A hazai röplabdaélet női vonalon az elmúlt egy-két évben kezdett ismét olyan eredményeket produkálni, hogy egyre többen figyelnek fel erre a sportra. Pedig látnivaló eddig is volt bőven! Félreértés ne essék, a legnagyobb tisztelet mellett jelzem, hogy a röplabdás lányok meglehetősen csinosak, így egy sportértékét nézve kevésbé jól sikerült mérkőzés is érdekes lehet a szurkolók számára. De egy olyan összecsapás meg aztán pláne, ahol nagy tétért játszanak a lányok az ősi rivális románok ellen.
A Telekom Veszprém legutóbbi látogatásai a Wisla Plocknál nem igazán alakultak jól. Két éve vereség a lengyel Szeged vendégeként, tavaly pedig egy edzőbuktató döntetlen. A szurkolók a legendás lengyel-magyar barátság jegyében imádják ezt a párosítást, de miután most sem sikerült nyerni idegenben, előbb-utóbb nem kizárt, hogy átgondolják az iménti állítást.
Egy les gól után a világ olykor, de inkább gyakrabban legjobb kapusa kipiszkálta a ballont a hálóból, de olyan ügyesen formázva a mozdulat sort, hogy az orrát beledugta régebben bőr, manapság már műgyanta, meg műszálas, meg minden műanyag labdába. Nyilván tesztelte azt, hogy sport vagy civil levegővel töltötték fel! Legszebb öröm a káröröm, nőjön köröm a bőrödön! Yo man!
Szalai Ádám úgy lett a mérkőzés hőse, hogy lehozta az első félidőt 3 rossz és egy jó passzal, egyszer jól fejelt, kétszer rosszul. Volt négy rossz csele, nulla kapura lövése, valami erőlködése a kapu előtt, meg talán egy vagy kettő szabálytalanság, amit megítéltek ellen. Aztán jött a második felvonás. Amiben ez a korábban kóválygó fickó, vicces labdavezetésével, botladozós cseleivel meghódította a világot, bevert kettőt.
Azt az csapatot, amelyet nem átallottak még a végső sikerre is bejelölni, olyan ragyogóan masíroztak az Eb 24-es fináléba. Az első meccsükig ez érthető volt. Akkor kapták az első taslit. Az fájt a legjobban, hiszen tele márkás nevekkel vágtak neki a kontinensnek. Súlyos bukás, erről még a sógorok is megemlékeztek, bár igyekeztek tompítani az égés szagot. Nem sikerült.
Pedig aztán pénz: bőven, pipa;
edzőtábor: elégségesen sok, pipa;
dokik, pszichológusok: megfelelő számban, pipa;
kísérők jelenléte a romantikus brazil olimpia játékokon: inkább idegesítően nagy számú, mint sem előrevivő. Csak halkan kérdezem: ha Mucsaröcsögén rendezik az olimpiát, akkor is ennyi fontos ember ment volna ki?
Az előkészületi részben a fiatal sportolók, amire ráböktek azonnal haptákba vágta magát mindenki és igyekezett a kívánságot teljesíteni. Nem mára, tegnapra!
Ambros Martin a Győri Audi-ETO edzője elvállalta a román női válogatott szövetségi kapitányi munkáját. Az kemény!
Mondjuk betyáros, afféle rétódákó bosszú volt, hiszen a magyar szövetség meg pont a csúcson, az éppen Budapesten, a Győr ellen a spiccre kerülő Bukaresttől csempészte el a dán csoda embert, Kim Rasmussent. Akit a romcsik is szerettek volna főnöknek. Gondolom bónuszba meghagyták volna BL győztes klubja élén, a válogatotthoz meg valami távolról is jól látható összeggel megkínálták. Kim dobta az országot, erre az jutott az eszükbe, jöjjön akkor Ambros. Akit amúgy már korábban is kóstolgattak odaátról, akkor kicsit bele vetődött a magyar szövetséges kapitányságba, és tetszett neki. Vagy valami.
