Újra elindult a Dakar!

Hiszen nagyon dübörögnek az unatkozó milliárdosok és kalandorok autói, elindult a Párizs-Dakar, ami már csak Dakar. Talán jobb is így, hogy nem vigéckednek a francia fővárosban, ott most kicsit izzó a hangulat, még tévedésből a nagy tiltakozás közben felgyufáznának pár jobban kimatricázott verdát, aztán ugrott a kalandozás, plusz a szponzor sem égetne pénzt a következő futamra!

A legerősebb az egészben, hogy egy pár magyar mindig beesik a mezőnybe, miközben ez a turné nem annyira olcsó , de legalább piszok drága! Honfitársainak közül kinek kevesebb fény esik a nyilvánosságból, kire több, de ott vannak. Szalai Balázs annyira kötelező jelenség az örült futamon, mint a havi bérlet a BKV-n. Most is ott van, szépen felpingált géppel, bizakodva, optimistán mosolyogva a lencsébe, ki tudja mikor lesz megint ilyen szép szelfirelehetőség! Egy hónap örült rohanás, amiben a jól kitervelt, a tiszta, száraz szerelőműhelyben optimalizált, nyilván győztes taktikát csúnyán elemészti a zoral környezet. Gyakori, hogy a fohászkodás erősebb segítség, mint egy jó, és közelben helyezkedő szerelő. Aki persze nem akkor jön, amikor a vészhelyzet vörös lámpája dühösen villog, emiatt aztán a célba érkezés csúszik, egyre több a pihenésből ellopott idő, tiszta homok minden, csipás szem, sajgó végtagok, éhség, szomjúság, dráma, feszkó az emberi tűréshatár legvégéig! Szalai Balázs tényleg legenda lett, idehaza tutira, nem múló a megszállottsága, kitartása kemény, lassan már rögeszme, meg persze jól megszervezett, erős, biztonságos alapokon álló gazdasági kirándulás a Dakar. Ennyi por elnyelése után jó lenne, egy ütős, zajos, látványos eredmény, Szalai belead mindent.  Csak hát a dűnék, sziklák, homoksivatagok állnak kegyetlen rossz helyen!

Egy hónapig megint lehet bámulni a híres Dakaros vagányokat!