Hajrá Baba-arcú Gyilkos!

Akkor, 1999-ben a világ egyik legnagyobb Bayern München szurkolója voltam, Zoli barátommal. Így hármasban néztük a BL döntőt! Óriási arccal feküdtünk a hencseren, már az elejétől pompásan alakult az ünnepség, Szuper Mario vagyis Basler hintett egy gólt, a Manchester csak kóválygott, mint szél a gatyában, nyomokban sem emlékezetett arra a bandára, amely amúgy teljesen jogosan épült be a döntőbe!

Akkora hurkák voltak, Olli Kahn parádésan védett, minden optimálisnak tűnt, dőlt a boldogság a bajor arcukra, lassan közelgett a vége, nem rezdült a Bayern háló, újra a csúcson németek! Végre egy csata, amit megnyernek a britek ellen! Hiába görcsölt rá a sikerre az angol csapat, semmi nem sikerült, pedig aztán elég márkás nevek hajkurászták a labdát: Yorke, Cole, Giggs, Schmeichel és persze Beckham. Meg a góré, Vörös Orr Nagyfőnök, Ferguson. Semmi, egészen a végéig! Hiába nyomtak, kapartak, nulla eredmény. Sir Alex cserélt, amúgy minden mindegy alapon bedobott két csatárt, előbb Sheringham, majd Solksjaer ugrott a pályára. Reménytelennek tűnt, a főni mégis arra húzott egyet, hátha ezek ketten kiszenvednek valamit! Collina spori bőven adta a játékidőt, Sheringham az utolsó utáni percben begyömöszölte a kapuba a labdát, aztán jött a frásztörés, a kis norvég kobolddal! Ez a hobbit alkatú, többnyire cserebogár bepöcizta a lasztit a germán Istenség, Ollie Kahn mögé! Rózsi – bigott MU rajongó- annyira túltolta a szemétkedést velünk, majdnem megvertük! Csak úgy, mint Sunny Boyt, akit a kerek képe és a világos bőre miatt neveztek el így a klubban! Ha abban a pillanatban ott állunk Solksjaer-rel szemben, egy az egyben, valószínűleg kicsináljuk! Így csak Rózsit muteroztuk, ő meg körberöhögött minket! Most meg itt van Ole Gunnar Solksjaer a Manchester United megmentőjének! Átlépve a majdnem 20 éves keserű sérelmet, szurkolni kell neki! Építse fel a csapatot, amit a portugál krumpliszedő rohadt sok pénzért tönkretett!