Gyanúmat erősítette, hogy a sportolók egészen különleges felépítésű verdában gyötörték egymást! A majdnem dodzsemhez hasonlító építmény brutális erősítést kapott! A szék annyira messzívnak látszott, mint egy rali autó bukótere! Később kiderült, miért kellett ilyen fokú erősítés a székhez! Hatalmas ütközések, irgalmatlan becsapódások elhárítása miatt vasazták tengeralattjáró szintűre a székeket. Közben pedig arra is ügyeltek a készítők, hogy ne mázsás terhet kelljen görgetni a sérülteknek, mert akkor aztán teljesen kifáradnának!
A főnökség zavarodott, érthetetlen magyarázkodása inkább növelte, mint sem csillapította a botrányt, amely aztán országossá vált. Már ha nem az volt elejétől. Belekeveredett Hosszú Katinka is, aki már korábban jelezte, nem jó az út, amin a szövetség vagy a fejesek járnak. Szakítás, zajos sajtótájékoztatók, ugyanazon emberek zavarodott vergődés a felmerülő kínos ügyek kapcsán.
A német óriás klub vezetői meg elégedett dörzsölik a tenyerüket, mert bár nincsenek rászorulva, de később pazar bevételhez juthatnak a fiatalok eladás után. Okos szakemberek, jól sáfárkodnak. Megtanítják a kicsiket focizni, addig csiszolgatják őket, míg egy gazdag vásárlónak kedve támad az ékkövet a saját boldogságára megvenni.
Zlatan bezzeg, lőtt kis gól, bomba erőset, fejelt, csúszatott, oxizott, mellezett, ollózott a hálótól 35 méterre oldalról, becsúszva, csukafejessel, talpalva. nem is értem, hogy mi a kérdés a két játékos között. Az meg csak pláne, hogy a bosnyák férfi. Messi meg nem.
A többszáz millió fontból (talán nincs is annyi nulla, hogy forintban is megjeleníthető legyen) megerősített Manchester United a legutóbbi két meccsét viszont magabiztosan megnyerte, így joggal vártuk a csapattól, hogy az Európa Ligában a (legnagyobb tisztelet mellett) nem túl nagynevű Zorja Luhanszk ellen valamit megmutatnak abból, amit a bajnok Leicester ellen.
Az eleje kemény volt. Kiderült, hogy milyen tudású emberek élnek és alkotnak a magyar fociközegben évek óta. Papírlapra írt taktika, csókolózás a gólok után.
A divatos szóval alapvonali asszisztens pont azon a környéken darvadozik Bakony típusú hasábrádiójával, az aktuális UEFA és FIFA előírásoknak megfelelően. De mi a helyzet akkor, ha pont fejbe rúgja őt egy vad és reménytelenül célt tévesztett kapu irányába eleresztett rúgás? Amikor a becsapódás után megszédülve nekiesik a betonnak szegény sporttárs. Vagy ennek a még rosszabb verziója. Mert az előbbinél az jövendőbeli áldozat legalább látja, ha felé tart a ballon. De hogyan védekezik, amikor előbb a betonba csapódik a labda, majd onnan éppen búrán mandinerezi őt? Éppen vigyázba vágja magát, így jelezvén a főnöknek, hogy minden jó, jöhet a szöglet vagy éppen a kirúgás. Aztán egyszer csak elterül, mert kiütötte őt a visszapattanó! Olyan gyorsan, hogy még a lassítás sem adja vissza az esetet.
