Nézzünk a dolgok mélyébe!

A norvégok elleni, előtte sorsdöntőnek kikiáltott mérkőzésen minden feltűnt, ami évről évre frászként tör a szurkolókra! Az idő nagyon komolyan megállt idehaza a nemzeti csapatnál. Évek óta beszélik a hivatalos fejek, hogy változtatni kell. Majd jönnek a kapitányok, most éppen kettő, akik az eredményesség nyomása alatt úgy hagynak mindent, ahogyan megkapták, semmin nem változtatnak, és Nagy László legyen a keretben, mert az ő szerepe kiválthatatlan.

Az öregek nem akarnak lépni, görcsösen kapaszkodnak beléjük, miközben a világ folyamatosan frissül. Az ellenfelek akiket a korosztályos magyar válogatottak szépen elintéztek, egyszer csak ott állnak saját országuk válogatottjában és sorban püfölik a kapuba a labdát. A magyar főnökök közül senki nem mer bekezdeni egy reformot, az utánpótlás bázisok hiába öntik a fiatal hazai kéziseket, nem mernek hozzájuk nyúlni. Inkább vesznek kész külföldit, hiszen velük csak gyorsabban jutnak eredményhez. Nem kell ápolgatni őket. Miközben, az eleven példa: a norvég csapatból alig játszik pár fickó az otthoni bajnokságukban, a kézilabda Bundesligában éppen 12-en vakszolnak, és nem kiöregedő, a 60 percet még rutinból lehozó sportolók! Nem! Önbizalomtól kicsattanó, hatalmas tehetségek, akikre igényt tartanak a német klubok, és nem azért, hogy gyengítsék a többieket, meg a labdát cipelje valaki! Meg is csinálták magyar legendát két lépéses csellel, aki, miután szabályosan nem ment, egy két percet érő mozdulattal megsemmisítette az ellenfelét. Persze most jönnek az akadémia munkájának eredményével. Ezzel kapcsolatban viszont a helyzet az, hogy ez a szervezet hiába adja szakmányban a fiatalokat, ha a klubvezetők, edzők különben csak azért viszik el őket, hogy a statisztikájuk ne legyen hibás, addig tök fölösleges ezen ugrálni! A magyar válogatott különben szépen veri a norvégokat!

Bármilyen korosztályos szinten!