Táncolj Bogesz!

Ennyi előjáték után jöjjön a dupla párhuzam. Bognár György fia, István az origo most! A Bogesz fia. Akivel tényleg feltörölték az Üllői úti járdát! Amikor feltűnt a fiú a DVTK pályán, sokan úgy gondolták, ha olyan lesz, mint az édesapja, akkor lehet nagyokat hurrázni, boldogan szurkolni. Bognár György annak idején úgy robbant be a válogatottba, mint az elszabadult HÉV kocsi a Renault Baumgartner kirakatba!

Amikor játszott, dőlt a népesség az elégedettségtől! Laza volt, okos megoldásokkal sorvasztotta az ellenfelet, finomam szórta a pimasz cseleket, nagyon emlékezetes volt a futása. Olyan, mint ha loholna, furcsán előredőlt, a karja lent volt, két lépéssel előbb tartott a feje, mint a teste! A cselei, ah, igen, egyfelől felettébb szórakoztatóak, másfelől, nyilván az ellenfél szempontjából piszkosul idegesítőek voltak!

De most itt ez a fiú. Aki lehetett volna a magyar foci stílusos csillaga, ha csak a fater játékából indul ki a mese. Szép kezdés, következetes folytatás a Zembéegy nagyágyú csapatában! Ami, mostanra kiderült, aztán a zátonyt jelentette a játékosnak. Már akkor is fura gellert kapott a história, amikor méltatlanul kevés bizalmat kapott a kapkodva, vibrálóan mutogató német edzőtől. Aztán egy, a nyilvánosság számára tisztázatlanul, mélyen elhallgatott eset, végképpen bezárta az első csapathoz vezető kaput Bognár István számára! Olykor a nyilvánosság, látva a Fradi olykor gyatra játékát Bognár után kiáltott, de halálos csend volt a válasz a hivatalos helyről. A téli szünet végül meghozta a végeredményt! A Fradiból a Mezőkövesdhez megy. Az elsőből az utolsóhoz! Ami nem ugyan az!

De ott legalább játszhat Bognár. Az ő esetében már ez is nagy eredmény!

Csak közben eltelt az életéből egy év hulla csendben!