Férfi szem számára mi lehetett volna tökéletesebb sportélmény, mint a női röplabdások Európa-bajnoki pótselejtezője Románia ellen? Fordulatos, változatos, remek hangulatú és a látvány szempontjából is minden igényt kielégítő szenzációs mérkőzést láttunk, ahol a nagy riválist úgy sikerült legyőzni, hogy azt egy jó darabig nem felejtjük el. A magyar lányok újra ott lesznek a kontinenstornán!
A hazai röplabdaélet női vonalon az elmúlt egy-két évben kezdett ismét olyan eredményeket produkálni, hogy egyre többen figyelnek fel erre a sportra. Pedig látnivaló eddig is volt bőven! Félreértés ne essék, a legnagyobb tisztelet mellett jelzem, hogy a röplabdás lányok meglehetősen csinosak, így egy sportértékét nézve kevésbé jól sikerült mérkőzés is érdekes lehet a szurkolók számára. De egy olyan összecsapás meg aztán pláne, ahol nagy tétért játszanak a lányok az ősi rivális románok ellen.
A hétvégi, kétfrontos lengyel-magyar csatától minimum két pontot vártunk, de a három/négy sem lett volna a valóságtól teljesen elrugaszkodott gondoltat. Ehhez képest egy jött össze, ami alapvetően csalódás. A Veszprém idegenben remizett, Szegeden pedig épphogy nyerni tudott a címvédő.
A Telekom Veszprém legutóbbi látogatásai a Wisla Plocknál nem igazán alakultak jól. Két éve vereség a lengyel Szeged vendégeként, tavaly pedig egy edzőbuktató döntetlen. A szurkolók a legendás lengyel-magyar barátság jegyében imádják ezt a párosítást, de miután most sem sikerült nyerni idegenben, előbb-utóbb nem kizárt, hogy átgondolják az iménti állítást.
Miközben Magyarország kicsit eltávolodóban az orosz vb-től, a világ labdarúgást bámulóinak tudása megint gyarapodott egy gyöngyszemmel. Manuel Neuer, a német csoda kapusa képes volt úgy orron pattintani magár egy ostobán kikapart labdával, hogy erre már csettinteni lehet.
Egy les gól után a világ olykor, de inkább gyakrabban legjobb kapusa kipiszkálta a ballont a hálóból, de olyan ügyesen formázva a mozdulat sort, hogy az orrát beledugta régebben bőr, manapság már műgyanta, meg műszálas, meg minden műanyag labdába. Nyilván tesztelte azt, hogy sport vagy civil levegővel töltötték fel! Legszebb öröm a káröröm, nőjön köröm a bőrödön! Yo man!
Ez tényleg szar. Vereséget szenvedni hazai pályán a lehető legpocsékabb érzés. Viszont végtelenül büszkék lehetünk arra, hogy a nemzeti csapatban szerepel Magyarország, de megkockáztatom a világ legnagyobb trollja.
Szalai Ádám úgy lett a mérkőzés hőse, hogy lehozta az első félidőt 3 rossz és egy jó passzal, egyszer jól fejelt, kétszer rosszul. Volt négy rossz csele, nulla kapura lövése, valami erőlködése a kapu előtt, meg talán egy vagy kettő szabálytalanság, amit megítéltek ellen. Aztán jött a második felvonás. Amiben ez a korábban kóválygó fickó, vicces labdavezetésével, botladozós cseleivel meghódította a világot, bevert kettőt.
Valószínűleg a magyar csapattól elszenvedett látványos vereség az oka, de az osztrák nemzet csapata szépen lassan bandukol. Gondolom Marcel Koller kapitánnyal együtt megviselte őket, hogy a válogatottunk gyönyörűen leverte a bandát.
Azt az csapatot, amelyet nem átallottak még a végső sikerre is bejelölni, olyan ragyogóan masíroztak az Eb 24-es fináléba. Az első meccsükig ez érthető volt. Akkor kapták az első taslit. Az fájt a legjobban, hiszen tele márkás nevekkel vágtak neki a kontinensnek. Súlyos bukás, erről még a sógorok is megemlékeztek, bár igyekeztek tompítani az égés szagot. Nem sikerült.
Szinte hihetetlen, ami manapság a magyar sportban történik. Már az olimpia is húzós lett, hiszen számszakilag rendben a nyolc arany, három ezüst, 4 bronz, 5 negyedik hely és hat hatodik helyezés. De ha kicsit megkarmoljuk a számok felszínét, az elöl szereplők létszáma kicsi, ezüst szinte alig, szóval elég diétás lett a kiválasztott magyar krém sportolók mozgása Rióban.
Pedig aztán pénz: bőven, pipa; edzőtábor: elégségesen sok, pipa; dokik, pszichológusok: megfelelő számban, pipa; kísérők jelenléte a romantikus brazil olimpia játékokon: inkább idegesítően nagy számú, mint sem előrevivő. Csak halkan kérdezem: ha Mucsaröcsögén rendezik az olimpiát, akkor is ennyi fontos ember ment volna ki? Az előkészületi részben a fiatal sportolók, amire ráböktek azonnal haptákba vágta magát mindenki és igyekezett a kívánságot teljesíteni. Nem mára, tegnapra!
Amikor Kálmán barátom forró dróton átküldte a hírt, igazából nem is láttam benne semmit. Aztán amikor felvettem a szempámat, hirtelen a 209.-ik ügynök, aki aztán miniszterelnök lett, szóval az ő nevelt lányának a híres, már-már legendai felkiáltása jutott ugrott fel: „Ezt itt most nálatok hogyan?”.
Ambros Martin a Győri Audi-ETO edzője elvállalta a román női válogatott szövetségi kapitányi munkáját. Az kemény! Mondjuk betyáros, afféle rétódákó bosszú volt, hiszen a magyar szövetség meg pont a csúcson, az éppen Budapesten, a Győr ellen a spiccre kerülő Bukaresttől csempészte el a dán csoda embert, Kim Rasmussent. Akit a romcsik is szerettek volna főnöknek. Gondolom bónuszba meghagyták volna BL győztes klubja élén, a válogatotthoz meg valami távolról is jól látható összeggel megkínálták. Kim dobta az országot, erre az jutott az eszükbe, jöjjön akkor Ambros. Akit amúgy már korábban is kóstolgattak odaátról, akkor kicsit bele vetődött a magyar szövetséges kapitányságba, és tetszett neki. Vagy valami.