A Közép –Európába szocializálódott fociköznép innentől lemondóan intene, hogy abból tuti nem lesz semmi. Mert a Balkán bizonyos részein ilyenkor már beindul a tisztító gépezet! Emberek, emelkedik magas hangba a hivatalos felső vezető, minek kell ez? Különben is arra meg emlékszik-e a tisztelt felderítő zsurnaliszta, hogy mit és kinek mondott, illetve önnön maga is hogyan tartotta a markát bizonyos szolgálatokért. Úgy, mint jó hír keltése a poshadt formában játszó, de ingyen reklámot követelő játékosról, azaz bértollnokság minősített esete. Na, innentől aztán hideg csend a folytatás. Esetleg még szabad lehetőségként felmerül, hogy az ugráló papírvitézt felpofozzák a haverok, rosszabb esetben szimplán lelövik. De ez már nagyon a vége.
Nem mondhatjuk, hogy eseménytelenül teltek az év legmelegebb hónapjai az Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnok környékén. A székesfehérvári hokiklubtól nem kevesebb, mint kilenc játékos távozott –köztük szinte a teljes légióskontingens-, a pótlásukra pedig nyolc jégkorongozó érkezett, tehát a keret közel harmada kicserélődött.
Igaz, amikor a Liverpool-al hazament, furcsa volt mindenkinek. Jött Thomas Tuchel, az új szellemű edzői generáció zászlósa. Már Mainz-ban is fényesre tapsikolták a nézők a tenyerüket, aztán szabira ment! Akkor nem értette senki, hogy miért, de utána mindenki tudta az okosságot. Dortmundban már eleve félelmetes a 80 ezres szurkolói létszám hát még az elvárás BVB fanoktól, megszórva egy kis utálattal vegyes kárörömmel a Schalke és Bayern rajongóktól. Szóval ennél jobb hely is létezik a Földön!
A sportkombinát új egységgel gazdagodott, egy hiperszuper székházzal, ami tényleg nagy csudája a kisvárosnak. Modern épület, pöpec öltözők, klubhelység, konferencia meg konditerem. Első osztály! tessenek beszállni!
Rosszul nem jártam, gondoltam, hiszen mind a két ország arról híres, gyakran, sőt inkább mindig tele öntik a nagymenő csapatokat fiatal tehetségekkel. Na akkor lássuk milyen a felhozatal!
Az első pillanattól kezdve érthetetlen volt az angol labdarúgó szövetség gondolat szövése. Honnan a vérből vették ezt az Öcsi sajt fejű dülledt szemű, töltött zoknit! Akinek a beceneve: „Big Sam”. Most már tudjuk, csak az maradt. Mert az esze biztosan nem nagy!
Persze szép fizetésért. Oh, a közeli Szerbiáról, Horvátországról nem szabad megfeledkezni, mert aztán ott is erősen megcsinálták a blöffölőket. Mezlehúzás, megkergetés, seggberúgás, aránylag gyors lefolyású felpofozás, olykor csirke hozzávágása a negatív archoz. Luis Figo egyenesen disznófejet kapott árulásáért, ami nem csalás. De akkor is idegesítette a Barcásokat. Itt egy pillanatra megállnék a Barcelona biztonsági embereinek lazulásán. Ok, pirotechnika bevitele zsebben elmegy, de egy komplett disznófejet nem szokás megsétáltatni foci meccsen, pláne nem túl a szigorú motozáson. Az meg végképpen nehezen elképzelhető, hogy a Camp Nou-ban disznóvágással indítják az El Classico.t.
El kell fogadunk azokat az érveket, hogy ezek a pontok a végelszámolásnál még sokat érhetnek és az is teljesen igaz, hogy az elvesztett pontok nagyon is hiányozhatnak majd. A forgatókönyv kis túlzással teljesen egyforma volt: az elképesztően sok játékost igazoló, ám mégis a tavalyi kezdősorával harcoló Veszprém és az óriási vérfrissítésen áteső Szeged is német csapat ellen öntötte ki a fél pohár vizet az utolsó fél percben. A bakonyiak szenzációs játékkal a 40. percben már hat góllal vezettek, de a Flensburg csak nem akarta feladni.
Nem kapnak fizut? Az kizárt, hiszen ebben a szakágban a legjobb szimattal rendelkező Rudolf Gergely is itt portyázott! A legenda szerint havi 8 millióért, amit Leisztinger apuka havonta időben átutalt a legnagyobb labda illuzionista számára!
