Egy igazi rangadó zárja az évet

Megannyi bajnoki cím, ősi ellenségeskedés, persze szűnni nem akaró érzelmekkel, akár a hétköznapok világában. Az internet segítségével még csak el sem kell utazni egy kicsit utálni a másikat!

A közel és távoli pillanatok eseményei miatt a kosárlabda rangadóra imponálóan nagy fesztávú ütköző zóna a két szurkolótábor között, az amúgy repedésig megtelt zalaegerszegi csarnokban. Még csak az sem számított visszatartó erőnek, hogy sokat kell utazni a mérkőzésre! A két város között cseppnyi a távolság, akár még bringával is megéri elmenni egy jó kis lokális hacacáréért! A körmendieknek átadott vendégjegyek az utolsó darabig pillanatok alatt elkelt, hiába nagy az érzelem és különben is mekkora szó a másik medvebarlangjába bemenni, kicsit hangoskodni, muterozni, veszekedni! Maga a meccs álomszerűen indult a Körmendiek számára, olyan sorozatba kezdtek, majdnem rászámoltak az Egerszegiekre. Akik még éppen időben belekapaszkodtak a majdnem elhúzó esélybe, kegyetlen tűzbe hozva a hazai szurkereket. Ők persze az eddigi összes sérelmüket beletöltötték a nagy feltámadásba, a pályán és a nézőtéren egymást hergelte a hazai népesség, nincs kéjesebb érzés annál, ha döglődni látják az MTE-t! Nagyszünetre már mindenki ZTE sikert könyvelt, az országnak beszélő is azt mondta, ebből zajos hazai siker születhet, gusztusos távolságban az ellenség, nyugalom, tervezettség, lelkesedés, alázat, precízió, ez mind együtt volt a kék fehéreknél! Majd jött a fordulat! Elkezdett zakatolni a körmendi tripla gyár, átalakult a hangulat, égetően forróra felizzott az MTE közönsége, a háziurak meg egyre kisebbre mentek össze. Semmi nem sikerült nekik, annyi labdát adtak el, mint egy rosszabb sportbolt, a lehető legelképesztőbb módon szórták el a keményen megszerzett lehetőséget, pocsék formában passzoltak. Ami az első két részben csillogott, az kihunyt, a Körmendiek meg még durvábban belejöttek!
11 ponttal Körmendiként győzni Zalaegerszegen, az egész jó érzés!