Valamelyik este a nullához közelítő televíziós nívó az m4 sport csatornához sodort! Paralimpiai döntő! Először azt hittem, hogy a kerekesszékes kosarasok gyűrik egymást! Egy kosaras szaki már korábban felhívta a figyelmem, hogy észveszejtő, amit ebben a szakágban művelnek a sportolók! De ez keményebb és pörgősebb, mint a kosárlabda! Arra is rácsodálkoztam, micsoda elementáris vehemenciával küzdöttek a sérültek, de ez azt is felülmúlta!
Gyanúmat erősítette, hogy a sportolók egészen különleges felépítésű verdában gyötörték egymást! A majdnem dodzsemhez hasonlító építmény brutális erősítést kapott! A szék annyira messzívnak látszott, mint egy rali autó bukótere! Később kiderült, miért kellett ilyen fokú erősítés a székhez! Hatalmas ütközések, irgalmatlan becsapódások elhárítása miatt vasazták tengeralattjáró szintűre a székeket. Közben pedig arra is ügyeltek a készítők, hogy ne mázsás terhet kelljen görgetni a sérülteknek, mert akkor aztán teljesen kifáradnának!
Egészen egyedülálló módon futott neki az olimpia felkészülésnek az úszó válogatott. Kezdésnek Kiss László ügye, amit annyira bizarrul kezelt a nyilvánosság előtt a szervezet vezetősége, hogy igazából senki sem értette a hozzáállásukat.
A főnökség zavarodott, érthetetlen magyarázkodása inkább növelte, mint sem csillapította a botrányt, amely aztán országossá vált. Már ha nem az volt elejétől. Belekeveredett Hosszú Katinka is, aki már korábban jelezte, nem jó az út, amin a szövetség vagy a fejesek járnak. Szakítás, zajos sajtótájékoztatók, ugyanazon emberek zavarodott vergődés a felmerülő kínos ügyek kapcsán.
Pont pár nappal ezelőtt nagyon ajnároztam a Borussia Dortmund csapatát. Mennyire jól frissítenek, milyen gyönyörűen építik be a fiatalokat, azok meg persze tökéletesen kihasználják a lehetőséget!
A német óriás klub vezetői meg elégedett dörzsölik a tenyerüket, mert bár nincsenek rászorulva, de később pazar bevételhez juthatnak a fiatalok eladás után. Okos szakemberek, jól sáfárkodnak. Megtanítják a kicsiket focizni, addig csiszolgatják őket, míg egy gazdag vásárlónak kedve támad az ékkövet a saját boldogságára megvenni.
Meggyőződésem volt, ha ezek ketten összeállnak a világot szétverik, annyira jók lesznek! Zlatanról a véleményemmel már többször, mit többször, rengetegszer összekülönböztem többféle hanggal a Messivel történő fölösleges összehasonlítósdiban! A kis adócsaló életében nem rúgott 20 méterről gólt, arról nem is beszélve, hogy erőből szinte soha. Fejjel egyszer szerzett gólt, akkor annyira megünnepelték a Bolhát, hogy majdnem bolygót neveztek el róla. Persze adómentesen!
Zlatan bezzeg, lőtt kis gól, bomba erőset, fejelt, csúszatott, oxizott, mellezett, ollózott a hálótól 35 méterre oldalról, becsúszva, csukafejessel, talpalva. nem is értem, hogy mi a kérdés a két játékos között. Az meg csak pláne, hogy a bosnyák férfi. Messi meg nem.
José Mourinho szerint a labdarúgás tele van Einsteinekkel. Olyan (gonosz) emberekkel, akik mindenhez értenek és zsinórban három vereség után elfelejtik az ő nagyszerű eredményeit.
A többszáz millió fontból (talán nincs is annyi nulla, hogy forintban is megjeleníthető legyen) megerősített Manchester United a legutóbbi két meccsét viszont magabiztosan megnyerte, így joggal vártuk a csapattól, hogy az Európa Ligában a (legnagyobb tisztelet mellett) nem túl nagynevű Zorja Luhanszk ellen valamit megmutatnak abból, amit a bajnok Leicester ellen.
Egy kicsit paráztam ettől a válogatottas filmtől. Nem értettem a műsorra tűzés okát, de bíztam benne, hogy jó lesz az emlékezés a vetítés után.
Az eleje kemény volt. Kiderült, hogy milyen tudású emberek élnek és alkotnak a magyar fociközegben évek óta. Papírlapra írt taktika, csókolózás a gólok után.
Komolyan és teljesen őszintén mondom, vagyis írom, hogy nem szeretnék az MTK-nál is listára kerülni! Mint, ahogyan azt pár sarokkal arrább megtette a média generátor. De az új stadion tényleg veszélyes lehet. Maga a fő rész nem is annyira, inkább a betonfal. Bárhogyan is mutatják és tényleg igaz, hogy 7 méterre áll a betonfal, bármennyire is magyarázzák, hogy máshol is látni ilyet. Rendben, meghallgattatik mindenki. Ettől függetlenül piszok nagy veszély forrása az erődítmény.
A divatos szóval alapvonali asszisztens pont azon a környéken darvadozik Bakony típusú hasábrádiójával, az aktuális UEFA és FIFA előírásoknak megfelelően. De mi a helyzet akkor, ha pont fejbe rúgja őt egy vad és reménytelenül célt tévesztett kapu irányába eleresztett rúgás? Amikor a becsapódás után megszédülve nekiesik a betonnak szegény sporttárs. Vagy ennek a még rosszabb verziója. Mert az előbbinél az jövendőbeli áldozat legalább látja, ha felé tart a ballon. De hogyan védekezik, amikor előbb a betonba csapódik a labda, majd onnan éppen búrán mandinerezi őt? Éppen vigyázba vágja magát, így jelezvén a főnöknek, hogy minden jó, jöhet a szöglet vagy éppen a kirúgás. Aztán egyszer csak elterül, mert kiütötte őt a visszapattanó! Olyan gyorsan, hogy még a lassítás sem adja vissza az esetet.
