Az igazán fanatikusoktól nem távolodott el a Formula 1 világa, de azt nehezen viselték a fanok a nagy érdeklődés felkavarás miatt, hogy egy szezonban hovatovább néma csendben siklottak az autók. A villanyos F1-el is csak az a baj, hogy halkan suhannak a cél felé. Nincs motor hangjuk. meg nem füstölnek. Viszont környezetbarátok. Az F1 szurkolók viszont nem. Kell nekik a csikorgás, a benzigőz, a féke, gumik füstje, meg a kipufogó dobhártya repesztő sivítása.
Ami még a verseny után napokkal is ott hasít a néző fülében. Na, szóval ez az utolsó futam is csak amiatt volt meredek, hogy a kis kese Rosberg gyerek leveri-e Hamilton büszke arcáról a világbajnoki mosolyt. Bizarr futam volt a záró, az biztos! A mezőny már a verseny elején megmerevedett, egyedül Vettel kapart, de aztán ő is beleállt az unalom utolsó öt körébe. Hamilton elöl duzzogott, annyira jól, hogy az angolok már látják is őt a McLaren csapatban. Olyat is okoskodnak, hogy már a Mercedesek sem különösebben tartják vissza. Aztán lehet, hogy ez megint az F1 mesterséges hangulat gerjesztése. Hogy legyen miről mantrázni, ha áll a cirkusz.
Aggasztó ami jelenleg a Fradinál látható. Nem arról kellene csámcsogni az újságíróknak, hogy kivel és mit igen vagy mit nem tett a kapus, aki aztán még seggbe rúgta saját magát avval, hogy elment Újpestre edzeni. Bár Szűcs Lajos is Júdás lett sokak szerint, de az egy másik akta. Ő legalább nem vert nyakon senkit.
Szóval itt ez a klub. Ahol még ma is nagyszerű életérzés sportolni. Bár a mostaniak csak hallottak róla, de ez tényleg egy nagy család. Ha csak azt vesszük, hogy a Fradista szülők milyen gonddal ügyelnek kisujjuk tartására kézfogásnál. Az meg végképpen komoly érzés, hogy az FTC sportoló meg szurkoló még véletlenül sem vesz kézbe Milka csokit. Csak ha kicsomagolták.
Annyira szegény ördög ez a világ összes, de tényleg az összes kommentátor nyelvizmának és hangszálain kedvenc fodbalistája, egyben kiakasztója. Ez a fickó nem más, mint a brutálisan, a beszélőkét morzsoló, a klaviatúrán kaparászva haladó, a nevét csak hatodik nekifutásra lebetűzhető nevű Gregorz Krychowiak. Négyszer ellenőriztem le, hogy jól írtam. Kiejteni sosem merném józanul. Piásan talán.
De akkor meg megfulladnék a sok mássalhangzótól. Óh, inkább a magánhangzói! Öt darab. A többi elmondhatatlan, vállalhatatlan mássalhangzó. Szabotázs a riporterek ellen! Szóval ez az ember volt a főszereplő a PSG-ben, a szerda esti Arsenal elleni, mondjuk úgy helyosztó jellegű csoportmeccsén. A lengyel megcsinálta azt, amitől minden profi labdarúgó irtózik. De, ugyanakkor minden profi labdarúgó tudja, hogy egyszer tutira eljön az életében ez a pillanat. Várja. Az illető elkezdett cselezni, vagy magában nagyon hinni, hogy ő tud cselezni. A 16-os környékén. Besült, utána sikertelenségét kijavítandó, őrületesen felhorgadva, a korrigálás reményében fejvesztve kergült, menteni a menthetőt.
Valami komoly gond lehet a Fradinál. Orosz Pál vezérigazgató korábban is megpendítette, hogy pszichológust, mégpedig a kardvívó olimpiai bajnok, Szilágyi Áron mellett is kiválóan teljesítő lélekgyógyászt szerződtetnek a labdarúgókhoz.
A szakember egy nagyon erős entréval sziporkázott: Kárpáti Róbert azt találta mondani, hogy az ecuadori Cristian Ramírez azért rúgott szét piros lapot érően egy Vasas-játékost a hétvégén, mert előtte sokat utazott repülőn, és a sok időzónára való oda-vissza átállás megviseli az idegrendszert. Így már értjük…
Hatalmas élmény volt a kedd esti Borussia Dortmund-Legia Varsó Bajnokok Ligája csoportmérkőzés! A focirajongók közül meglehetősen kevesen lehettek részesei egy olyan meccsnek, ahol 12 gólt rúgnak. Gondolom visongva örültek a sárga-feketék rajongói, és Németország jó része. Talán még az ott is nagyon népszerű, a meccsel egy időben, egy helyi kereskedelmi tv-ben futó Dr. Csont sorozat függői is elkapcsoltak, sőt visongva hívták a partnerüket, hogy közösen gyönyörködjenek a két csapat mutatós játékában.
Ugyanez lehetett Lengyelországban, ahol Legia gyűlölt ellenfelének a Lech-nek a szurkolói fetrengtek az élvezettel, ahogyan nyelte a Varsó a gólokat. Amúgy meg az is nagy kérdés, hogy ki szervezte a Legia védelmét? Ahol a spéci játékosok bemutatták a defenzív stílus Disneyland-jét. Botrányos volt, ahogyan zavarodott csirkék módjára egymást kergették a hátsó rész emberei. Naná, hogy a gizda németek meg vidáman ficánkoltak ebben a káoszban.
Legutóbbi levelemben egy kicsit azon lovacskáztam, hogy miért nem beszélnek magyarul, az udvariassági formához igazodva a Magyarországon dolgozó edzők. Természetesen kiemelve Xavi Sabate veszprémi, Vladan Matics tatabányai trénereket, akik legalább igyekeztek valamit elcsípni a nyelvünkből. Nyilván nem kell Ady idézeteke bedobni egy időkérésnél, de ha már itt élnek, az nem olyan nagy durranás. Főként nem az internet meg különböző varázslatokat kínáló nyelviskolák idejében.
Szegény Lisztes Krisztián pont emiatt szenvedett eleget Stuttgartban. Azt mondták róla, hogy jó játékos meg minden, de nem beszél eléggé németül. Ezért kitették a kezdőből. Aztán amikor már jól ment a dajcs, akkor persze beindult a légiós foci elfogadás is.
Több szempontból is tanulságos volt a veszteségbe fordult vasárnapi Veszprém-PSG férfi kézilabda mérkőzés. Az egyik: ha már valaki világszínvonalú gázsit kap, igaz keményen meg kell dolgoznia ezért, legyen szíves azt az átkozott hétméterest beverni a kapuba nettó 30 ezer euróért. Ha egyszer kihagyja, ok, még egy már ciki,de az, hogy az utolsót ismét beleverte a kapusba, az több mint szégyen.
