A világelsőség felelőssége

Egészen furcsa, hogy micsoda indulatokat tud szülni a teniszrajongók körében a Federer-Nadal-Djokovic kérdéskör. Anno még csak Federer-Nadal volt. A svájcit kedvelők igencsak aggódva figyelték az akkor még salakspecialista spanyol feltűnését, mert veszélyben érezték a rekordokat. Mára a két tábor között nagyobb - inkább szent - a béke, amiben szerepe van annak, hogy Nadal időközben megtanult rendesen angolul és franciául, és ami ennél is sokkal fontosabb, minden borításon játszani. De legalább ennyire jelentős Novak Djokovic feltűnése is. 

A szerbnek kis túlzással szintén mindegy, hogy keménypálya, fű vagy salak, amin küzd a tornagyőzelemért - nyilván utóbbit azért kevésbé kedveli. A népszerűségi versenyt azonban mindig elveszíti, és ez már a koronavírus megjelenése előtt is így volt, most meg végleg alulmaradt. 

Nem csoda, hogy az amúgy diplomatikus Rafael Nadal is nyíltan beleszállt. 

Lehet mondani, hogy ez az egész egy nagyon összetett kérdés, és miért ne védhetné meg a címét, próbálhatná meg kedvenc tornáján megszerezni a rekordot jelentő 21. GS-győzelmét? Ki tudja, hány lehetősége van még, és ez itt egy remek lehetőségnek tűnik. És gyorsan szögezzük le, a szerb egy zseni. 

Ugyanakkor a kommunikációjából, a viselkedéséből érezhető, úgy gondolta, neki jár majd a kivétel. Ki tudja, talán tényleg megvolt a deal: Novak, fertőződj meg újra a vírussal december közepén, és akkor jöhetsz! 

Más általában kiírja Twitterre, hogy elkapta a Covidot, karanténban van, mindenki vigyázzon magára. Teszi ezt azért, mert ezzel is példát mutat a világnak, a követőinek. A szerb a jelenlegi tudásunk szerint nemhogy nem írt ki semmit, hanem egyenesen nyilvános rendezvényeken vett részt azután, hogy megtudta, koronavírusos. 

Ez mindenkitől felelőtlen lenne, de ha az ember történetesen világelső, egyben a Profi Teniszjátékosok Szövetségének elnöke, akkor konkrétan megmagyarázhatatlan.  

Hónapok óta tudta a szabályokat, amikről lehet vitatkozni, hogy jók vagy nem jók. Mert ha mondjuk három hét karantén is megfelelő lett volna ahogyan a téli olimpia esetében, az egy szerencsésebb helyzet. Itt ez a lehetőség nem volt meg. De lehetett tudni, hogy nincsen. Ő hozott egy döntést, hogy nem oltatja be magát. Vannak mások is, akik így határoztak, ki is hagyják Melbourne-t. Neki is ezt kellett volna tennie.

Mert lehet, hogy végül elindulhat, még az is benne van, sőt, jó esély van rá, hogy meg is nyeri, rekordot ír, és az ő 21-es csúcsa hosszú időn keresztül érvényben lesz. Vagy még magasabb szám, ki tudja?! De mégis veszít, és ezt akkor érzi majd át, amikor felemeli a trófeát füttyök és búúzások közepette. Már ha őt ez érdekli… A viselkedéséből kiindulva nem biztos.