Ezek az angol edzőnépek most már biztosan állítható, hogy elég különösek. Egyedülállóan egyszerűek, de ennél a tulajdonságuknál sokkal rosszabb, hogy irgalmatlanul pénzéhesek. Big Sam Allerdyce hét eleji eltaknyolásáról mindenki azt hitte egyedi eset. Azért az angol újságírók pici rést hagytak, hogy bizony a sztorinak még lesz folytatása.
A Közép –Európába szocializálódott fociköznép innentől lemondóan intene, hogy abból tuti nem lesz semmi. Mert a Balkán bizonyos részein ilyenkor már beindul a tisztító gépezet! Emberek, emelkedik magas hangba a hivatalos felső vezető, minek kell ez? Különben is arra meg emlékszik-e a tisztelt felderítő zsurnaliszta, hogy mit és kinek mondott, illetve önnön maga is hogyan tartotta a markát bizonyos szolgálatokért. Úgy, mint jó hír keltése a poshadt formában játszó, de ingyen reklámot követelő játékosról, azaz bértollnokság minősített esete. Na, innentől aztán hideg csend a folytatás. Esetleg még szabad lehetőségként felmerül, hogy az ugráló papírvitézt felpofozzák a haverok, rosszabb esetben szimplán lelövik. De ez már nagyon a vége.
Négy mérkőzéséből hármat megnyert a Fehérvár AV19 idén az osztrák bázisú jégkorong bajnokságban. Ez már önmagában is remek szezonkezdetnek mondható, a nyáron történtek függvényében pedig kifejezetten álomszerű a rajt.
Nem mondhatjuk, hogy eseménytelenül teltek az év legmelegebb hónapjai az Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnok környékén. A székesfehérvári hokiklubtól nem kevesebb, mint kilenc játékos távozott –köztük szinte a teljes légióskontingens-, a pótlásukra pedig nyolc jégkorongozó érkezett, tehát a keret közel harmada kicserélődött.
Bámulatos, amit a Borussia Dormund-nál végeznek! Jürgen Kloppal, a korábbi edzővel feliratkoztak az európai nagymenők közé, de előtte a Bundesligában sorozták meg a mezőnyt az iszonyatosan gyors, és főképpen gólerős játékukkal. Klopp lelépett, a kultusza kicsit lepihent Germániában.
Igaz, amikor a Liverpool-al hazament, furcsa volt mindenkinek. Jött Thomas Tuchel, az új szellemű edzői generáció zászlósa. Már Mainz-ban is fényesre tapsikolták a nézők a tenyerüket, aztán szabira ment! Akkor nem értette senki, hogy miért, de utána mindenki tudta az okosságot. Dortmundban már eleve félelmetes a 80 ezres szurkolói létszám hát még az elvárás BVB fanoktól, megszórva egy kis utálattal vegyes kárörömmel a Schalke és Bayern rajongóktól. Szóval ennél jobb hely is létezik a Földön!
Magyarországon rendezik az U17-es Európa bajnokság kvalifikációs tornáját! Kis szerencsével vagy a vészhelyzetnek köszönhetően, de elém csöppent ha nem is a világ, de Európa felnőtt élmezőnyének két utánpótlás csapata. Dánia-Hollandia összecsapást rendeztek Dabason.
A sportkombinát új egységgel gazdagodott, egy hiperszuper székházzal, ami tényleg nagy csudája a kisvárosnak. Modern épület, pöpec öltözők, klubhelység, konferencia meg konditerem. Első osztály! tessenek beszállni!
Rosszul nem jártam, gondoltam, hiszen mind a két ország arról híres, gyakran, sőt inkább mindig tele öntik a nagymenő csapatokat fiatal tehetségekkel. Na akkor lássuk milyen a felhozatal!
Annak azért őszintén örülök, hogy hülye döntéseket nem csak itthon tudnak hozni! Kb. annyira volt reális kinevezni Big Samet, mint itthon a kövesdi Murinnyót
Az első pillanattól kezdve érthetetlen volt az angol labdarúgó szövetség gondolat szövése. Honnan a vérből vették ezt az Öcsi sajt fejű dülledt szemű, töltött zoknit! Akinek a beceneve: „Big Sam”. Most már tudjuk, csak az maradt. Mert az esze biztosan nem nagy!
Régebben tisztelettel vegyes meglepetéssel és pici szorongással figyeltem, ahogyan Brazíliában, Argentínában, Chilében vagy mondjuk Botswanában elbántak a csaló futballistákkal. Nem a tipmixesekkel, hanem azzal a réteggel, amely szemmel láthatóan becsapta a közönséget folytatólagosan elkövettet, labdarúgás nevű játék hazudozásával.
Persze szép fizetésért. Oh, a közeli Szerbiáról, Horvátországról nem szabad megfeledkezni, mert aztán ott is erősen megcsinálták a blöffölőket. Mezlehúzás, megkergetés, seggberúgás, aránylag gyors lefolyású felpofozás, olykor csirke hozzávágása a negatív archoz. Luis Figo egyenesen disznófejet kapott árulásáért, ami nem csalás. De akkor is idegesítette a Barcásokat. Itt egy pillanatra megállnék a Barcelona biztonsági embereinek lazulásán. Ok, pirotechnika bevitele zsebben elmegy, de egy komplett disznófejet nem szokás megsétáltatni foci meccsen, pláne nem túl a szigorú motozáson. Az meg végképpen nehezen elképzelhető, hogy a Camp Nou-ban disznóvágással indítják az El Classico.t.