Valamelyik zsoldos bevállalta a világ legjobb, egyben legidegesítőbb kapusa, Omeyer ellen. Pont sikerült eltalálnia a bal baloldalon. Már ez is kérdés, hogy hét méterről hogy a vérbe lehet eltalálni a kapust. Kimaradt, rossz, de még nincs világvége. Jött a következő büntető. Ugyanaz a szitu, másik fickóval. Milliméterre pontosan ugyanoda vágta ez is. A kapus bal oldalához. Mint ha nem látta volna az előző kihagyottat. Mint ha most jött volna Dysneyland-ből. Ez már azért komolyabban szar. Valami felsejlik, hogy ha a vége szoros, akkor ez piszkosul hiányozni fog. Most már mindegy, ami elmúlt, elmúlt. Ismét hetes, az első vizsgán bukott veszprémi idegen akkora arc, hogy újból bevállalja. Tiszta fejjel, mint akinek a Men in Black főszereplői korábban neutralizálták az agyából a kihagyott hetesét. Király.
Kontinentális szinten ez a hétvége volt a „ Szuper Szombat”! A fekete vasárnap és a húshagyó kedd előtt!
Angliában Manchester United- Arsenal parti. Nem akárkik az edzői padon, még azt is mondhatnám, hogy szeretik egymást. De ez persze messze nem igaz. Inkább utálják. Mourinho és Arsene ÚtWenger.
Az ikszel a francia góré lehetett elégedett, naná, hogy a portugál megint elkezdte másra verni a két pontos bukást. A derbi után megint elvitte a showt, vagyis lenyúlta a megfelelő tartalmú ünneplést a londoniaktól. Ahogyan szokta ismét beleverte a csúfot a bíróba, levéve a nyomást a játékosairól.
Ez az egész tipikusan magyar história. Ez az úszós biszbasz. Kicsit emlékeztet arra, amikor a BKV-sok még nem a nejlonzacskó szerű egyenruhájuk miatt hörömpöltek, hanem egy kicsit komolyabb volt a tét. Tiltakoztak, forrongtak a hivatásos megmondó emberek vezénylésével, de rájuk bízva a sorsukat. Annak idején cudar állapotok uralkodtak a székes főváros közlekedési vállalatánál. Annyira, hogy kőkemény sztrájkra készültek. A köznépek meg várták, hogy mi lesz ebből az egészből.
Hát nem lett semmi. Ugyanis a vállalatnál egészen mást akart a gumikerekes, mint a zárt pályás szagszervezet. Egyszerűen már a tiltakozók képtelenek voltak abban megegyezni, hogy kit és mikor és miért akasztanak meg munkabeszüntetéssel! Annyira nevetséges volt, hogy már szánalmassá vált a munkás osztály nullás osztállyá válása. Egy elsöprő erejű tüntetést nem volt képes megszervezni a komplett szervezet, amely ha egy irányba húzott volna, Budapestet totálisan térdre kényszeríthette volna.
Nem is tudom mi a legjobb kifejezés erre, de egyelőre maradjunk annyiban, hogy érdekesen alakul a Hosszú Katinka kontra Gyárfás Tamás Magyar Úszó Szövetség csata.
A Shane-motoros olimpiai bajnok bajai úszónő egy nappal a szervezet jóval korábban meghirdetett (amúgy a jövő évi világbajnokság előkészületeiről és a decemberi windsori rövidpályás világbajnokságra utazó csapat kihirdetéséről szóló) sajtótájékoztatója előtt lőtt egy „Gyárfás mondjon le!” torpedót a Facebookon keresztül, amit az elnök előbb közleményben hárított, majd a teljes magyar média jelenlétében élőben vette fel a kesztyűt. Mivel a két oldal külön-külön szólalt meg, az egy állítás, egy tagadás állóháborúba átmenő frontján Gyurta Dániel és Kapás Boglárka színrelépése nyithat/nyitott új fejezetet.
Ez egyre jobban követhetetlen a magyar úszó szövetséges szitu. Micsoda egyszerű dolog volt eddig, gyönyörködni versenyzőik csodálatos eredményeiben, megérinteni a glóriájukat, fényes fényképeket készíteni velük, a győztesekről emléktáblát avatni, úszóiskolákat elnevezni, szóval dicsekedve állni a fényükben!
Eddig. Most meg nem győzi kapkodni a fejét az ünnepléshez szokott hétköznapi ember. Kezdetnek, még jóval az olimpia előtt Hosszú Katinka intézett egy könnyű, még aránylag védhető rohamot. Akkor is a szövetség első embere, Gyárfás Tamás került a szalagcímre. Meg persze Kiss László esete a nemi erőszak 50-es évekbeli formájával. Kellemetlen robbanás, senki sem értette mire megy ki az egész játék. Az eset hozadéka pedig több mint tanulságos. Rosszízű magyarázkodások, érthetetlen, kifogásolható érvelés, gyenge előadás. A bukás megvolt, Kiss László azóta tényleg nyugodtan pecázhat.
Igazából mindenki azt ünnepelte vagy siratta, hogy hivatalosan négy, látványosan viszont csak kettő játékos búcsúzott el a válogatott meztől. A magyar-svéd barátságos mérkőzést már eleve felszisszenve lehetett fogadni. Régebben sem volt annyira jó partner az északi válogatott, hivatalosan meg pláne. Sokat ütöttek vertek minket.
Több emlékezetes ügy volt, szinte valamennyi csak rossz szájízt tett a nyelvünkre. A legelképesztőbb, egyben drámaian emlékezetesen brutális eset, az Zlatan felső sarkos gólja- Ami után talán Király Gábor talán még szólt a labdaszedő kiscsókának, hogy: hej, öcsi, dobd már vissza a lasztát! Dobnám Főnök, de ott hempereg a kapuban. A bosnyák svéd olyan piszkosul nehéz szögből varrta be a labdát a hosszúba, hogy maga volt a csuda. Ha idegenként néztük, persze. Így meg a frásztörés. Hogy megint bevertek ezek.
Fél Európa Thomas Mülleren röhög. A németek csatára a San Marino elleni 8-0-ás vébéselejtező után bátorkodott kijelenteni, hogy nem érti, mi szükség van ilyen egyoldalú meccsekre. Müller megérti, hogy San Marinónak óriási élmény a világbajnok ellen játszani, de a sérülés kockázata ugyanakkora az ilyen meccseken. Illetve, dehogy! Sokkal nagyobb, mert durván védekezik a kiscsapat. Na, mármost, Thomas Müller beszélhet akármit, az eredményei hitelesítik.