Nézem ezt a csodálatos, értékes lányt és szorongást, tanácstalanságot látok a szemében a huncut csillogás helyett. Férfias, aktív sport, erős jellemű szülők, zárkózottság. Mindez a felnőtt lét határán, végtelen önfegyelemmel és alázattal. Így is jó kis csomag, de jönnek az extrák. Új csapat, új kihívások, szintlépés, iskolakezdés, lekezelő edző. Nem csoda, ha romlik a teljesítmény, jön az újabb térdsérülés és vele az édesapa aggodalmas kérdése: Hogyan segíthetnék? Közben persze ő is pánikol és bár megkeresi a legjobb térdspecialistát, a tanácstalansága tovább gerjeszti a feszültséget, miközben a lány is egyre elkeseredettebb, mert még szinte el sem kezdődött, máris kudarcos a profik világába vezető út első komolyabb állomása.
Szóval nagyon diszkrét volt minden megye egyes meccs. Talán a tévé optika tett lakatot az amúgy jócskán szabados szájakra. Sehol egy jó kis üldözős futkosódás, csak a szotyi huzat repült a pályára, miután a főhősök az első metszőfogaik esetleg a hátsó őrlővel szétroppanták a magot. A héjat meg a pályára fröccsentve. Mert magyar fociban a meccs olyan szotyi nélkül, mint a pörkölt szaft mentesen!
Természetesen magam is tudom, hogy millió és egy szempont, szabály és szükségszerűség alakítja, hogy egy-egy nemzetközi korosztályos vagy női válogatott mérkőzésre melyik pályát, stadion béreli ki az MLSZ. Tisztában vagyok azzal is, hogy a szimpatikus NB I-es újonc, a Gyirmót FC a tőle telhető legkészségesebben és legmagasabb színvonalon teljesít minden hazai és nemzetközi elvárást, nyilván nem véletlen, hogy a női A-válogatott meccs után egy nappal U19-es osztrák-magyar találkozót is rendeztek a klub pályáján.
Oahhh ez kemény lesz, összeáll a Dupla Dinamit!! Elkezdtek nyammogni a népek:ezek agyonvernek mindenkit! Micsoda egy unott, hullaszagú bajnokság lesz az angol.
Akkor most kezdjük a rosszal. Vegyük szépen lajstromba, mit nem tud Böde Dániel:
- németül nem beszél. Ezt sajnos már többször tapasztalta, hogy mekkora hendikep számára. (Mindig azt hittem, hogy ez a hendikep szó, csak a lovacskázásra értendő. Meg a hendi és a kep is mocskosul megkavart! Hasonló példa, a holland bajnokság egyik csapatáról, a Willem II-ről azt hittem, hogy a tartalékcsapatot indítják az első osztályban. Még könnyen el is képzeltem az ordítozós, állandóan betépve takarító tulipánarcúakról. Aztán kiderült, volt egy király vagy valami előkelőség és őt hívták II. Wilmosnak. Hollandusul Willemnek. A kettes uralkodó. Na ő volt a névadó. De az meg már milyen, egy királyról elnevezni egy klubot? Az milyen lenne kiabálni, hogy: hajrá Géza fejedelem SE!)
Az első körben a már nem is annyira kislányok az FTC ellen léptek pályára,. Nem hiszem, hogy a fiatalok meglepődtek a zöldek masszív védekezésén, de amikor a parkettára csapódtak, tuti, hogy nem esett jól nekik a koppanás.
Hányszor hallottuk már kedvenceinktől (nem feltétlenül csak itthon), hogy a közönség a legfontosabb, minket akar mindig minden csapat kiszolgálni. Aztán a nagy akarásból, sokszor akkora nyögések lettek, hogy azt még a testi kontaktusokról szóló alkotásokban is megirigyelnék. A Barcelona 4 nap alatt viszont tökéletesen bemutatta, miről is szól a profi labdarúgás, vagy mitől is profi egy csapat.
