Itt már tényleg a lét a tét!

Ahogyan a nemzetközi helyzet, úgy az NFL sorozat is egyre drámaibb. Olyan szakaszba ért a húshegyek csatározása, ahol már nincs idő taktikázni, okosságokat kitalálni, a többiekre számítani, hogy majd ez elveri azt, a másik meg igyekszik szépen megúszni egy idegenbeli mérkőzést, szóval ez már nem mehet.

Kemény, roppant éles a szitu. Mindjárt itt a vége. A február 4-i nagydöntő egyre jobban erre felé húz, igyekszik is mindenki a legtöbbet beletenni, a maximálisat kihozni, ha már eddig eljutottak! Közben azért a nagy munkatempó előhozza a hiba lehetőséget, a tét miatt egyre durvábbak a srácok. Mostanában sokasodnak a kakaskodások, ami azért 130-140- kilós férfiak esetére erősen kicsinyítő képző, már a verekedés jellegére utalóan. A gigantikus tétre menő drive-ok után egyre többször ugranak össze az erőgépek, tuszakodnak, lökdösődnek, egyszer már csak kíváncsiságból érdemes lenne valami apró kis mikrofont ráragasztani valamelyik harcosra, aztán csak hallgatózni amikor a szellemi csatározás a Himalája szintje felé süvít! Ott lehet kemény a szájsztreccsing, mert a férfiak különösebben nagy kárt nem tehetnek egymásban. Az a buszma nagy sisak védi a fejüket, a többi testrészükön is ott a protektor, tehát öklözni sem tudják egymást. Ugyan kesztyűben nyomják, csak az inkább elkapásra, a tapadáshoz szükséges. Összeugranak az óriások, lökdösődnek, cibázzákegymás sisakját, messzire azonban nem jutnak. Az NHL-benott adják a harcot: kesztyű, sisak le a jégre, indulhat a pörölyözés. Az igen, hörög is a nép. Nyilván az NFL súlyosan bünteti a bunyót, csak a hangulatfokozás a jelenség magyarázata, esetleg a fáradt gőz kivezetése a fejből egy laza tusakodással. Mindenesetre figyelemre méltó, ahogyan belekezdenek, ordibálnak, taszigálnak. Az életkép fokozására szolgál, hogy a játékvezető csepp emberek, már a játékosokhoz képest, úgy vetik bele magukat a béke megteremtésébe, mint ha ezen múlna az életük!

Szép kihívás a részükről!