A Bayernnel BL-t, a német válogatottal vb-t nyert, tényleg nem a törpeállamok félamatőr lúzereihez szokott a pályán. Ebből még nem következik, hogy lefitymálja őket, mert ezt a világ összes országában megalázónak, nagyképűnek vélik, amúgy joggal. A szerencsétlen san marinói labdarúgók nem tehetnek arról, hogy nem csúcsfutballra termettek, hogy másodállásban, meló után mennek lötyögni a pályára. A futball nekik szerelem, hanem egy imádott másodállás. És nyilván az az ünnep, ha kétévente szembe találkoznak a pályán egy megasztár válogatottal, még az is bőven belefér, ha csúfos bukás a vége, mint ahogy legutóbb a németek ellen.
Ha akarom így (pozitívan), ha akarom, úgy (negatívan) értelmezem, de ha kimondom, hogy döbbenet, annak súlya van. Ami a kézilabda Bajnokok Ligájában történt legutóbb, az bizony így vagy úgy, de döbbenetes volt.
Egészen megdöbbentő, ahogy a női csapataink tudnak szerepelni. Azok után, hogy Szkopjéban bravúros döntetlent ért el a Fradi, sokan azt remélték, hogy hazai pályán, amolyan igazi csoportrangadót láthatnak majd. Sajnos nagyon nem így lett, de a közte 13 oda talán még a legpesszimistábbakat is megdöbbentette. Értem én, hogy a továbbjutás szempontjából nem volt tétje a meccsnek, de ez akkor is nagyon kevés volt, vagy inkább túl sok. A ferencvárosi kézilabdás hölgyek (és Elek Gábor vezér) egyik legnagyobb erénye, hogy az ilyen megsemmisítő vereségek után is olyan csúcsokat tudnak megmászni, amire előtte senki sem számított.
A hétfő esti televíziós szennyes kosárból sikerült a legjobb cuccot kivennem. Afféle lazán észrevehető függőségként beleálltam az NFL nevezetű világ cirkusz nagymenő előadásába. New England-i Patrióták, Seattl-i Tengerállatok, vagy mi a csapat neve. Szóval ez a két horrorális hústornyokból álló brigád tologatta egymást.
Egyre inkább elárasztja ez az amerikai foci az egész világot, konkrétan nincs olyan földrész a golyóbison, ahol ne bámulnák hivatásszerűen a sisakos fickó döngetését! Ez a szemcsócsa még azért fényévekkel jobb jenki berögződés, mint a Valentin nap vagy a Halloween. Ami normális helyeken Bálint nap, meg Halottak napja, Mindenszentek. Meg a cukormentes kóla, ami a fene tudja mitől édes úgy, hogy nincs benne édesítő. Ezekkel a műbaromságokkal együtt megkapta Magyarország még Bruce Willist, Dörner György magyar hangjával!
Az egyik internetes portálon azt olvastam, hogy az úszóválogatott egyik gyúróját felmentették a munkavégzés alól. Valószínűleg jó kiállású lehet a fickó, hiszen kajakozott, sőt érmet nyert korosztályos versenyen. Masszőrként élte a sportolói karrierje utáni életét, hiszen két válogatott úszót is ő tartott formában, legalábbis a krémjeivel, masszírozásával.
Most meg kipergették az uszodából. A felmondás oka az úszószövetség részéről az volt, hogy korábban egy chippendale fiúkkal foglalkozó internetes oldalon látták a fényképét. Valakinek ez erősen csípte a szemét és feldobta a férfit a szövetségnél. Ők meg azonnal belebújtak az igazságosztó köpenybe és kitolták a fiatalembert. A főhős viszont tagadja, hogy melózott volna sikoltozó kiscsajoknak vagy csillogó szemű, elégedetten hümmögő MILF-eknek. Ez sem érdekelte a döntéshozókat, attól tartva, hogy hatalmas botrány kerekedik, kitették a férfi munkakönyvét, fel is út le is út, mehet Isten hírével.
Végtelenül boldog vagyok, hogy a kezdetek óta figyelhetem, sőt egy kicsit, de tényleg kicsit részese lehetek a labdarúgás újszülöttjének világrajövetelénél! ! A két magyarországi feltaláló, Borsányi Gábor és Huszár Viktor kőkemény küzdelme idehaza semmi újat nem tartalmaz! A világ többi részén azonnal támogatták volna a két kitartó harcos veretését! Magyarországon a tehetség a legnagyobb akadály!
Erre mindenki köteles bólintani. Két fickó, magyarként, kitalál egy egyszerű, de bombajó mozgásformát. Szeretnék a világot meghódítani a teqball nevű, egyébként zseniális játékkal, de csak a gáncsoskodás jut nekik! Hát hol hajították a legtöbb kolnocot az úttörők lábára, nyakába? Hát persze. Itt, a Kárpát-medence 90 egynéhány ezer négyzet kilométerén! Egyértelmű!
A TAO okozta elképesztő akol meleg nyugalmából átdöfte magát az UTE jó néhány múlt heti váratlan villanása! Pedig korábban, annyira korábban, hogy még Hólya István volt a hatalom megjelöltje az Újpestnél és nem az UTE-nél, szóval akkoriban nem volt ez a széthúzás, ármánykodás, érthetetlen magyarázkodás a főváros IV. kerületének prominens egyesületénél!
Kimondták a frankót, és úgy igazodott mindenki. Főképpen, hogy a zsernyákok egyesülete volt a lila-fehér klub. Szóval, akit oda hívtak, az csöndben maradt és a vállapján számlálta a csillagokat, vagy ha nem akarta újpesti lenni, mehetett Nagyatádra, tüzér kiképzésre! Akkor a vezetésben nyilván akadta nézeteltérések, de a politikai erő pörölye rendre odacsapott.
A mai napig nehezen emészthető, ami a Győri AUDI-ETO-nál történt. A kézilabdát szeretők döbbenten és értetlenül forgatják a Heidi Löke aktát! Nem szabad megfeledkezni, hangsúlyozni kell, hogy a legszebb női feladat a gyermek vállalás. Az áldott állapot egy megfontolt döntés következménye, amely egy életre szóló kapcsolat! Meg ilyen okosságok! De tényleg.
Amit viszont Győrben a világklasszis beállós lenyomott, az egyedülálló. Ha nem számoljuk a kapus, Lunde sport kolléganőt! Ő is hasonló módon alakított, csak ő pórul járt. Kivezették a jó zsíros fazék mellől. Száraz csont jutott Rosztovban a norvégnak, ha csak a karrierje mostani szakaszára vetül a figyelem.
