Szilágyi László
Szilágyi László

Ádámok kora

Bernd Storck megtalálta az andorrai kudarc felelőseit, nem beszélt tehát a levegőbe, amikor azt mondta, hogy a lebőgésnek lesznek személyi következményei.

A szövetségi kapitány kihirdette a légiósokból álló névsorát a soron következő Lettország és Portugália elleni világbajnoki selejtezőkre. A kiválasztottak közül két ember, jelesül két Ádám hiányzik: Lang és Gyurcsó.



Az előbbi abszolút Storck-felfedezett, a német mágus tette be a védelem tengelyébe Guzmics mellé. Afféle bizalmi ember, legalábbis volt Lang Ádám, aki a jelek szerint Andorrában eljátszotta a kapitány bizalmát.
A másik sose volt Storck szíve csücske, de mivel kevés a gyors és jól cselező szélső a magyar felhozatalban, ezért egy idő után nem tudta nem meghívni a Lengyelországban tisztességesen teljesítő támadót. Gyurcsó már csak azért sem a Storck-éra terméke, mivel ő volt az, aki az utolsó keretszűkítés áldozata lett a tavaly nyári futball Eb előtt. A német akkor könnyű szívvel lemondott Gyurcsóról, és úgy tűnik, az Andorra elleni leszereplés után sem kíván – legalábbis rövid távon – együtt dolgozni a szélsővel.
Hosszan lehetne csámcsogni azon, vajon Storck hogy-hogy túlélte az andorrai pofont, és ezek után hogy lehet egyáltalán mersze kipöckölni két labdarúgót, de ezen felesleges merengeni.
Viszont tudok valami biztatót az Ádámokat kedvelő rajongóknak. Gyurcsó és Lang kiesésével még marad további kettő belőlük a keretben. Nagy és Szalai. Nagy a Bolognában játszik, jelenleg semmi nem indokolja a mellőzését, ráadásul ő is Storck-bébi.
A másik fiatalember viszont egyértelműen az: Szalainak hívják és a kapitány foggal-körömmel ragaszkodik hozzá. Most, hogy Nikolicsnak bevallottan fontosabb az amerikai karrierépítése és Futács megsérült, nem is lehet kérdés, hogy ki lesz a centerünk a lettek és a portugálok ellen.
Vannak tehát Ádámok, akik továbbra is fontosak, és vannak, akiket egy időre jegelünk. Hiába, na, az Ádámok korát éljük.