Félig tele, vagy félig üres az a bizonyos pohár? Az örök kérdés, amivel a pesszimistákat és az optimistákat megkülönböztetik. A Veszprém és a Szeged hétvégi döntetlenjei után mindenki választhat vérmérséklete és/vagy habitusa alapján, de abban nem lehet vita, hogy a fele mindkét esetben kiborult…
El kell fogadunk azokat az érveket, hogy ezek a pontok a végelszámolásnál még sokat érhetnek és az is teljesen igaz, hogy az elvesztett pontok nagyon is hiányozhatnak majd. A forgatókönyv kis túlzással teljesen egyforma volt: az elképesztően sok játékost igazoló, ám mégis a tavalyi kezdősorával harcoló Veszprém és az óriási vérfrissítésen áteső Szeged is német csapat ellen öntötte ki a fél pohár vizet az utolsó fél percben. A bakonyiak szenzációs játékkal a 40. percben már hat góllal vezettek, de a Flensburg csak nem akarta feladni.
Pár héttel ezelőtt hangosan éljeneztem a Diósgyőr bemutatóját! Az új ember friss lendülete hozsannára késztette az ujjaimat! Micsoda feltámadás! Erre most itt a teljes összeomlás! Megmagyarázhatatlan! Legalább is, a külső szemlélő számára! Miért ilyen szarok?
Nem kapnak fizut? Az kizárt, hiszen ebben a szakágban a legjobb szimattal rendelkező Rudolf Gergely is itt portyázott! A legenda szerint havi 8 millióért, amit Leisztinger apuka havonta időben átutalt a legnagyobb labda illuzionista számára!
Hogyan engedjük be az újat? Honnan tudhatjuk, hogy ideje búcsút mondani valaminek, ami már nem minket szolgál?...
Nézem ezt a csodálatos, értékes lányt és szorongást, tanácstalanságot látok a szemében a huncut csillogás helyett. Férfias, aktív sport, erős jellemű szülők, zárkózottság. Mindez a felnőtt lét határán, végtelen önfegyelemmel és alázattal. Így is jó kis csomag, de jönnek az extrák. Új csapat, új kihívások, szintlépés, iskolakezdés, lekezelő edző. Nem csoda, ha romlik a teljesítmény, jön az újabb térdsérülés és vele az édesapa aggodalmas kérdése: Hogyan segíthetnék? Közben persze ő is pánikol és bár megkeresi a legjobb térdspecialistát, a tanácstalansága tovább gerjeszti a feszültséget, miközben a lány is egyre elkeseredettebb, mert még szinte el sem kezdődött, máris kudarcos a profik világába vezető út első komolyabb állomása.
Mindennel együtt egy kicsit csalódott voltam a tavalyi Mennyeivel. Nem halottam sehol, hogy: „ most te vagy feketében, meccs után meg anyád” meg, hogy: „fődet rá, meg mititétté?”
Szóval nagyon diszkrét volt minden megye egyes meccs. Talán a tévé optika tett lakatot az amúgy jócskán szabados szájakra. Sehol egy jó kis üldözős futkosódás, csak a szotyi huzat repült a pályára, miután a főhősök az első metszőfogaik esetleg a hátsó őrlővel szétroppanták a magot. A héjat meg a pályára fröccsentve. Mert magyar fociban a meccs olyan szotyi nélkül, mint a pörkölt szaft mentesen!
Új szerző jelentkezik mostantól rendszeres blogbejegyzéseivel a bloggol.hu-n: Szöllősi György, a FourFourTwo futballmagazin magyar kiadásának főszerkesztője, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke általában nem hallgatja el néha igencsak sarkos véleményét, ha a magyar futballról van szó. A bloggol.hu-n induló új blogjának címe: Csak kérdezem.
Természetesen magam is tudom, hogy millió és egy szempont, szabály és szükségszerűség alakítja, hogy egy-egy nemzetközi korosztályos vagy női válogatott mérkőzésre melyik pályát, stadion béreli ki az MLSZ. Tisztában vagyok azzal is, hogy a szimpatikus NB I-es újonc, a Gyirmót FC a tőle telhető legkészségesebben és legmagasabb színvonalon teljesít minden hazai és nemzetközi elvárást, nyilván nem véletlen, hogy a női A-válogatott meccs után egy nappal U19-es osztrák-magyar találkozót is rendeztek a klub pályáján.
Amikor láttam, hogy Jose Mourinho a Manchester United-hez megy melózni arra gondoltam, hogy "na bakker, ennek megint sikerült eladnia magát egy jó drága helyre". Aztán beállt mellé Zlatan Ibrahimovics, mindenki pirosra tapsolta a tenyerét!
Oahhh ez kemény lesz, összeáll a Dupla Dinamit!! Elkezdtek nyammogni a népek:ezek agyonvernek mindenkit! Micsoda egy unott, hullaszagú bajnokság lesz az angol.
Azt hiszem most elég szépen sikerült összeszedni Böde Baba képességeit!
Akkor most kezdjük a rosszal. Vegyük szépen lajstromba, mit nem tud Böde Dániel:
- németül nem beszél. Ezt sajnos már többször tapasztalta, hogy mekkora hendikep számára. (Mindig azt hittem, hogy ez a hendikep szó, csak a lovacskázásra értendő. Meg a hendi és a kep is mocskosul megkavart! Hasonló példa, a holland bajnokság egyik csapatáról, a Willem II-ről azt hittem, hogy a tartalékcsapatot indítják az első osztályban. Még könnyen el is képzeltem az ordítozós, állandóan betépve takarító tulipánarcúakról. Aztán kiderült, volt egy király vagy valami előkelőség és őt hívták II. Wilmosnak. Hollandusul Willemnek. A kettes uralkodó. Na ő volt a névadó. De az meg már milyen, egy királyról elnevezni egy klubot? Az milyen lenne kiabálni, hogy: hajrá Géza fejedelem SE!)
Ragyogó kezdeményezéssel keményíti a junior válogatottakat a Magyar Kézilabda Szövetség! A korosztályos lányokat és a fiúkat felnőtt NB1-es csapatokkal küldik szembe.
Az első körben a már nem is annyira kislányok az FTC ellen léptek pályára,. Nem hiszem, hogy a fiatalok meglepődtek a zöldek masszív védekezésén, de amikor a parkettára csapódtak, tuti, hogy nem esett jól nekik a koppanás.