A Puskás Akadémia csatárának férfiassága hódít a Facebookon. Lencse László nevében valaki (?) meztelen képeket küldözgetett a közösségi oldalon. A jó képességű támadó értetlenül áll az eset előtt, bőszen tagad, a klubja külön hírt szentelt az incidensnek a Facebookon. Nem irigylem Lencse Lászlót! Talán ezzel nem vagyok egyedül…
A labdarúgó Magyarországon, ahogy bárhol a világon, közszereplő. Hetente adja az arcát, a lábát, a fejét a produkcióhoz, a szórakoztatóiparhoz, amelynek, legyen az ilyen vagy olyan, de mégis csak a szerves része. Lencse László a legnépszerűbb sportág állandó reflektorfényben levő csapatában futballozik, a magyar közeg tökéletesen ismeri, a hozzáértők elismerik. Lencse László bejárta Európát, BL-selejtezőben gólt szerzett, jelenleg a másodosztályban bizonyít, előtte körbe turnézta az NB I-es klubokat, az MTK, Videoton, Kecskemét, Újpest, Puskás Akadémia mezében virított az első osztályban.
A Magyar kézilabda Szövetség egyik, ha nem a legjobb döntése volt, hogy az utánpótlás válogatottakat megmérik a felnőttek mezőnyében! Ennek a lényege, minden enbé egyes csapatot köteleztek ara, hogy bajnoki körülmények között játszanak a kicsik ellen!
Nem is Magyarország lenne, ha pár klubnál nem nyavalyogtak volna a program ellen! A többség viszont vállalta, hogy elutaznak Balatonboglárra, a NEKA bázisra és ott letolják a 2X30 percet. Sajnos vagy talán büszkeség, hogy a magyar kézilabda anyagi biztonsága Európában eléggé híres. Régebben Dánia, Spanyolország, Norvégi tuti hely volt. Fordult a világ, manapság a magyar bajnokság legalább annyira vonzó, mint a felsoroltak korábban. Ennek látni szép oldalát, például nagymenők telepednek le a hazai csapatoknál. Aztán a jó zsíros fizu mellett szépen szaporodnak. Pénzügyileg és demográfiailag is! Előtte még gondosan összefércelnek egy klassz szerződést újabb egy évre, majd profihoz méltóan összehozzák emberük hímivarsejtjét a saját peteérésükkel! Lásd Löke asszonyság esetét!
Már többször csörömpöltem a Heid Löke sokk miatt. Még egy friss adalék, a norge előfutár, Lunde sztorijához.
A norvég fizuja Győrben messziről is jól látható összeg, 17 ezer euró volt. A tiplizés hírére beerősítettek a rosztovi nagybukszájúak, megtoldották egy nyolcassal Katrin zsetonját, ami még a messzi Északról nézve is csini! Plusz kamperének a kimondhatatlan nevű szerb décónak, Tracskovicsnak vagy Trajcsekovics vagy Tracsikovicsnak, szóval, na annak, aki az ETO-ban is pengézett.
Egészen elképesztő eredményeket hoztak a férfi kézilabda Európa-bajnoki selejtezők első mérkőzései. Saját bőrünkön tapasztalhattuk, hogy az átlag szurkoló számára semmit sem jelentő hollandok komoly teljesítményre képesek (ez még akkor is igaz, ha a mieink az utolsó húsz percet leszámítva nem játszottak úgy, ahogy tudnak), de sok csarnokban így is „érdekesen” borult a papírforma.
A magyar férfi válogatott két olyan győzelemmel kezdett, amit elvártunk a csapattól. A lettek elleni hazai siker után jött egy hollandiai kirándulás, amiről ugyan pontosan tudtuk, hogy nem lesz sétagalopp, de azért ekkora izgalmakra nem számítottunk. Akik egy kicsit is képben vannak az utánpótlás eredményekkel, pontosan tudták, hogy a női válogatottjukhoz (ami amúgy felnőtt szinten is tényező már) hasonlóan a férfiak is lassan megérkeznek a legjobbak közé. Korszerű, gyors játékot játszanak, amit testközelből is átélhettünk. 40 perc kínszenvedés után elsősorban a fiatalok (Bodó és Bánhidi) jó és eredményes játéknak köszönhetően mínusz hétről fordítottunk és nyertünk. De nem a mi vereségünk lett volna az első két forduló legnagyobb meglepetése. Anélkül, hogy szubjektíven válogatnék, segítségül hívtam a fogadóirodák (95%-ban) eltalált szorzóit.
Ha én most egy ország vezetője lennék, az összes nőt a Győri AUDI ETO-hoz igazolnám! A csökkenő népesség miatt mindenkit beterelnék a szaporodás Bajnokok Ligájába! Jól láthatóan termékennyé válnak sportolás közben a nők Győrben!
Mint most Heidi Löke! De előtte meg a másik sima bőrű norvég nő, a Katrin Lunde kapus. Aki örök hűséget esküdött, ragyogóan érezte magát a klubnál, ezt nem győzte hangsúlyozni. Szépen jött a fizu, jól is védett a mutatós nő, de aztán váratlanul szerelembe esett egy kanos szerbbel a focicsapatból. Gyorsan megpecsételték a kapcsolatot egy ciklikus éréssel, amibe befutott egy szép, csapkodó farkú kromoszóma! Az meg ott, az ultrahangon, heterozygóta!
Két sportoló létezik, az egyik kimondja, amit gondol, a másik nem. Kokó az atlantai olimpia előtt kerek perec kijelentette, hogy nyerni megy Amerikába, és el is hozta az aranyat.
Hosszú Katinka Rió előtt szerénykedett, egy szót sem ejtett arról, hogy két vagy akár három aranyat is leakasztana az olimpián, pedig mindenki tudta, hogy tarolni fog. És tarolt is. A futballistáknál ugyanígy mennek a dolgok. Van aki, ki akar jutni az Eb-re, a másik típus csak a sikeres pótselejtező lehetőségéről beszél. A kettő nem ugyanaz... Tíz éve a bundabotránnyal sújtott olasz válogatott abban a reményben utazott a németországi vb-re, hogy ha nyer, akkor nem piszkálják meg a játékosok felelősségét a botrányban. Hát, persze, hogy Tottitól Buffonig, Del Pierótól Cannavaróig mindenki nyerni ment a vébére. A játékosok határozottan leszögezték, hogy semmi nem számít, csak a győzelem. (Mondjuk Materazzi tényleg mindent elkövetett, úgy vetette magát a földre Zidane fejelése után, hogy öröm volt nézni.)
Az már biztos, hogy nagyon különleges hely Magyarország! Ahol mindenféle, máshol kevésbé, - mondhatni egyáltalán nem- sikeres népek annyira belejönnek az észosztásba, hogy lassan magukkal sem állnak szóba! Annyira okosnak gondolják magukat!
