Nem akartam hinni a szememnek!

Theo Walcott, a liverpooliak szélsője majdnem átesett a labdán, elbénázott mindent. Képtelen volt bármit is kihozni a játékidőben. Teljeséggel használhatatlan eleme volt a csapatnak, már az első alkalommal is fölösleges lomnak tűnk a jobb szélen! 

Felháborító volt az ügyetlensége, ami még ezt jobban látványossá tette: a szenvtelenségére nem volt értékmutató! Megdöbbentően nem érdekelte a játék, különben lehet, hogy ekkora póker arc, ám még a testbeszéde is néma volt, tehát komolyan kivezette magát a mezőnyből! Pedig ahogyan megérkezett a Premier League-be, attól nagyon szépen beájult a sziget! 17 évesen már az első osztályban pörgött, istentelen szélvész gyorsasága mindenkit meghökkentett, ráadásul még ügyes is volt a labdával, nem a „fuss, aztán majd kapsz egy labdát” típus megtestesítője volt! Szépen megbolondította a védőjét, ha átjutott rajtuk, gyorsn bevégezte a feladatát, gólba terelte a lasztit! A Southamptonból kicsípte őt a fiatal tehetségek nagy felfedezője, Arsene Wenger! Jobban nem is járhatott volna a két partner ezzel a deal-el, annyira jól összeillettek, hogy 12 év összetartozás következett! Az Arsenal nagyot ment vele, pedig az igazi az lett volna, ha a Liverpoolnál labdázhat Walcott, ezt a klubot imádta kiskora óta! Erre most ott van a városban, csak semmi nem jön át! Minden idők legfiatalabb válogatott játékosaként bekerült az angol válogatottba, ott elég mutatósat hasított, aztán leállt ezzel. Tavaly nyáron nagyot szólt az átigazolása, kellett a váltás, és különben meg valami leállt vele kapcsolatban a londoni csapatnál. Talán még most is ennek a következményével küzd, mert a jelen irtózatosan pocsék. Leesett állal bámulják a játékát, egyre lanyhuló figyelemmel kutatják: hol a srác, aki elképesztő sebességgel osztotta a cseleket, szétszaggatta az oldalvonalat, úgy rajtolt afutóversenyeken, most meg árnyékfutball.

Mi lesz még ebből, amikor még csak 30 éves.