Az FC Barcelona labdarúgói kedden este megmutatták, mit jelent a gyakorlatban az, hogy „szeretnénk javítani, és kiszolgálni a közönségünket”. Azok után, hogy 75000 néző előtt a hétvégén az újonc Alavés ellen odahaza égtek meg úgy kb. harmadfokon, gurítottak egy hetest a Bajnokok Ligájában. Akik úgy gondolják, hogy „nagy cucc, ennek a skót brigádnak nem nehéz”, megfelelő nyugtatók alkalmazása után olvassák ezt tovább.
Hányszor hallottuk már kedvenceinktől (nem feltétlenül csak itthon), hogy a közönség a legfontosabb, minket akar mindig minden csapat kiszolgálni. Aztán a nagy akarásból, sokszor akkora nyögések lettek, hogy azt még a testi kontaktusokról szóló alkotásokban is megirigyelnék. A Barcelona 4 nap alatt viszont tökéletesen bemutatta, miről is szól a profi labdarúgás, vagy mitől is profi egy csapat.
Még mindig nem értem ezt a Feröeri meccset! Felfoghatatlan micsoda magyarázat cunamival öntik le ezt a szégyent! Hogy ebben a fociban már nincs olyan, hogy kötelező győzelem, meg nincs olyan, hogy kiscsapat, meg a szél meg a francos műfű. Srácok, vezetők, azon kellene elgondolkodni, hogy jó-e az út, amin éppen tolódik a magyar válogatott?
Az elmélet gyártása az megy vérpofin, a labda átvétele meg sehogyan. Sokadik próbálkozásra próbálja megérteni a magyar közvélemény, de már nem szövetségi kapitány szinten, hanem egyszerű közpolgárként, hogy mi a rossebet keres a válogatottban egy olyan ember, aki annyira töri a labdát, mint prizma a fényt?
A katonaságnál hallottam ezt az örökérvényűt: „akkorát kuláztam, ha ráállok, hazalátok!” De ez nem volt akkora. Ez pont semekkora volt. Meg különben Feröer-ről nem lehet hazalátni.
Igazából semmi sem volt. Tologattuk a labdát, az ellenfél térfeléről hazaadtuk. A híres arcvizek elfelejtették velünk, mitől őrjöngött a népesség idehaza nyáron. A végén meg főképpen azon kellett szorítani egymással szembe a farpofánkat, nehogy beforduljon a labda a magyar kapuba. Nahát, ez tiszta égés! Dobálhatják az ordasok, hogy 100 hely választja el egymástól a két csapatot az ilyen-olyan ranglistán. Most csak egy nekünk szerencsét hozó kapufa, meg pár béna Feröeri pék meg 27 éves válogatott nagypapa bénázása választotta el az égéstől a nemzetit. Az lett volna az igazi epeömlés!
Volt itt minden. Foci EB, Olimpia, váratlan fordulatok, bukták és forgatókönyv szerinti megdicsőülések. Igazi káosz, pont ahogy a világban és az egyéni életekben is.
Vajon mitől függ, hogy kinek mi sikerül? Hogy lehet az, ha a háttérben minden adott – kiváló sportteljesítmény, szakemberek, pénz, motiváció- mégis elcsúszik valamin a happy end? Mik azok és kellenek e az apró „véletlenek”, amit utólag szerencsefaktorként aposztrofálunk?
Tételezzük fel, hogy minden, de tényleg minden rendelkezésre áll és a lehető legkiválóbb. Az utolsó marketinges és a legtutibb szakpszichológus is, mégsem az elvárásoknak megfelelően hozza a formáját a reflektorfényben sütkérező sportoló. Nagy nehezen eljutottunk végre odáig, mára elfogadott, a betegségek kiváltó okai közt a lelki tényező is hangsúlyt kapott. Az auránk (energiamezőnk) már fotózható is.
Biztos, hogy jó ötlet drágán és nyilvánosan árulni a jegyeket a stadionavatóra?
Új szerző jelentkezik mostantól rendszeres blogbejegyzéseivel a bloggol.hu-n: Szöllősi György, a FourFourTwo futballmagazin magyar kiadásának főszerkesztője, a Magyar Sportújságírók Szövetségének elnöke általában nem hallgatja el néha igencsak sarkos véleményét, ha a magyar futballról van szó. A bloggol.hu-n induló új blogjának címe: Csak kérdezem.
Az MTK és a Ferencváros elnökével is elég régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy tudhatják: nagyon szurkolok személy szerint nekik és az általuk vezetett klubnak is azért, hogy az ezredforduló összeomlása után sikerüljön az újjáépítés, és ismét a régi fényében csillogjon Magyarország és Európa két jelentős, patinás és sikeres sportegyesülete. Ennek a megújulásnak fontos állomása a stadionépítés, hogy sok évtizedes pusztulás, toldozás, foltozás után vadonatúj pályát kap, kapott a két ősi nagy rivális, a külső budapesti körúton egymástól mindössze két kilométerre székelő FTC és MTK.
Én nem is értem ezek az úszó gyerekeket! Habosra borzolják a magyar szurkolók idegeit. Pedig minden olyan fain a szövetségen belül. Hétköznapiasan: amilyen a király, olyan a serege!
Mert az Elnök prímául kezeli kapcsolatát a jelenkor legjobb magyar úszónőjével, szinte botrányosan látványosan megünnepelte Hosszú Katinka minden egyes aranyérmét! Elsőként ugrott talpra a páholyában,- mint annak idején Sandro Pertini olasz köztársasági elnök, amikor a csalásban megbukott talján focisták aranyat nyertek - boldogan adta át az érmet a magyar úszóknak. Példásan kommunikálta az egykori szövetségi kapitány nemi erőszakos bűntényét, és a jövő évi vizes Vb sem annyiba kerül, mint a tervek, hanem ebben a pillanatba éppen kétszer annyiba. De nyilván erről nem ő tehet.