Meg ahol a jónak nem örülnek, inkább nyerítve kuláznak! Inkább kirohad a nyelvük, mint sem szépet szóljanak! Olyan embert utálnak, nagy közösségben, nyilvános, ünnepi helyen, akinek inkább hálával tartoznának. Az MTK hangosan ugató kutyáira gondolok, akik a miniszterelnököt fütyülték ki a kárörvendők gurgulázása mellett. A stadion avató apropóján. Mert ha ő nem ad zöld lámpát a dózerolásra, csak a libazsíros kenyér maradt volna friss a büfében! Örök életre.
Köztudott, hogy az olasz nép könnyelmű, léha csoportosulás. Piedone bab vacsorája, a jól öltözött, üvöltöző, de mélynövésű, nagyorrú digó férfiak olajos tekintete, amire normál svéd nő azonnal levet ereszt. A pörgetős pizza, a tiramisu édes semmisége, Vespázás a lobogó hajú jócsajjal talján életérzés! Plusz a Calcio mutatványa! Ahol a játékosok többet fekszenek, mint Maya Gold és Kelemen Anna globális munkássága alatt összesen. Meg Buffon kapus, aki már annyira híres és imádott, hogy lassan beköltözik a Szent Péter Bazilikába, de legalább a tér egyik oldalát róla nevezik el. Miközben a sarki tippmixes boltban óvatosban felvett 6 millió eurót. Mert jó helyre tette az ikszet!
Szóval ez mind jellemzője a csizmaszár lakóinak!
Szerda este az Appeninek mítosza majdnem benézte a saját partiját. A Juventus egy olaszos felfogású, habpartira hívta az Olympique Lyon együttesét BL csacsogásra. Parádés hangulat, mindenki űrjátékra készült a Sampion Ligában és francia bajnokságban is csetlő-botló gallok ellen. Ehhez aztán bőven hozzájárult, hogy egy korai, ostoba, de simán megadható 11-est kapott a Juve.
Igazából már csak cseppet érdekelt ezeknek a bőrszínűre tetovált robotoknak a bajlódása a Bajnokok Ligája darálóban! Az, hogy a gonosz kis harapós törpicsekek hogyan alázzák aktuális ellenfelüket, a másik oldalon meg az olajfúrók hordójából degeszre tömött pénztárcájú, de hosszú távon soha semmire nem jutó zsoldosok mit művelnek a pályán, inkább semleges, mint várakozó volt.
A Manchester City- Barcelona csapatás is olyan szintűre lett hájpolva, hogy a maradék érdeklődés is csak szimpla fekete lyukká változott! Hiába srófolták még a feszkót a két egykori csapattárs, Enrique és Guardiola összevetésével, nyuga volt. Valami mégis a meccsen tartott. A magyar játékvezetői kar. Kassai Viktor és csapata hogyan kezeli a giga arcok, plusz az örökké kurrogó angolok veretését. Ennél a két bandánál az irgalmatlanul ravasz játékosok olyan szinten kavarják össze a bírókat, hogy az már javában pofátlanság. Plusz kikérik maguknak a különleges eljárást! A szent és sérthetetlen bálványok macerálása nyilván közutálatot húz maga után.
Asszem van baj most elég Veszprémben. Kicsit döcögősen játszanak a sztárok a Bajnokok Ligájában. Bosszantó pontvesztések, a csendesnél kicsit erősebben morgolódó elégedetlenek, emiatt idegesítő, feszültséget generáló hétköznapok. Ja, persze, ilyenkor, amikor totál rossz a hangulat, naná, hogy visszaböffen az elvesztett BL döntő keserűségének epeérzése! Amikor már mindenki az első helyet ünnepelte, kivéve a nálunk látványosat bukott, vágott szemű kirgiz edzőt. Azt a Dujsebajevet.
Aki a magyar válogatottnál csak villanásokat mutatott be abból az energiából és elszántságból, amivel a döntőben hajkurászta a lengyel játékosait. Miközben a Veszprém spanyol trénerén a tehetetlenség kínos verítéke csurgott le. Meg is lett az eredménye a szürkeségnek, a birodalom összeomlása eljött. Lett is nagy ribillió, mert erről a legutóbbi fináléról sokan, de nagyon sokan, még a szakértők is azt tartották, ha most nem nyer a Veszprém, akkor soha! Mindenki a vétkeseket kereste, gyors lemondás is érkezett egészen magas szintről, pontosan a vezérkarból, egészen pontosan az egyik vezér dobta be a törölközőt. Aztán vissza vette. Jött a nyugalom, új pénzes támogató, nekirugaszkodás az új szezonnak.
A magyar labdarúgó bajnokságban vezető csapat képviselőjét meghívták az egyik reggeli tv műsorba. Nem beszólogatni, nem feszegetni kényelmetlen dolgokat, nem izgatni, hergelni a megjelentet! Kicsit ünnepelni a tavaly még kiesés ellen csapkodó együttest, amely ugyanazzal a színtelen, szagtalan edzővel vezeti a magyar sampionsipet. De nem ám csak úgy ideiglenes jelleggel, hanem folyamatosan, dacosan, harcosan. Mindenki ámulatára éllovaznak!
A szokásos protokoll, engedélyek kérése a komplett vezetőségtől. Ez kötelező. Érezzék a parancsnokok, fontos az ő hivataluk is. Az összes feljebbvaló okézása után, az utolsó egyeztetés, hogy a kijelölt vagy önkéntes beszélő hová és mikorra érkezzen! Adásnap reggel, a szokásos előkészületek, az idő halad, lassan jöhetne a hosszan és precízen megbeszélt arc! Egy páran halkan nyűszítenek, mert a férfival már korábban volt konfliktus a megbízhatatlansága miatt. De most kapott egy újabb esélyt, hogy bizonyítson! Hát ja!
Személyesen részese akartam lenni egy legendás fejezet lezárásának. Látni szerettem volna, hogyan veszik le a lélegeztető gépről, a főváros, meg egyébként az ország legendás stadionját! Amely persze, meg naná, hogy a halhatatlan személyről, a kőkemény trénerről, Illovszky Rudolfról kapta a nevét. Kérdés, hogy az új arénának ki lesz a névadója?
Mostanáig tényleg jól kihasználták az újjáépítési sorozásból valamiért kimaradó sporttelepet. A fél liga a moccanatlan mauzóleumot bérelte! Ok, azért zajlott egy egészen látványos frissítés hátul, de az nem a centerpálya! Most viszont eljött a záróra. A temetésre a szép, híres, a bajnokságban jól menetelő Videoton jött el. Felemelő érzés volt látni mennyi rengeteg ember búcsúztatta a pályát a huzatos szombaton! A záró aktust megnézők hatalmas és harsány létszámának a magyarázata lehet például az épület utolsó eseménye, de a másik érv meg az lehetett, hogy, ingyen vagy valami egészen jelképes összegért lehette embéegyes varázslatot nézni!