Az elmélet gyártása az megy vérpofin, a labda átvétele meg sehogyan. Sokadik próbálkozásra próbálja megérteni a magyar közvélemény, de már nem szövetségi kapitány szinten, hanem egyszerű közpolgárként, hogy mi a rossebet keres a válogatottban egy olyan ember, aki annyira töri a labdát, mint prizma a fényt?
Igazából semmi sem volt. Tologattuk a labdát, az ellenfél térfeléről hazaadtuk. A híres arcvizek elfelejtették velünk, mitől őrjöngött a népesség idehaza nyáron. A végén meg főképpen azon kellett szorítani egymással szembe a farpofánkat, nehogy beforduljon a labda a magyar kapuba. Nahát, ez tiszta égés! Dobálhatják az ordasok, hogy 100 hely választja el egymástól a két csapatot az ilyen-olyan ranglistán. Most csak egy nekünk szerencsét hozó kapufa, meg pár béna Feröeri pék meg 27 éves válogatott nagypapa bénázása választotta el az égéstől a nemzetit. Az lett volna az igazi epeömlés!
Tételezzük fel, hogy minden, de tényleg minden rendelkezésre áll és a lehető legkiválóbb. Az utolsó marketinges és a legtutibb szakpszichológus is, mégsem az elvárásoknak megfelelően hozza a formáját a reflektorfényben sütkérező sportoló.
Nagy nehezen eljutottunk végre odáig, mára elfogadott, a betegségek kiváltó okai közt a lelki tényező is hangsúlyt kapott. Az auránk (energiamezőnk) már fotózható is.
Az MTK és a Ferencváros elnökével is elég régóta ismerjük egymást ahhoz, hogy tudhatják: nagyon szurkolok személy szerint nekik és az általuk vezetett klubnak is azért, hogy az ezredforduló összeomlása után sikerüljön az újjáépítés, és ismét a régi fényében csillogjon Magyarország és Európa két jelentős, patinás és sikeres sportegyesülete. Ennek a megújulásnak fontos állomása a stadionépítés, hogy sok évtizedes pusztulás, toldozás, foltozás után vadonatúj pályát kap, kapott a két ősi nagy rivális, a külső budapesti körúton egymástól mindössze két kilométerre székelő FTC és MTK.
Mert az Elnök prímául kezeli kapcsolatát a jelenkor legjobb magyar úszónőjével, szinte botrányosan látványosan megünnepelte Hosszú Katinka minden egyes aranyérmét! Elsőként ugrott talpra a páholyában,- mint annak idején Sandro Pertini olasz köztársasági elnök, amikor a csalásban megbukott talján focisták aranyat nyertek - boldogan adta át az érmet a magyar úszóknak. Példásan kommunikálta az egykori szövetségi kapitány nemi erőszakos bűntényét, és a jövő évi vizes Vb sem annyiba kerül, mint a tervek, hanem ebben a pillanatba éppen kétszer annyiba. De nyilván erről nem ő tehet.
Úgy, hogy nem is értem, mit picsognak a fiatalok!
A bulvár újságírás/olvasás mindennapi életünk része, de azért megfelelő intelligenciával helyén lehet kezelni az onnan érkező híreket. Nincs abban semmi kivetnivaló, ha az ember nyitott szemmel jár a világban, mert talán pont a bulvár tulajdonságai (pofátlanság, rámenősség, a tények kiszínezése) kellettek ahhoz, hogy a Borsban megjelenhessen: szándékosan gáncsolták el Lőrincz Viktort.
