Újabb gyomros

A céljaik elérése és a pénz elköltése érdekében cseppet sem foglalkoznak az ésszerűséggel, erőlködnek a semmiért. Másik megfigyelésből, azért tesznek ostobaságokat, hogy a többieket idegesítsék. Afféle óvodai civódást imitálva: bebebe, nekem ilyen messziről jött az edzőm, azt sem tudom hová valósi, bezzeg neked csak egy szerb valaki.

A legfrissebbet a DVSC női szakosztálya húzta meg. A Tone Tiselj nevű, frankón nagymenő szlovén trénert kivezették a magyar kézilabda termékeny búzamezejéről. Állítólag az ember megfásult az itteni erőlködésben, új kihívásokra készül vagy pihenni szeretne. Elővették a hátsó teremből az egyik magyar edzőt, aki akár még tehetséges is, talán eredményes is lehetett volna, akit még értettek volna a magyar játékosok, de nem maradt ideje, mert kész a terv! Ő nem kellett, jöjjön egy angoltanár, edzői papírokkal!

Nahát, máris itt egy norvég! Pál Oldrup Jensen bár már melózott Magyarországon, igazából még nem tudja melyik pályaudvarra vagy repülőtérre menjen ki otthonról, amelyikről elindulhat Debrecenbe, új munkahelyére! Első interjújában persze jó alaposan megköszönte a lehetőséget, hálájával szépen fényesre csiszolta a rá gondoló vezetők hónalját, majd bedobta a „magyar bajnokság az egyik legerősebb” kamuzást.

Közben magában arra gondolt, ennyi pénzhez, ilyen kevés melóval egyik munkahelyén sem jutott! Szépen felhízik a Loki fizetésén, idehozza az anyósát, a húgát, valamelyik régi spanját, gyúrónak, másodedzőnek, bárminek. Ezek az emberek semmit nem értenek az egészből, viszont soha ennyi pénzük nem lesz, pláne úgy, hogy Debrecenben lehoznak egy hónapot 400 euróból, a többit meg haza küldhetik a szegény, Norvégiában nyomorgó, nélkülöző rokonoknak! A magyar edzői testület ismét kapott egy gyomrost, a magyar kézilabda újra letérdelt. Továbbra sem akar senki helyet adni a józan gondolkodásnak a sportág szebb, vagy legalábis nem annyira csúfos jövője miatt!