Nem tudom mi a rosszabb: gyanakodni vagy szembesülni a tényekkel? Feltételezni valamit, ami nyilvánvaló és teljesen egyértelmű, de közben egy sokadik hátsó gondolattól vezérelve bízni az ellenkezőjében, vagy megtudni azt, amire eddig is gondoltunk. Ha idáig csak feltételeztük, hogy elcsalták Lőrincz Viktor olimpiai bronzmérkőzését, (ide be lehetne szúrni az ezt kell csinálni-e bejegyzést) azt most már kijelentő módba lehet tenni. És ezen utólag semmilyen intézkedés nem változtat már…
A bulvár újságírás/olvasás mindennapi életünk része, de azért megfelelő intelligenciával helyén lehet kezelni az onnan érkező híreket. Nincs abban semmi kivetnivaló, ha az ember nyitott szemmel jár a világban, mert talán pont a bulvár tulajdonságai (pofátlanság, rámenősség, a tények kiszínezése) kellettek ahhoz, hogy a Borsban megjelenhessen: szándékosan gáncsolták el Lőrincz Viktort.
Nyilván nem kényszer hatására, hanem önkéntes alapon, a terembringázás kiegészítésként rácsúsztam az emnégyen egy magyar bajnokira! Annyira sokat gondolkodtam, hogy milyen nevet adjak a népernyőn látható mutatványnak? A Dzsonniwalker Mágnes Babák Bajnokija lett a győztes.
Mert azt láttam! Mint ha a Sétáló Jánosok erősen magnetikus térben dzsangáztak volna. Annyira lassú volt a játék tempója, azt hittem, hogy nem hádével, hanem a tekerős diavetítővel adják a retinámnak a küzdelmet! Iszonyatosan körülményes játékszervezés. Rövid és nyomasztóan rossz passzok, aminek a vége az ellenfél kezdő passza, aztán fordítva. Sehol egy kiugrós sprint, amivel mutatná valaki magát! A passz után az elégedett sétálgatás nyomasztó volt! Nulla indítások, a felelősség egyszerű rátolása a másikra! Borzalmas látvány! Magyarország kirakat csapata semmi focira utalót nem mutatott.
A belváros egyik kedvelt italos helyén, Tibor atya felügyeletével, meghökkentő eset emelte a vasárnap estét. Igaz nem bort, vagy pálinkát, hanem sört szerette volna fogyasztani az egyik ismerősöm. Mivel korábban, a hétköznapokon korrektül mentek a kiszolgálás, ez volt az eredője a vasárnap esti pia igénylésnek.
Besült a terv! A pultos kisasszony, nem durván késő esti időpontban, hanem elfogadható este fél kilenckor, arcon suhintotta ismerősömet egy dacos nem, és nem is lesz tagadással. Már ami a sört iránt igény kielégítését jelentette volna. Klassz! Budapest epicentrumában, kiemelt fontosságú helyen, prominens, főtrendi helyen arcba verik az embernek: „nincs és nem is lesz sör”! Életérzés. Asszem ezután erős fenntartásokkal kell kezelni a kocsmárosok picsogását, hogy: jaj, nem jönnek a magyar vendégek, ruppótlanok meg effélék! Vendéglátósok, kicsit erősebben kell gondolni az alapokra, aztán időben rendelni sört.
Szóval hazaért mindenki! Az összes nép éljenez, ragacsosra szelfizték magukat a főhősökkel! Viszont lassan magához térhet mindenki a nyolc arany okozta ájulatból, mert a kép csalóka. Minél több arany! Ez mindennek a fokmérője Magyarországon! De azt a nyolcat alig pár ember között kell porciózni. Ami sokkal rosszabb és a hümmögők, elemzők erről nyilvánoskodnak.
Rengetegen azért kerültek ki a riói olimpiára, mert négy évvel korábban berobbantak. Meglepetést okoztak, bíztak bennük, megkaptak mindet, aztán most meg a vaku fényében szépen hazaosonnak. Elmért időzítésről, becsapós Eb dicsőségről beszélnek. Meg ami a legkeményebb: a nyilvánosságot hibáztatják a bukás miatt!
Új a király, új a királynő, pedig „csak” annyi történt, hogy a dán férfiak és az orosz hölgyek nyerték meg az olimpiai kézilabdatornát. Hogy a sikerük teljesen megérdemelt, azt talán az jelzi a legjobban, hogy a triplázásra készülő uralkodókat győzték le a koronázás előtt. Mikkel Hansent képtelenség volt megállítani, Oroszország meg végigverte az egész mezőnyt.
Azt már az olimpia előtt is tudtuk, hogy a dánok legjobbja mostani fizimiskáját nézve egy Axl Rose bőrbe bújt úr az űrből, de amit Mikkel Hansen csinált ezen a tornán arra nem nagyon vannak szavak. Nem szeretnék túlzásokba esni, de milyen jelzőt lehet arra mondani, aki az egyenes kieséses szakaszban Szlovéniának, Lengyelországnak és Franciaországnak 26 gólt rámol be, úgy, hogy nyolc alatt egyik meccsen sem áll meg? Nem is csoda, hogy a torna legjobbja lett, ott van az álomcsapatban, a gólkirályi címről egyetlen találttal maradt le.
Szerencsére a gyerekek, mindannyian jól tanulnak. Mit jól, kitűnően! Ennek az idei következménye lett, hogy a fiú parádés osztályzati miatt kapott a KLIKK-től egy jutalom jegyet a cirkuszba. Az igen, bólintottam elismerően, de ahogyan jöttek az ajándékról szóló rossz hírek, igen, én is beleálltam a hőbörgők menetébe.
Mi a francnak adnak ilyet, amikor csak a nehézség jön evvel az ingyenjeggyel! Kinek jutott az eszébe ilyen marhaság, kántáltam én is a többi csontbrigádossal! Mert ha valaki vidéki kitűnő tanulóként kapta ezt a jegyet, mekkora teher ez a családnak, aztán egyszer sem biztos, hogy bejutnak, blablabla a többi demagóg dumával savazva a kezdeményezést!