Mert azt láttam! Mint ha a Sétáló Jánosok erősen magnetikus térben dzsangáztak volna. Annyira lassú volt a játék tempója, azt hittem, hogy nem hádével, hanem a tekerős diavetítővel adják a retinámnak a küzdelmet! Iszonyatosan körülményes játékszervezés. Rövid és nyomasztóan rossz passzok, aminek a vége az ellenfél kezdő passza, aztán fordítva. Sehol egy kiugrós sprint, amivel mutatná valaki magát! A passz után az elégedett sétálgatás nyomasztó volt! Nulla indítások, a felelősség egyszerű rátolása a másikra! Borzalmas látvány! Magyarország kirakat csapata semmi focira utalót nem mutatott.
Besült a terv! A pultos kisasszony, nem durván késő esti időpontban, hanem elfogadható este fél kilenckor, arcon suhintotta ismerősömet egy dacos nem, és nem is lesz tagadással. Már ami a sört iránt igény kielégítését jelentette volna. Klassz! Budapest epicentrumában, kiemelt fontosságú helyen, prominens, főtrendi helyen arcba verik az embernek: „nincs és nem is lesz sör”! Életérzés. Asszem ezután erős fenntartásokkal kell kezelni a kocsmárosok picsogását, hogy: jaj, nem jönnek a magyar vendégek, ruppótlanok meg effélék! Vendéglátósok, kicsit erősebben kell gondolni az alapokra, aztán időben rendelni sört.
Rengetegen azért kerültek ki a riói olimpiára, mert négy évvel korábban berobbantak. Meglepetést okoztak, bíztak bennük, megkaptak mindet, aztán most meg a vaku fényében szépen hazaosonnak. Elmért időzítésről, becsapós Eb dicsőségről beszélnek. Meg ami a legkeményebb: a nyilvánosságot hibáztatják a bukás miatt!
Azt már az olimpia előtt is tudtuk, hogy a dánok legjobbja mostani fizimiskáját nézve egy Axl Rose bőrbe bújt úr az űrből, de amit Mikkel Hansen csinált ezen a tornán arra nem nagyon vannak szavak. Nem szeretnék túlzásokba esni, de milyen jelzőt lehet arra mondani, aki az egyenes kieséses szakaszban Szlovéniának, Lengyelországnak és Franciaországnak 26 gólt rámol be, úgy, hogy nyolc alatt egyik meccsen sem áll meg? Nem is csoda, hogy a torna legjobbja lett, ott van az álomcsapatban, a gólkirályi címről egyetlen találttal maradt le.
Mi a francnak adnak ilyet, amikor csak a nehézség jön evvel az ingyenjeggyel! Kinek jutott az eszébe ilyen marhaság, kántáltam én is a többi csontbrigádossal! Mert ha valaki vidéki kitűnő tanulóként kapta ezt a jegyet, mekkora teher ez a családnak, aztán egyszer sem biztos, hogy bejutnak, blablabla a többi demagóg dumával savazva a kezdeményezést!
Aztán úgy alakult, hogy a gyerekkel eljutottam a cirkuszba. Tele voltam előítélettel, az előjáték miatt,
Aztán jött maga a csoda. Jól szervezett volt már az előadásra a bejutás is. Jött a kismetró, segítőkészek voltak a hosztesszek, helyünkre kerültünk. Ekkor már kisebbre vettem az arcom. Ami meg a kezdés után jött, maga volt a bűvölet. Ragyogó mutatványok, elképesztő koreográfia, hihetetlen élményzuhatag. Már csak amiatt is, amit a látványtervezők meg a kivitelezők összehoztak. Azt hittem valami színes kaviccsal kiszúrják a szemünket és fáradt NDK-s rendező ájultra élvezi saját előadását, a többi meg kit érdekel. De nem! Bravúros látványvilág, lenyűgöző vizes élmény. Picit olyan volt, mint ha Las Vegas-t ötvözték volna a Margitszigeti szökőkút programjával.
Az artisták az első pillanattól kezdve fogva tartották a nézőket. Lendületes mutatványokkal szigorúan a manézsra követelték a tekinteteket! A közönség pedig a látványtól lenyűgözve élt a művészekkel, tapssal méltatva azok munkásságát!