Ha én Vasas-drukker lennék, arany és fekete betűkkel vésném fel a dátumot a naptáramba: 2016. október 29. Ezen a napon sétálok utoljára a Fáy utcai szentélybe.
Ha fiatalabb Vasas-drukker lennék, akkor fejből sorolnám a Sáfárral kezdődő Szilveszterrel végződő összeállítást, felidézném a kezdőkör császárát, a „nullkilométeres” Galascheket, a láncdohányos, kávéfüggő, az alkohollal is jó barátságban levő Váczit, a védelem elegáns oszlopává nemesedett Juhárt. És persze Rudi bácsit, akiről az öreg fószerek sztorizgattak a lelátón, vagy Gelleit, akivel a dobogóig meg sem állt a kedvenc csapatom. Te jó ég! Hány hálószaggató bomba csapódott a kapuba a Fáy utcában, hány öldöklő rangadón ordítottam szét a torkom, hány zacskó szotyit köpködtem szanaszét évről évre a kispad feletti szektorban…?!
A héten búcsúzik a való élettől az angyalföldi katlan, az Illovszky Stadion! Jól megszolgálta az árát, ha csak az utóbbi időre gondolunk. Mindenki, akit száműzött saját pályájáról a rekonstrukció vagy a totális dózerolás, az összes ide sajnálta be magát!
A száműzetés mérkőzésein lassan összejött az a nézőszám, ami a 70-es, nyolcvanas években cseppet sem volt szemérmetlen csalás. A csúcs a XIII. kerület reprezentáns stadionjában 30 000 néző. 1972 Diósgyőr ellen. Hihetetlen! Ez annyira régen volt, hogy a focipályát övezi salakos futópályát - mert, hogy itt kiemelkedő volt az atlétikai élet is, elég csak a korszak férfiideáljára, a távolugró Szalma Lászlóra gondolni - a mostani internetes tudás ismeretlen típusúnak írja le. Tehát már nem salak, de még nem műanyag borítású! Hanem valami! Talán kiskert!
Kedden este számomra kiderült a Bundesliga csodacsapata nem a lipcsei Vörös Bika, hanem a berlini Hertha! Az izgalmas Német Kupa mérkőzésen parádésan és főként eredményesen játszott a fővárosi együttes a St. Pauli ellen!
Óh, a Sankt Pauli! Volt szerencsém ezt a kult klubot megismerni, még a Bundesliga2-ból, meg egy kicsit a felsőbb osztályból Micsoda hangulat! A klub stadionja a Budapest Straßen épült, közvetlenül, vagy legalábbis jó közel az élettel, a bujasággal, az alvilággal kapcsolatos hamburgi Vörös Lámpás negyedhez. A 2000 évek elején ezt a rajongói számát illetően -11 millió - klubot egy színház igazgató dirigálta, aki nyíltan vállalta homoszexualitását és azt is, hogy megmenti a klubot az anyagi összeomlástól!
Na! Hát ez meg mi ez? Bukkant fel az emberek feje a hír hallatán! Benedek Tibor önként lemondott a póló válogatott vezetéséről! Pedig olyan jól csinálta, sóhajtottak fel, meg úgy izzott a csapatért, meg olyan szépen beszélt a játékosairól. Aztán tessék! Valami azért mocorgott benne, mert az olimpia nem egészen úgy futott ki, ahogyan azt tervezte a szövetségi kapitány! Ez látszott is rajta a torna vége felé, hallatszani meg végképpen hallatszott! Rióban elkeseredett volt, idehaza meg még erősebben őrlődött!
Pedig a vízilabda szövetség elfogadta a jelentését az eltelt időszakról. Aki figyelte a pólósok életét és tetszett Benedek friss lendülete, azt hihette, ok, a szaki folytathatja tovább! Bátran melózott, a fiatalokat is sorban dobálta a mély vízbe!
Ám döntése előtt- talán felvezetésként- egy apró kardcsörrenés hasította szét a medence meleg klórszagát!
Jaj, a pletyka világ gyönyörébe bújjunk bele gyorsan! Howard Webb Anglia és talán a világ egykori legjobb játékvezetője, nem mellesleg cseppet sem titkoltan Manchester United fan, összejött Németország egyik legismertebb, sőt legelismertebb játékvezető nőjével, Bibiana Steinhaus-zal. Pedig a jó angol donor eddig példás családapa volt, bár a gyerekei egyik kinyilatkozása azt villantotta, a srácok nem annyira büszkék fater melójára.
Nem a zsernyákságra, hanem a játékvezetésre! How lelépett feleségétől és három gyerkőcétől. Barátai szerint elfáradt a kapcsolata Kay-jel, akivel annak idején első látásra szerelembe esett. Jöttek a családba a gyerekek, jött Webb sikere, VB döntő, kétszer megválasztották a világ legjobb sípszájújának. Annyira tisztelték a szigeten, hogy beválasztották a brit labdarúgás halhatatlanjai közé. Talán azért, ha valaki összeveszik abból a díszes társaságból, mondjuk Alex Ferguson Sir Bobby Robsonnal, legyen aki rendet teremtsen a civakodók között. How azonban mos lefújta a meccset felesége és közte, nem volt hosszabbítás, nem volt aranygól, lementek a házasság nevű játéktérről.
Eddig még jó kárörvendő voltam. Most már sajnálom! A 4. chelsea-i gólnál meg végképpen szántam a Spéci Egyest, aki már Spéci Négyessé vált a 90 perc után!. Jose Mourinho-t egykori csapatától elsüllyesztő, kivégző, szánalmassá tevő vereség után lehet, hogy többet veszített, mint 3 pontot.
Az igazság, hogy Vörös Orr Őszőrsége óta a Manchester United csak csúszkál saját testnedvén! Ferguson kemény hagyatékot rakott az őt követők számára! Az öreg amióta lelépett az Álmok Színházából, a direktorok egymást gyorsan váltották: Moyes-nek futnia kellett, azóta is csak tekereg az internacionális focipiacon. Aztán amilyen szerencsétlenek az angol szövetség vezetői, lehet, hogy egyszer még a válogatott szövetségi kapitányának választják!
Ez annyira bizarr szitu, hogy már bámulni valóan szép! Amit ezek a szálkásra edzett delfintestű nők és férfiak bemutatnak az magyar uszodákban, a magyar úszó szövetség védereje alatt, az magával ragadó!
