Elindult a világbajnokság!

Vele kapcsolatban nagy a kíváncsiság, hogyan sikerült a férfi egyéni felkészülése, távol a többiektől. Van ebben egy kevés érdekesség a csapategységről, a kiemelésről, na, majd meg kell várni azt a fellépést!

A mérkőzések mindig himnusszal kezdődnek, már ott látszik ki mit gondol. Talán belemagyarázás, még is sokan úgy tartják: az éneklés alatt már kivehető, ki milyen hevülettel teszi bele magát a csatába! A csütörtök esti dán-chilei találkozót egyértelműen a Dél-amerikai vendégek tették emlékezetessé ebből a szempontból. Ahogyan a nemzeti válogatottjuk kiénekelte a himnuszukat, az felemelő volt. Tiszta szívből, büszkén, nem csak nyammogva, tele tüdőből diktálva a hangerőt, úgy adták elő a legbecsesebb dalukat.  Szemükben dac és elszántság, pedig az ellenfél egészen más bolygóról érkezett, a dánok a világ legjobbjai.Annak ellenére, hogy a nagy arcukba kaptak egy sallert a felkészülés utolsó szakaszában. Éppen a magyaroktól. Igaz előtte szétmérték, oktatták őket, aztán fordult a kocka, kijózanodtak saját gőgjükből. Ezek a csilényók nagyon ott voltak, ha hangulati elemekből rendeznének kézilabda vb-t, ők már most megnyerték volna. A dánok meglepőt húztak, elsőre zenei kísérettel indult a himnuszuk, aztán valaki véletlenül vagy tudatosan lecsavarta a zenekart, az egész csarnok egy emberként fújta a dalt. Jó volt a rögtönzés, díjat érdemelt. Az már nem, hogy a meccs közben a házaik olyan gólokat dobtak, amiket a haverokkal szoktak megtenni. Inkább alázás volt, nem gálázás, ahogyan a felmentésüket igazoló ítész mondta. Csúnya gyalázós pörgetés, súlyosan demoralizáló erőbemutató. A közönség őrjöngött,visított válogatott boldogságában, szegény chileiek meg szenvedtek, bár éreztek a vereséget előre, a módszerről nem gondolták, hogy ilyen mélyre süllyeszti őket. A dánok szépen felépültek, jól választottak ellenfelet, a több mint húsz gólos győzelemmel szépen hangoltak a folytatásra!