Amikor túl magasra teszed a lécet
Az elsőkre általában emlékszik az ember. Jobban megmaradnak, hiszen először történt meg, sikerült valami. (Most azon gondolkodsz, neked milyen első jut eszedbe, ugye? ;) )
Ennek a blognak ez az első bejegyzése. Mostantól időről-időre megnyilvánulok ezen a felületen a sporttal és az M4 Sporttal kapcsolatos témákban. Fontos, hogy kizárólag a magánvéleményem, ami nem feltétlenül tükrözi az MTVA és az M4 Sport véleményét. De talán érdekes, elgondolkodtató, vitaindító. (Vagy éppen az, hogy mennyire nem!)
Általában annak kifejtése, amire kommentátorként, műsorvezetőként, csatornaigazgatóként nem feltétlenül van mód, mert ott egy kicsit idegen vagy egyszerűen nincs idő. Vasárnap délután a Puskás Akadémia FC – MTK Budapest mérkőzésen figyelhettük az MTK játékát, ami valljuk be, nem sok örömöt szerzett a kék-fehér drukkereknek. Érdemes elolvasni a csalódott szurkolók hozzászólásait a csapat közösségi oldalain.
„Nincs fejlődés, borzalmas játék” vagy „Szerencsére már nem eshetünk ki. Boris, itt az ideje távozni. Sajnos rossz döntés volt ide hozni” Esetleg a „Jövőre NB2! (...) Ha nem követjük a Paks példáját. Ehhez mennie kell az edzőnek, meg az összes légiósnak.”
Ehhez képest az MTK 29 forduló után az ötödik helyen áll, 39 ponttal.
Ezek pedig a 12 csapatos bajnokságban szereplő újoncok eredményei:
2016: 10.Vasas 32 és 12. Békéscsaba 27
2017: 9.Mezőkövesd 40 és 12.Gyirmót 24
2018: 6. Puskás 43 és 11. Balmazújváros 36
2019: 9. Kisvárda 38 és 11. MTK 34
2020: 7. Zalaegerszeg 43 és 12. Kaposvár 14
Átlag: 33,1 pont az újoncoktól. Az egyik mindig kiesett.
Legjobb helyezés: 6. hely (Puskás 2018)
Legtöbb pont: 43, Puskás 2018 és Zalaegerszeg 2020.
Ez alapján az MTK-nak öt pont kell a megszerezhető 12-ből ahhoz, hogy minden idők legjobb szezonját fussa újoncként. Helyezésben pedig elég, ha megtartja a mostanit, ami tekintve, hogy öt pont az előnye a Kisvárdával szemben, szintén egy reális forgatókönyv.
Akkor mégis miért ez a nagy kiakadás? Nos, az együttes a legutóbbi 8 bajnokijából csak 1-et nyert meg, és kiesett a MOL Magyar Kupából is a lényegesen rutinosabb, jobb játékosokból álló Fehérvárral szemben.
Egyik hozzászólót sem ismerem, így nem biztos, hogy egyetértenek velem ebben, de valószószínűleg ugyanők az egekig magasztalnák az MTK-t, ha ebben a fordulóban 4 pontra került volna el a kieső zónától úgy, hogy a tavaszt még a 9. helyen kezdte meg. De legelábbis előre aláírták volna, hogy a csapat négy fordulóval a vége előtt már biztosan bent marad.
Csakhogy az MTK túl magasra tette saját magának a lécet. A Ferencváros elleni kifejezetten jó színvonalú 1-1, a hullámvölgy után elért 5-ből 4 győzelem egy pillanat alatt a legjobbak közé emelte az újoncot, amely a tizedik forduló óta a felsőházban van.
Csakhogy egy jó sorozatot – főleg a mi bajnokságunkban – bárki tud produkálni. Éppen ezért tart 33 fordulóból a szezon, mert azalatt kijönnek a különbségek.
A szurkolók reakciója viszont éppen olyan, amilyennek lennie kell. Elhúzták előttük a mézesmadzagot, elkényeztették őket. Sőt, még a kommentátor is többet vár attól az MTK-tól, amely ősszel sokszor futballozott remekül. És az is kérdés, hogy ha nem sikerül jól az utolsó három hét, a nyáron hogyan lehet újra építkezni, és ugyanolyan elánnal kezdeni az új szezont, mint a mostanit.
A lényeg azonban ebből a szempontból nem ez. A lényeg, hogy néha az ember saját magának ássa meg a sírját, ha túl jól teljesít. Ez nem csak a sportra, hanem minden másra is igaz. Ha van egy jó grafika az adásban, amikor először megjelenik egy Forma 1-es autó 3D-ben, akkor az a hűűű kategória. Aztán a néző hozzászokik, és szépen lassan várja, hogy oké, de mikor jön már valami új?
Éppen ezért lesz nehéz dolga jövőre a Ferencvárosnak is. A jelenleg még csak „kijelölt bajnok” tavaly a BL, előtte az Európa-liga főtáblájára jutott fel. Most a szurkolók szemében gyaníthatóan a minimális elvárás a második számú sorozat, noha egyáltalán nem lehet készpénznek venni azt sem. (Az Európai Konferencia Liga már lehet az, hiszen ahhoz két párharc elvesztése is belefér a négyből.)
A zöld-fehérek néhány éve még a hazai aranyérmet sem vehették biztosra. Most meg ott tartunk, hogy sorozatban második évben nyerik könnyedén az NBI-et. Ráadásul a BL-meccsek ellenére csak a mostani, kisvárdai döntetlen után kerültek egypontos hátrányba a tavalyi önmagukkal szemben: akkor 67, most 66 ponttal állnak 29 forduló után. De a hazai arany – ami 2019 előtt sok próbálkozásból mindössze egyszer jött össze – már nem olyan súlyú, mint akkor volt. És már egy Európa-liga is sokaknak a „csak” lenne – noha pár éve, még 2017-ben is – csodaszámba ment volna...
Ebből az egészből két következtetés vonható le.
Az első, hogy igenis becsüljük meg azokat a nagy bajnokokat, akik évről-évre megújulva folyamatosan a legjobbak a legjobbak között. Legyen szó Lewis Hamiltonról, Ronaldóról, Leo Messiről, vagy az ereje teljében lévő Roger Federerről. Mert amit ők vittek véghez, az igazán különleges.
A második, hogy lesz nekünk egy nyári labdarúgó Európa-bajnokságunk - a halálcsoporttal. A portugálok, a franciák és a németek elleni meccs után ősszel egy világbajnoki selejtező jön Anglia ellen. Ez papíron négy vereség. Négy tisztes, olykor csúnya vereség.
Ám ha így lesz, akkor kell majd nekünk, szurkolóknak ott állnunk legalább ugyanolyan, de ha lehet még nagyobb vállszélességgel Marco Rossi és csapata mellett, mint ahogyan most. Ne büntessük őket azért, mert túlteljesítettek...