Hirtelen Haász Sándor labdarúgó edző jutott az eszembe, aki egy 90-es évekbeli mérkőzés értékelésnél azt találta mondani: „ma úgy küzdöttünk, mint az oroszlán, sajnos úgy is játszottunk!” Innen ívelnék át az úszókra: úgy nézünk ki, mint az izomtestű kardhalak, de annyi is az eszünk! Ha meg nem sértődnek a kardhalak!
Ezt most aztán végképpen nem értem! Itt volt Eros Ramazotti és Michelle Hunziker magyarországi megfelelője, vagyis a Dobrádi Ákos énekes, Iszak Eszter műsorvezető nő párosa. Minden megmozdulásukról, turbékolásukról, minden fogmosásukról kellően és pontosan értesült a hazai celebélet rajongó tábora! A
Az utóbbi időben azért kicsit soványodott a kínálat, a hölgy tényleg bombasztikus szelfi készletére redukálódott kettejük képes dokumentációja! Nyilván nem panaszként, csak a tények rögzítése miatt. Mert amit adott a kisasszony az aktuálisan friss insta jelenségével, az bőven elég sokáig ott tartotta a férfi retinát! Bárhol forgott a hölgy, izgalmas volt töprengeni az életén!
Napok óta görgetem magamban ezt a gondolatot. Az angol labdarúgásra izgulók, azért feszülők egy kicsit most menjenek hátra, a fenébe!
Egész hétvégén azon vergődtem, hogy végre, milyen galaktikus futball este lesz! Buah, Liverpool- Manchester United! Csúcs! Nem nyöszörgős, csak a helyeik számára élvezetes Bundeslia2-es háború. Rendes nagyfiúk a harsány, kíméletlen angol bulvár címlapokról, brutális ütközet, könyörtelen live show! Azta! Hol kérhet ennél jobbat egy Gyirmót-Mezőkövesden szotyizgató hun? Élőben láthatok egy parádés angol bajnokit! Csak akkor, csak ott! Kifingott az autóm, nem baj: lesz Pool-MU; hivatalos, zord ügyben kavargattak, nem baj: láthatom Ibrát; eltömítettek minden közlekedési utat, nem baj: megnézhetem, ahogyan széttépik a nagypofájú portugál krumpliszedő egóját! Mindennek a tetejébe a világ fekete gyémántja csillog a szemembe: Paul Pogba, mozog a gyepen! Istenem, köszönöm ezt az életet!
A valaha volt egyik legnagyobb labdarúgó zseni kishazánkba látogatott. Örök vita a focihoz értő szurkolók/szakértők körében, hogy x vagy y volt a nagyobb király, de abban azért mindenki közös állásponton van, hogy az az ember, akit Barcelona-játékosként az egész Bernabéu felállva tapsolt, az csak zseni lehet. Ronaldinho mit sem változott az évek alatt, ebből pedig ízelítőt is adott Budapesten.
Hatalmas tömeg várta a brazil világsztárt hétfői, részben nyilvános szereplésén. Ronaldinho 2003-tól 2008-ig futballozott Barcelonában, nem túlzás kijelenteni, hogy akkor volt pályafutása csúcsán. Az azóta eltelt tíz évben viszont szinte semmit sem változott a népszerűsége, amit talán az bizonyít a legjobban, hogy a legfanatikusabb rajongók reggel 6-tól várták arra a nagyjából öt percre, amíg Ronaldinho a Docler székházból kilépve kiosztott pár autogramot és készített egy szelfit a tömeggel a háttérben. Egy magyar találmány, a teqball nemzetközi nagykövete lesz a brazil zseni, ezért is látogatott el Magyarországra.
Addig jár a korsó a kútra, amíg meg nem csinálják a vízhordó lányt! Kifacsart közmondás, de most ide illik! Itt a vége! Mindenkinek kiderülhet mi az okosság a magyar válogatott kapitányának kanyargásában! Bár ezt már korábban is tudott volt, amikor Dzsudzsák Balázs, karrierje csúcsára igyekezvén kicsit eltávolodott a világ, de az is elég szomorú, ha csak Európa foci elitjétől.
Pénzügyileg viszont pont jól húzott a csúcs felé, cserébe a neve kezdett kopottasabban forogni a foci köztudatban. Amikor nem ment annyira jól a játék, sőt semennyire, mert éppen: az aktuális edző nem értette őt, az aktuális ellenfele pont kirúgta a szívét, az aktuális ellenfélhez igazodó taktika pont a magyar fiú kispadozását hozta! Szóval akkor ő, vagy a menedzsmentje aktuálisan pont talált jó kifogást a mellőzésére! Lehet, hogy most a gazdag Arábiában tényleg az edzője valamilyen agyfordulása miatt maradt ki a gazdag menő a csapatból, de ezt lehet riasztó jelnek is venni!
Ez most komoly? Facebook- böjt? Amit nagyobb csodálat övez jelenleg, mint egy némasági fogadalmat, vagy egyéb, a saját határainkat feszegető kihívást? Na persze akkora nem, hogy bárki is fejest ugorjon egy ilyen buliba, mert még a végén kiderülne: upsz, függőség van. A mellékhatásokról nem is beszélve. Kilógni a sorból?
Átélni, mikor a 398-adik szelfi végre tökéletesre sikeredik (apró kis varázsprogram tunninggal) amivel tuti megdőlne a szomszédsszony, vagy a kedves exének lájkrekordja és sehol egy „megoszt” gomb? Egy padon ülve randizni és papírpohárból szürcsölni a kávét , miközben becsekkolva valami menő helyre, legalább akadna pár ember, akinek csípné a szemét az infó, ha már kicsit kezd kínossá válni , hogy csak az a fránya „kapcsolatban” fülecske hiányzik az amúgy mintaszerű, irigylésre méltó adatlapról?
Pénteken a masszívak napját éltük, már ami a tévés kínálatot illeti! Az FTC női kéziseit komoly aggódással küldte mindenki Szkopjéba, Bajnokok Ligája összecsapásra. Teljesen jogos szorongással, hiszen izzóra felhevült közönsége miatt az a csarnok maga a pokol! Volt! Lehet, hogy a péntek este vagy a késői időpont, de szolid nézelődésre redukálódott a hazai emberek zajszintje. Talán még a csapat is hozzájárult a szolid ücsörgéshez! A BL döntős csapat elég visszafogottan játszott.
