátán a két tizenhatos! Ami kamuzás lehetséges a fociban, azt bemutatták, az alibizés shogunjai, többet hemperegtek a gyepen, mint Szinyei Merse Pál „Majális” című festményén szereplők! Hatalmas egók, kicsi valóságtartalommal, zseniális illuzionisták, ócska karmával! Nyúlánk időtolvajok, csaló gizdák, görbe lábú trollfocisták, semmi több, bebújva az ősök legendájába! Az összes mérkőzés a vonaglásról, a színészkedésről szólt! Ha tök véletlenül összejött egy két támadás, őrjöngött a közönség, amivel semmi baj, hiszen ez a dolguk! De a játékosok is beleálltak ebbe a produkcióba! Ebből éltek a maradék 75 percen keresztül, ezzel pettingelték a fizető nézőket! Akik meg éltek-haltak ezért a csalásért!
Hiába a tehetség, a jó háttér, ha valaki agyilag alkalmatlan felmérni a kínálkozó óriási lehetőségét. Kemény a meló, sok a nélkülözés! A haverok csúfolkodására, legrosszabb esetben a szülői tiltásra csak a gyerek makacssága lehet a menekülő út. Reggeltől estig megszállottan dobálni a labdát, rongyosra taposni a spéci cipőket, megannyi sérülést kockáztatni, kimaradni a suliból, bulikból, csajozásból, szóval az izgalmas életből szép kihívás.
Átutazták a fél országot, még autóval is betyár dolog, hát még busszal, megterhelve az oda és vissza út vécézési stopjaival! Szegények, nem elég, hogy megérkeztek, hangosak voltak, legényeik a parkettán elégtek a szolnoki Olajjal szemben! Nincs győzelem, keserű a sör is, gyia, beülni az autóba- ez a jobb eset- felhúzódzkodni a buszra, hajrá át az országon! A vereség keserűségével!