Hihetetlen volt, ahogyan a színpadmunkások, - a cirkusz világában nem tudom, hogyan nevezik őket- alázatosan, bravúrosan megtervezetten végezték el a feladatukat. Csendben, szervezetten, olajozottan, precízen. Észrevétlen.
A zenekar a legjobb formáját nyújtotta, bár én csak ezt az egy előadást láttam, de minden tapsból nekik is járt! Kicsit sajnálom, hogy őket nem emelte ki a konferanszié.
Na meg aztán az előadás festett Pierrot-ja! Nem a zsűritag, hanem a színházi világ emblémája. Gyönyörűen beszélt a szájával, nagyszerűen hangsúlyozott a szövegben, magával vitt a mese Atlantiszába. Irányított, vezette a közönséget, szép hangon, jólesően! Pont annyit tett elénk, amivel vártuk az újabb csodát!
Félre a károgókkal és köszönet a kezdeményezésért! Ha nincs a jutalom jegy, valószínűleg a családok is nehezebben mozdulnak neki az élmény zuhatagnak. Éppen nézhetett volna a cirkusz vezetése is az üresbe, meg a KLIKK is bámulhatott volna a semmibe!
Megcsinálták, és jobb lenne, ha a rosszfejek is eljönnének megnézni az előadást!
Annak meg végképpen örülök, hogy lebontják a cirkusz épületét. Annyira kemény volt a székem, hogy kijött az aranyerem. Olyan szépre, hogy majdnem bevittem a Nemzeti Bank trezorjába!
De olyat nem lehetett látni, hogy direkt belebrunyáltak a ventillátorba és az áramot hibáztatták a balhéért.
Mint ez a Dudás fiú. A kajakos. Én értem, hogy őket nem a neurológia szimpozionra készítik fel a vízitelepen. De ha már lebuktak, jól láthatóan égnek, akkor újabb balhéval ne hergeljék a népeket maguk ellen.
Állítólag az volt az ürügy, hogy az egyik ruhás boltban kinevették őket az eladók. Erre a főhős és partnernője bosszúból elloptak 80 ezer forint értékű ruhát. Amit egyébként, - ha átlagoljuk a fizetésüket,- pont három napi munkával keresnek meg. Ha kicsit alábecsültem a kajakosok, a menő, vagy inkább már csak volt menő kajakosok fizuját, bocs. Ígérem, senki sem fogok meglopni, ha kinevetnek a pontatlanságom miatt.
Az elmúlt két napban viszont ez, a szakértőnek egyáltalán nem nevezhető tömeg (is) egy emberként ugrott talpra (értsd: hőbörgött, méltatlankodott, káromkodott, csalást kiáltott), amikor előbb Bácsi Pétertől, majd Lőrincz Viktortól vettek el egy-egy érmet az olimpián. Bácsi elődöntője egyetlen kamuponttal dőlt el, Lőrincz bronzcsatájában pedig az utolsó kamupont döntött.
Azokban a sportágakban, ahol a játékvezetők kezébe adnak emberi sorsokat, mindig lesznek nagy tragédiák. Itt nyugodtan gondolhatunk egy utolsó percben meg nem adott büntetőre fociban vagy éppen kézilabdában, de a cselgáncsra és a birkózásra még inkább igaz a fenti állítás. Nem akarok a múlton keseregni, de szegény Hajtós Bertalan a rossz nyelvek szerint azért lett (csak) ezüstérmes japán ellenféllel szemben 1992-ben (Barcelona), mert a pontot nem hozó döntő pillanatában a távol-keletieknek még csak egy aranyérmük volt…
Mégis van bennem egy hatalmas üresség, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni, és ami miatt fáj picit minden nap a tv elő ülni. Ennek pedig az az oka, hogy idén egyik magyar kézilabda csapatért sem szurkolhatok. Nekem, aki fanatikusan rajong ezért a sportért, aki ha teheti, minden héten kimegy egy meccsre évközben, hogy élvezze a szép megmozdulásokat, kurva nagy fájdalmat jelent, hogy nem láthatom szeretett csapataimat Rióban.