Pedig még a véletlen elkerüléséről is gondoskodtak! A játékvezetőnők Oroszországból érkeztek, akárcsak a Vardar gazdája. Viszont kevés jel mutatott arra, hogy bármiféle összefüggés lenne kettejük, pontosabban hármójuk kapcsolatában. Semmi ordító extra részrehajlás a játékvezetésben, bár a vége előtt két perccel kiállítani egy magyar játékos elég meredek húzás volt, viszont legalább teljesen jogos. Ennek ellenére sem tört meg a magyar csapat, amely kőkeményen játszott, a végén még az üstökös robbanást is majdnem előidézték! Az utolsó másodpercben Szucsánszki saját térfeléről eldobott labdája a hazaiak kapufájáról pattant ki. Akár még az idegenbeli győzelem is meglehetett volna! Finom ez a döntetlen, Szkopjéban mindenkinek meggyűlik a baja.
Megszerezte első idei idegenbeli sikerét a Fehérvár AV19. Az EBEL-ben induló együttes a liga egyik legjobb hazai mérleggel rendelkező együttese, a Bécs otthonában tudott nyerni, így a szurkolók joggal reménykedhetnek benne, hogy a csapat kikecmereg a gödörből.
A biztató szezonrajt (egy idegenbeli vereség és két hazai győzelem) után zsinórban négyszer hagyta el vesztesen a jeget a Fehérvár AV19 csapata. Az együttes mélyrepülése szeptember utolsó napján Grazban kezdődött egy 0-3-mal, majd október első vasárnapján a Linz nyerni tudott az Ifjabb Ocskay Gábor Jégcsarnokban 5-2-re, ami igazi mélyen érinthette a szurkolókat. Félreértés ne essék, a Black Wings a liga egyik legjobb együttese, a fanatikusokat nem is igazán az eredmény, inkább a mutatott játék keserítette el.
Divatos, műmájer szóhasználattal, azt gondolom Pep Guardiola megbolondult a nagy futball forradalmárkodásban! Most azt találta ki a szakadt gatyás szaki, hogy a kicsiknek megtiltja a színes foci cipő viselését! A Manchester City korosztályos együttesében szereplő játékosok egészen az U19-es csapatig nem húzhatnak a lábukra manapság menő, csicsás színes cipőt! Mindenki csak feketében kergetheti a labdát! Juj, de kemény!
Pep már Barcelonás korában is emberkedett! Ott meg igazi gonosz konyhafőnök volt! A labdarúgás Gordon Ramsey-jét utánozta, annyi különbséggel, hogy Gordon a rossz ízek miatt ordibált, Guardiola meg a nehéz és cukros étel, ital miatt perlekedett! Ami azért nem igaz, mert egyszerűen megtiltotta a fogyasztását! Elvitette az ital, de főképpen a kóla-automatákat a Camp Nou-ból, stoppolta Messi véres hús zabálását.
A magyar sportéletben szokatlanul őszintén nyilatkozott az Eb-re nagy harcban kijutott női röplabda válogatott erőssége! A szövetség vezetését amatőrségét jelezte! Úgy gondolta, itt a lehetőség javítani a külső szemlélő számára szomorú, a benne résztvevőnek pedig megdöbbentő állapoton! Dobi Edina Azerbajdzsánban profi, tehát akár könnyen is beszélhetne. Ő inkább a jobbítás szándékét mutatja és ostoba, aki arra gondol, hogy ez hátbatámadás! A totális amatőrizmus villanása egy kontinens viadal kapcsán!
Az milyen, hogy a játékosok napi kapcsolatban álltak a kirántott hússal? Forever bécsi szelet! Senki dietetikus a válogatott mellett? Hát hol, ha nem ott? A nemzeti együttesnél! Maguknak főznek és ezen kínjukban csak nevettek, aztán vicces jelenséget kinevezik csapat összetartó foglalkozásnak? Stahl Juditot szövetségi kapitánynak! Legalább bekerülnének egy főzős újságba!
Maga szövetségi kapitány írja a statisztikát egy, a sportág számára kiemelten fontos sorozaton? Amikor a hazai foci harmadik ligájában is külön ember karcolja a játékosok adatait! Itt meg, ha más nincs, akkor majd megoldja valaki? Oh, nemá…
Pár héttel ezelőtt pont azon fanyalogtam, hogy mennyire becsapós ez a nyolc olimpiai arany. Mert bármennyire is tűnik adminisztratíve dicsőségesnek, a való világ nem ez! Ez csak a felszín, az élet ettől kicsit messzebb álló kép. Nem akarok én aranymosó lenni, most nem az számít, ami egyébként idehaza a legfőbb sport számítástechnika, hogy az arany mennyi.
Ez csak a csillogó, ünneplő felszín, amely alatt jó páran huncutul bújócskáznak, és persze tartják a markukat, követelik a jussukat. Egy kicsit szipognak, mecsoda egy mekkora balszerencse érte őket, hogy már az uszodába menet kiestek a buszból! Nem az előfutam előfutamából, a buszból! Nem is értik az egészet, hiszen előtte edzőbánál olyat repesztettek, hogy nem csak Rióba, de már Tokióba is kijutottak!
Észre sem vette senki, de kedden volt egy temetés! Halkan, szinte észrevétlenül zajlott a ceremónia. Pedig különleges helyre ásták el az áldozatot. Sivatagi homokba. A sehol nem látható gyászjelentésén az állt: Kovács István, a Videoton egykori hatalmas, fantasztikus, mindenkit ámulatba ejtő tehetsége tragikusan hirtelen, 24 évesen, fiatalon elment az európai labdarúgók közül.
Jó, ez persze csak ironizálás, de a képlet ehhez hasonló. Mert volt a Vidinek egy, jaj, nem csak egy, hanem rengeteg tehetsége, akik ha maradnak és jól, okosan bánnak velük, a csúcsra vihették volna a fehérvári csapatot. De nem ez történt, és nem is ez a történet.
2-0-ra nyert a magyar válogatott a litvánok ellen. Klassz, végre győztek a srácok. De ezzel kész az ünneplés. Nem kell ezt annyira túltolni, hiszen maga a játék éppen annyira volt nyikorgó, mint az egyes villamos a bal kanyarban. Fölösleges bármit is hozzátennie ehhez, nem szabad abba a csapdába esnie senkinek sem.
Ez nem volt semmilyen különleges teljesítmény. Mint ahogyan az eladó autó gazdája is hiába emeli ki verdája extráit, úgy, mint átlátszó szélvédő, oda-vissza játszó magnó, ablak mellé szóló ülések, kerek kormány.
Ha a litvánokat sem csinálták volna meg, akkor végképp szégyenteljes lett volna dupla forduló. Persze a zsörtölődők megint rákezdhetnek arra, milyen ócska volt megint a védekezés, mennyire lassú a hátsó szekció és elképesztő módon nem értik egymást a sportkollégák. Dzudzsák Balázsról pedig más lehetőség nem lévén, azt lehet kiemelni, mennyire jó minőségű szelfiket készít jelen esetben a dalai lámával.