Aztán úgy alakult, hogy a gyerekkel eljutottam a cirkuszba. Tele voltam előítélettel, az előjáték miatt,
Aztán jött maga a csoda. Jól szervezett volt már az előadásra a bejutás is. Jött a kismetró, segítőkészek voltak a hosztesszek, helyünkre kerültünk. Ekkor már kisebbre vettem az arcom. Ami meg a kezdés után jött, maga volt a bűvölet. Ragyogó mutatványok, elképesztő koreográfia, hihetetlen élményzuhatag. Már csak amiatt is, amit a látványtervezők meg a kivitelezők összehoztak. Azt hittem valami színes kaviccsal kiszúrják a szemünket és fáradt NDK-s rendező ájultra élvezi saját előadását, a többi meg kit érdekel. De nem! Bravúros látványvilág, lenyűgöző vizes élmény. Picit olyan volt, mint ha Las Vegas-t ötvözték volna a Margitszigeti szökőkút programjával.
Az artisták az első pillanattól kezdve fogva tartották a nézőket. Lendületes mutatványokkal szigorúan a manézsra követelték a tekinteteket! A közönség pedig a látványtól lenyűgözve élt a művészekkel, tapssal méltatva azok munkásságát!
Hihetetlen volt, ahogyan a színpadmunkások, - a cirkusz világában nem tudom, hogyan nevezik őket- alázatosan, bravúrosan megtervezetten végezték el a feladatukat. Csendben, szervezetten, olajozottan, precízen. Észrevétlen.
A zenekar a legjobb formáját nyújtotta, bár én csak ezt az egy előadást láttam, de minden tapsból nekik is járt! Kicsit sajnálom, hogy őket nem emelte ki a konferanszié.
Na meg aztán az előadás festett Pierrot-ja! Nem a zsűritag, hanem a színházi világ emblémája. Gyönyörűen beszélt a szájával, nagyszerűen hangsúlyozott a szövegben, magával vitt a mese Atlantiszába. Irányított, vezette a közönséget, szép hangon, jólesően! Pont annyit tett elénk, amivel vártuk az újabb csodát!
Félre a károgókkal és köszönet a kezdeményezésért! Ha nincs a jutalom jegy, valószínűleg a családok is nehezebben mozdulnak neki az élmény zuhatagnak. Éppen nézhetett volna a cirkusz vezetése is az üresbe, meg a KLIKK is bámulhatott volna a semmibe!
Megcsinálták, és jobb lenne, ha a rosszfejek is eljönnének megnézni az előadást!
Annak meg végképpen örülök, hogy lebontják a cirkusz épületét. Annyira kemény volt a székem, hogy kijött az aranyerem. Olyan szépre, hogy majdnem bevittem a Nemzeti Bank trezorjába!
Most nem akarok azzal jönni, hogy régen más volt. Nem volt más. Akkor is voltak vagány sportolók, akik kikapcsolták egy kicsit a buli miatt az agyukat. Ha pedig megbuktak, vitték magukkal a keresztjüket. Rosszabb esetben beszervezték őket, kicsit dalolni a sportoló társadalomról. A náluk is rosszabb fiúkról a saját bőrük mentése érdekében.
De olyat nem lehetett látni, hogy direkt belebrunyáltak a ventillátorba és az áramot hibáztatták a balhéért.
Mint ez a Dudás fiú. A kajakos. Én értem, hogy őket nem a neurológia szimpozionra készítik fel a vízitelepen. De ha már lebuktak, jól láthatóan égnek, akkor újabb balhéval ne hergeljék a népeket maguk ellen.
Állítólag az volt az ürügy, hogy az egyik ruhás boltban kinevették őket az eladók. Erre a főhős és partnernője bosszúból elloptak 80 ezer forint értékű ruhát. Amit egyébként, - ha átlagoljuk a fizetésüket,- pont három napi munkával keresnek meg. Ha kicsit alábecsültem a kajakosok, a menő, vagy inkább már csak volt menő kajakosok fizuját, bocs. Ígérem, senki sem fogok meglopni, ha kinevetnek a pontatlanságom miatt.
Nem rajongok a birkózásért, de az olimpiákon mindig figyelemmel követem a magyarok szereplését. Mivel egyébként nem nézem, nem is értek hozzá. Ezeket a sorokat olvasva gondolatban az ország háromnegyede bólogathatott.
Az elmúlt két napban viszont ez, a szakértőnek egyáltalán nem nevezhető tömeg (is) egy emberként ugrott talpra (értsd: hőbörgött, méltatlankodott, káromkodott, csalást kiáltott), amikor előbb Bácsi Pétertől, majd Lőrincz Viktortól vettek el egy-egy érmet az olimpián. Bácsi elődöntője egyetlen kamuponttal dőlt el, Lőrincz bronzcsatájában pedig az utolsó kamupont döntött.
Azokban a sportágakban, ahol a játékvezetők kezébe adnak emberi sorsokat, mindig lesznek nagy tragédiák. Itt nyugodtan gondolhatunk egy utolsó percben meg nem adott büntetőre fociban vagy éppen kézilabdában, de a cselgáncsra és a birkózásra még inkább igaz a fenti állítás. Nem akarok a múlton keseregni, de szegény Hajtós Bertalan a rossz nyelvek szerint azért lett (csak) ezüstérmes japán ellenféllel szemben 1992-ben (Barcelona), mert a pontot nem hozó döntő pillanatában a távol-keletieknek még csak egy aranyérmük volt…
Érdekes érzés kerített hatalmába, mikor megnyitottam a word-öt eme kis szösszenet megírásához. Boldog vagyok, mert eddig az olimpián sok csodálatos eredmény született. Ugyan úgy tudtam örülni, Szász Emese és Szilágyi Áron csodálatos vívásának, mint Hosszú Katinka embertelen úszásainak, kicsit én is megkönnyeztem Imre Géza tragikus döntőjét és szájtátva figyeltem, ahogy Kenderesi Tamás olyan hajrát nyom az utolsó 50 méterén, amire csak a legnagyobbak képesek.
Mégis van bennem egy hatalmas üresség, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni, és ami miatt fáj picit minden nap a tv elő ülni. Ennek pedig az az oka, hogy idén egyik magyar kézilabda csapatért sem szurkolhatok. Nekem, aki fanatikusan rajong ezért a sportért, aki ha teheti, minden héten kimegy egy meccsre évközben, hogy élvezze a szép megmozdulásokat, kurva nagy fájdalmat jelent, hogy nem láthatom szeretett csapataimat Rióban.
