Horti Gábor
Horti Gábor Entertéjnőr-interpretőr, minden, amit máshol nem, vagy nem így mondanak

Üresség - gondolatok a kézilabdáról

Érdekes érzés kerített hatalmába, mikor megnyitottam a word-öt eme kis szösszenet megírásához. Boldog vagyok, mert eddig az olimpián sok csodálatos eredmény született. Ugyan úgy tudtam örülni, Szász Emese és Szilágyi Áron csodálatos vívásának, mint Hosszú Katinka embertelen úszásainak, kicsit én is megkönnyeztem Imre Géza tragikus döntőjét és szájtátva figyeltem, ahogy Kenderesi Tamás olyan hajrát nyom az utolsó 50 méterén, amire csak a legnagyobbak képesek.

Mégis van bennem egy hatalmas üresség, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni, és ami miatt fáj picit minden nap a tv elő ülni. Ennek pedig az az oka, hogy idén egyik magyar kézilabda csapatért sem szurkolhatok. Nekem, aki fanatikusan rajong ezért a sportért, aki ha teheti, minden héten kimegy egy meccsre évközben, hogy élvezze a szép megmozdulásokat, kurva nagy fájdalmat jelent, hogy nem láthatom szeretett csapataimat Rióban.


 

Nekünk most annyi öröm jutott, hogy a szövetség nagyon későn, egy olimpiát beáldozva de végre elküldte Németh Andrást a nőktől, és belátva, hogy a magyar edzői szakma jelenleg – egy két kivételtől eltekintve – nem versenyképes, idehozta a legjobb külföldi szakembert a női válogatotthoz, és nézhetjük, ez az ember mit hoz ki belőlük. Annyi öröm jutott, hogy a férfiakért januárban szoríthatunk a világbajnokságon.

Illetve még annyi jutott, hogy nézhetjük, ahogy a szövetség egy újságíróval háborúzik, aki pedig lehet csak Mocsai Lajos kérését tartotta szem elött mikor a problémákról írt. Hiszen maga a mester hibáztatta a sajtót amiatt, hogy nem szólt időben arról: probléma van az utánpótlásképzésben, ezért nem tudunk világklasszis játékosokat kinevelni. Hát akkor most tegyük meg mi is: szólunk, hogy baj van az utánpótlásképzésben, hiszen az U válogatottak nem tudnak eredményeket elérni, főleg a férfiaknál. Eljött az idő, hogy végre kiemeljük a fejünket a homokból és szembe nézzünk a problémáinkkal együtt, az egymás elleni harcok helyett.

És ezt a gondolatot, akár az egész magyar sporttársadalom megfogadhatná...

 

Szerző: Gellért Bence