Szilágyi László
Szilágyi László

Két dudás és a párizsi csárda

Neymar összeverekedett Cavanival az öltözőben, ennyit a villámgyors párizsi csapatépítés nehézségeiről.

Ez Barcelonában nem fordulhatott volna elő. Neymar soha az életben nem merte volna kivenni Messi vagy Suarez kezéből a labdát. Főleg nem az első öt meccse valamelyikén. Párizsban elég hamar kimutatta a foga fehérjét. Hogy ebben mekkora szerepe volt az érte leszurkolt 222 millió eurónak, a világ legdrágább játékosának szóló hiperegónak, ezt nem tudom. Az viszont kétségtelen tény, hogy a brazil gyorsan borította a bilit. Az első (és akkor még nem láttuk, hogy mi megy az edzéseken…) adandó alkalommal összeveszett Edinson Cavanival, egy 11-es elvégzése miatt mélyült el a konfliktus, ami az öltözőben folytatódott.


Abban a pillanatban, hogy a brazil szignózta élete szerződését, sejtettük, hogy egyebek mellett azért is esik a választása a PSG-re, mert ő akar lenni a helyi Messi. Az akar lenni, ami nem lehetett Barcelonában. Igen ám, de a foci nem egyéni sport, és hiába hajszolja a gólokat, az eurómilliárdokat a brazil, vannak mellette nem is olyan ügyetlenek.

Például ez a Cavani gyerek, aki Nápolyban hatalmas úr volt, ha úgy tetszik, legalább akkora lehetett volna, mint Messi Barcelonában. Aztán egyszer csak, ahogy Neymar is, a szíve helyett a pénztárcájára hallgatott és elment Párizsba. A L’équipe megszellőztette, hogy Cavani bónuszpénzekhez juthat – ahogy annó Ibra is bezsebelt 1,5 millió eurót – a gólkirályi címért. Azaz hülye is lenne átadni a labdát Neymarnak egy 11-es előtt. Tiszta sor.

Cavanival most nem cserélnék: tele van a PSG öltözője brazilokkal, ott üldögél, edz, rossz esetben acsarkodik minden áldott nap Thiago Silva, Dani Alves, Marquinhos, Neymar meg a brazilból olasszá vedlett Thiago Motta. Hát, ekkora ellenszélben csatát nyerni egy hiperegóval szemben… Szép is volna. Bár szerintem Cavaninak nincs esélye, hacsak nem hódol be a brazil klánnak. Egy uruguayi a braziloknak? Áh, soha…