Az hogy Hosszú Katinka és Kenderesi Tamás megörvendeztette a magyarságot, jó, de ők valahogyan számkivetettek. Az egyik azért, mert a saját útját járva rengeteg bogáncs akadt a lábába, amit aztán szépen lerúgott, lekapart magáról. A másik amiatt, mert a megmondó emberek nem sok fantáziát láttak benne. Erre csodálatosan versenyezve fellépett a dobogóra, mindenki buksiját megsimogatva, később sajtburit rendelve…
Ha csak a száraz tényeket nézzük: a férfiaknál az A-csoportban, a Telekom Veszprém három korábbi Bajnokok Ligája-győztessel (Barcelona, Flensburg, Kiel), egy világválogatottal (PSG Handball), a lengyel Szegeddel, amely legutóbb edzőt buktatott (Plock), valamint Császár Gábor jelenlegi csapatával (Schaffhausen) és egy dán együttessel, a Silkeborggal találkozik.
Drága Barátaim jú nó, ramaty érzés lehet, ha a kicsi kedvencetek a ripityára vert szakasszal ért a célba, de nemesebb dolog lenne elismerni az első munkáját, tehetségét, mint sem savazni. Pont ti, amcsi népek, pont ti nyavalyogtok, rossz fejeskedtek? Akik arról híresek, hogy ha valaki tehetséges meg melózik sokat, engeditek a csillagos ég felé a tehetséget… Ti, amerikaiak, akik a „Rocky” film főhősének feltámadásán nőttetek fel? Ti veritek a csúfot abba a magyar kislányba, akinek amúgy meg amcsi a férje?
Az, hogy nem éreztem még ilyet, nem egyedülálló jelenség, ugyanis legutóbb 1972-ben történt hasonló. A 10 000 000 szövetségi kapitány országában, ahol a labdarúgást leszámítva csak az olimpiai aranyérem az értékmérő, friss sikerélménytől eltelve sodródom az ötkarikás játékok hivatalos kezdete felé. Életemben először az 1992-es nyári olimpiát izgultam végig úgy, hogy valós emlékeim maradtak Barcelonából. 1992-ben persze a labdarúgó Európa-bajnokságot is figyelemmel követtem, csodálkozva néztem, hogy a dánok megnyerik a tornát. Ez a kettősség nem változott az évek során: néztük a foci Eb-t, szurkoltunk az olimpián. 2016 viszont egy egészen új és teljesen ismeretlen érzést hozott a felszínre: a magyar válogatott is ott volt a labdarúgó Európa-bajnokságon.
Sorozatban esnek el, aztán hol érzékenyebben, hol meg otromba módon nyilvánulnak meg. De a lényeg egy: állandó szereplő, egyfelől a sport másfelől meg a társasági híreknek.
Azért írtam luxus cicákat, mert ezek a fiatal emberek olyan hihetetlen összeget karmolnak fel fizetés gyanánt, amit a hétköznapi ember nem is gondol. Igen, kőkeményen melóznak, szenvednek, gyötrik magukat. De akkor is szépen pereg a kasszájukban a mutató. Mindenki melléjük állt, az állam, a befektetők, vállalkozók. Mert példaképekként lehetett őket kirakni. Erősek, szépek, sikeresek. Egy ideje meg sarasak.
„Itt a Föld legcsodálatosabb játéka, a világbéke hordozója, az emberiség egységes örömünnepe, hahó, mindenki erre izguljon, fenébe a rossz emberek gonoszságával, figyelem: jön az olimpia!!! De nem. Nem könnyű a gondolat menet. Pedig erre négy évet kellett várni. Nem holmi BL sorozat gyomrozás, nem satnya labdarúgó bajnoki hereverés. Az OLIMPIA!