Olyan fura ez a vizes társadalom. a legnagyobb küldöttséggel utaztak Rióba. Ehhez képest, elég pont adtak annyi lehetőséget a szabad népeknek, hogy vitatkozzanak. Mi történt, miért történt, a jövő miatt meg jobb lenne azt is tisztázni, ki a felelőse a csalódásnak?
Az hogy Hosszú Katinka és Kenderesi Tamás megörvendeztette a magyarságot, jó, de ők valahogyan számkivetettek. Az egyik azért, mert a saját útját járva rengeteg bogáncs akadt a lábába, amit aztán szépen lerúgott, lekapart magáról. A másik amiatt, mert a megmondó emberek nem sok fantáziát láttak benne. Erre csodálatosan versenyezve fellépett a dobogóra, mindenki buksiját megsimogatva, később sajtburit rendelve…
A férfi és a női kézilabda Bajnokok Ligája csoportkörének sorsolása után akár panaszkodhatnánk is, de felesleges. Nem csak azért nincs értelme utólag keseregni, mert az semmin sem változtatna, hanem azért sem, mert minden csapatunk jó helyre került. A két tavalyi döntős (Veszprém, Győr) ugyan bivalyerős csoportban szerepel, de ott ugyanannyira (vagy még jobban) félnek tőlünk, mint amennyire mi felszisszentünk a beosztást elnézve. A két hazai kihívó (Szeged, Ferencváros) számára kötelező a továbbjutás, a többit pedig majd meglátjuk.
Ha csak a száraz tényeket nézzük: a férfiaknál az A-csoportban, a Telekom Veszprém három korábbi Bajnokok Ligája-győztessel (Barcelona, Flensburg, Kiel), egy világválogatottal (PSG Handball), a lengyel Szegeddel, amely legutóbb edzőt buktatott (Plock), valamint Császár Gábor jelenlegi csapatával (Schaffhausen) és egy dán együttessel, a Silkeborggal találkozik.
Azért ezek a jenkik kicsit visszavehetnének a hisztiből. Hosszú Katinka első aranyérménél szépen beleálltak a magyar aranyérmesbe, hogy szerintük gyanúsan sokkal verte agyon a világot, a férje nélkül meg persze sehol sem lenne, meg efféle savanyújóska szövegek.
Drága Barátaim jú nó, ramaty érzés lehet, ha a kicsi kedvencetek a ripityára vert szakasszal ért a célba, de nemesebb dolog lenne elismerni az első munkáját, tehetségét, mint sem savazni. Pont ti, amcsi népek, pont ti nyavalyogtok, rossz fejeskedtek? Akik arról híresek, hogy ha valaki tehetséges meg melózik sokat, engeditek a csillagos ég felé a tehetséget… Ti, amerikaiak, akik a „Rocky” film főhősének feltámadásán nőttetek fel? Ti veritek a csúfot abba a magyar kislányba, akinek amúgy meg amcsi a férje?
Hivatalosan ugyan még nem kezdődött el az olimpia, ám az első labdarúgó mérkőzéseket már lejátszották. Mivel ebben a sportágban nem vagyunk érintettek, izgalmamban nem rágtam le a tíz körmömet, de ettől függetlenül sem vagyok igazán ötkarikás hangulatban. Soha életemben nem volt még olyan élményben/érzésben részem, hogy jól sikerült labdarúgó Európa-bajnokság után jön a világ legnagyobb sporteseménye.
Az, hogy nem éreztem még ilyet, nem egyedülálló jelenség, ugyanis legutóbb 1972-ben történt hasonló. A 10 000 000 szövetségi kapitány országában, ahol a labdarúgást leszámítva csak az olimpiai aranyérem az értékmérő, friss sikerélménytől eltelve sodródom az ötkarikás játékok hivatalos kezdete felé. Életemben először az 1992-es nyári olimpiát izgultam végig úgy, hogy valós emlékeim maradtak Barcelonából. 1992-ben persze a labdarúgó Európa-bajnokságot is figyelemmel követtem, csodálkozva néztem, hogy a dánok megnyerik a tornát. Ez a kettősség nem változott az évek során: néztük a foci Eb-t, szurkoltunk az olimpián. 2016 viszont egy egészen új és teljesen ismeretlen érzést hozott a felszínre: a magyar válogatott is ott volt a labdarúgó Európa-bajnokságon.
Ez tényleg hihetetlen. Azt hittem a régi REAC-os fodbalisták azok, akik egy komplett csapatot képesek elküldeni az igazságszolgáltatás elé. Ok, ez a szitu, a „kajak gate” nem ugyanaz, de a luxus cicák doppingolása nagyon gáz és érthetetlen. Ezek a kajakos emberek többet buknak le, mint kezdő bliccelők a villamoson.
Sorozatban esnek el, aztán hol érzékenyebben, hol meg otromba módon nyilvánulnak meg. De a lényeg egy: állandó szereplő, egyfelől a sport másfelől meg a társasági híreknek.
Azért írtam luxus cicákat, mert ezek a fiatal emberek olyan hihetetlen összeget karmolnak fel fizetés gyanánt, amit a hétköznapi ember nem is gondol. Igen, kőkeményen melóznak, szenvednek, gyötrik magukat. De akkor is szépen pereg a kasszájukban a mutató. Mindenki melléjük állt, az állam, a befektetők, vállalkozók. Mert példaképekként lehetett őket kirakni. Erősek, szépek, sikeresek. Egy ideje meg sarasak.
Annyira fennkölt hangulatban kellene várni ezt a következő 10-15 napot. A mértékadók annyira izzítják augusztus első két hetének eseményeit, szépen spanolják a köznépet, emelik az adrenalint, hogy másra nem lenne szabad figyelni!
„Itt a Föld legcsodálatosabb játéka, a világbéke hordozója, az emberiség egységes örömünnepe, hahó, mindenki erre izguljon, fenébe a rossz emberek gonoszságával, figyelem: jön az olimpia!!! De nem. Nem könnyű a gondolat menet. Pedig erre négy évet kellett várni. Nem holmi BL sorozat gyomrozás, nem satnya labdarúgó bajnoki hereverés. Az OLIMPIA!
