Ez most fájt

Még akkor is, ha Messi és bandája,- persze a nemzeti alkotás és nem a katalán variálás- a világ minden tornáján úgy indul, hogy aztán ők szétkapják az aktuális ellenfelet, aztán a folytatásra szépen lekókad a lelkesedés, hiába a kezdeti nagy erősség, kiderül francot sem ér a sok mihaszna csődör!

Hiába Dybala, az okos, rakoncátlan varázsló a középpályán, aki egyébként csak gondolatban válogatott, mert a Barcás világsztár fúrja-faragja. Azt hiszem, tudja mindenki, kire gondoltam! A butaarcú, amúgy különben tényleg tehetséges, csak ezt még aránylag kevés helyen előadó Higuain statisztikailag tagja a gaucho csapatnak. Szóval ezek ellen a veretes fickók ellen komoly csoda lenne egy jó, izmos iksz. Vagy a kosarasoknál. Oh, hát az még keményebb! Argentína gyakran játszik a palánk alatt fontos olimpiai meccseket, közte itt-ott döntővel, szóval ellenük is igen fini lenne egy döntetlen, de ez nem az a szakág volt. Ha viszont ez női vízilabdában koppanna le, na, az akkor már súlyos vérveszteség lenne a magyarázkodáshoz. Mert olyan nincs, hogy a magyar nők ne vernék le a messzi idegeneket. A férfi kézisek remizése viszont fáj. Még úgy is, hogy a délamcsik közül páran Európában, ott is komoly veretes klubokban vakszolnak. Nem is értem, hogy Magyarországon miért nincs még senki a messzi Argentínából.” A távolságot, mint üveggolyót megkapod, óriás leszel…” szól a legendás vers. József Attila hol hallott kérem az argentin férfi kézilabdáról? Péntek este óta azonban aktuális altató. Argentína Grönlandról bejutott a vb-re, ezt meg hogyan értelmezze bárki is? Grönlandról a szarvasok jutnak kézilabda tornára, pörkölt alakban. Most meg ezek. Kész! Különben nem a magyar válogatott volt halvány, sőt olykor láthatatlan, a Dél-amerikaiak hoztak bátor játékot, kitartást, remek mintát a küzdeni tudásból. Az egyik, különben igen remek utánpótlásedző megmondta: „Óvatosan ezzel az ellenféllel, kellemetlen lehet”.

Úgy is lett!