Egészen furcsa, hogy micsoda indulatokat tud szülni a teniszrajongók körében a Federer-Nadal-Djokovic kérdéskör. Anno még csak Federer-Nadal volt. A svájcit kedvelők igencsak aggódva figyelték az akkor még salakspecialista spanyol feltűnését, mert veszélyben érezték a rekordokat. Mára a két tábor között nagyobb - inkább szent - a béke, amiben szerepe van annak, hogy Nadal időközben megtanult rendesen angolul és franciául, és ami ennél is sokkal fontosabb, minden borításon játszani. De legalább ennyire jelentős Novak Djokovic feltűnése is. 

A szerbnek kis túlzással szintén mindegy, hogy keménypálya, fű vagy salak, amin küzd a tornagyőzelemért - nyilván utóbbit azért kevésbé kedveli. A népszerűségi versenyt azonban mindig elveszíti, és ez már a koronavírus megjelenése előtt is így volt, most meg végleg alulmaradt. 

Nem csoda, hogy az amúgy diplomatikus Rafael Nadal is nyíltan beleszállt. 

Lehet mondani, hogy ez az egész egy nagyon összetett kérdés, és miért ne védhetné meg a címét, próbálhatná meg kedvenc tornáján megszerezni a rekordot jelentő 21. GS-győzelmét? Ki tudja, hány lehetősége van még, és ez itt egy remek lehetőségnek tűnik. És gyorsan szögezzük le, a szerb egy zseni. 

Ugyanakkor a kommunikációjából, a viselkedéséből érezhető, úgy gondolta, neki jár majd a kivétel. Ki tudja, talán tényleg megvolt a deal: Novak, fertőződj meg újra a vírussal december közepén, és akkor jöhetsz! 

Más általában kiírja Twitterre, hogy elkapta a Covidot, karanténban van, mindenki vigyázzon magára. Teszi ezt azért, mert ezzel is példát mutat a világnak, a követőinek. A szerb a jelenlegi tudásunk szerint nemhogy nem írt ki semmit, hanem egyenesen nyilvános rendezvényeken vett részt azután, hogy megtudta, koronavírusos. 

Ez mindenkitől felelőtlen lenne, de ha az ember történetesen világelső, egyben a Profi Teniszjátékosok Szövetségének elnöke, akkor konkrétan megmagyarázhatatlan.  

Hónapok óta tudta a szabályokat, amikről lehet vitatkozni, hogy jók vagy nem jók. Mert ha mondjuk három hét karantén is megfelelő lett volna ahogyan a téli olimpia esetében, az egy szerencsésebb helyzet. Itt ez a lehetőség nem volt meg. De lehetett tudni, hogy nincsen. Ő hozott egy döntést, hogy nem oltatja be magát. Vannak mások is, akik így határoztak, ki is hagyják Melbourne-t. Neki is ezt kellett volna tennie.

Mert lehet, hogy végül elindulhat, még az is benne van, sőt, jó esély van rá, hogy meg is nyeri, rekordot ír, és az ő 21-es csúcsa hosszú időn keresztül érvényben lesz. Vagy még magasabb szám, ki tudja?! De mégis veszít, és ezt akkor érzi majd át, amikor felemeli a trófeát füttyök és búúzások közepette. Már ha őt ez érdekli… A viselkedéséből kiindulva nem biztos.

Abban sokkal nagyobb volt a vita, hogy melyik volt a BL-csoportkör legjobb csapata, mint abban, melyik a legrosszabb...

Furcsa lesz csütörtökönként nézni a Barcelonát, a jó hír, hogy az M4 Sporté a csütörtöki első választás is. Nem is lenne olyan rossz egy Barcelona-Lipcse EL-döntő, ugye?

Igazából egyetlen személy tudná úgy méltatni díjazottunkat, ahogyan megérdemli - de ő maga a díjazott, az pedig elég furcsa lenne… :) Lehetetlen a megadott egy percben összefoglalni mindazt, amit elért az életben, így ettől most engedelmükkel eltekintenék. 

Volt idő - bőven a fürdőgatyás fiúk vagy a valaha volt legjobb BL-döntő, a legendás Liverpool-Milán 3-3 után - amikor egyetlen munkahelye maradt, az Eurosport. Ott meg nem volt túl sok foci, ami volt, az az U17-es női világbajnokság. Ember nem gyűjtött össze annyi információt a dél-koreai lányokról közöttünk, mint ő. Ő, aki már mindent elért addigra.

Sportnyelvben van az a kifejezés, hogy clutch. Az igazán nagyok, tulajdonsága. Roger Federer, Michael Jordan, Usain Bolt is azért vált legendává, mert a legfontosabb pillanatokban tudta kihozni magából a legjobbat. Így van ez vele is. Elég visszagondolni a magyar labdarúgó-válogatott kijutására az Eb-re, vagy csoportmeccseire. 

Nem attól felejthetetlenek a közvetítései, mert úgy üvöltött egy gólnál, ahogyan senki más. Attól, hogy akkor, abban a pillanatban, azt mondta, aminél jobbat nem lehetett. És ami egyes egyedül az ő fejében létezett.

Nem tudom, hogy az alázatát, az eszét és a kreativitását vagy azt tisztelem benne a legjobban, hogy ugyanolyan tud lenni a mikrofonnal, mint az életben: kedves, emberséges és jókedvű mindenkivel. De mindegyikben van mit tanulnunk tőle. 

Hatalmas büszkeség, az indulása óta az M4 Sport munkatársa.

Elfogult vagyok, mert a második édesapámnak tartom. Amellett, hogy három szerető gyermeke valódi édesapja. Magyarország -szerintem - valaha volt legjobb sportkommentátora. 2021 Knézy Jenő díjasa, Hajdú B. István.

I am Bolt, Sunderland 'til I die, All or nothing (nekem a Ramses vagy a Citys). 

Csak néhány olyan sportos dokumentumfilm vagy sorozat, ami kihagyhatatlan. Nagyképűségnek tűnik, hiszen az M4 Sporton megy le - először december 6-án 22:20-kor, a német-magyar női kézilabda vb-meccs után - de ebbe a sorba bőven belefér A jóslat. És azért nem nagyképű, mert nem a saját munkám.

Még 2017-ben, a FINA vizes világbajnokság után támadt az ötlete Tóth Bálintnak, hogy az akkor berobbanó fiatalemberről kéne forgatni egy ilyet, mert Sós Csaba szerint rövid időn belül világ-, olimpiai bajnok, és világcsúcstartó lesz. 

A fejlődése ennek a fiatalembernek töretlen volt, tudjjuk, hogy már az összes vele kapcsolatos jóslat megvalósult. A film attól jó, hogy Bálint időben kapcsolt, sosem felejtette el, hogy mi ezt forgatjuk. Néhány extra is mehetett, köztük a finnországi junior Európa-bajonkság, vagy a tavaszi edzőtábor Tenerifén. A kulcs itt az idő. Az, hogy nem utólag kellett megmutatni a történéseket, hanem minden történésnél ott voltunk. 

Kristóf személyisége mellett két nagyon érdekes vonal tűnik fel: az egyik a mester és tanítánya közötti, a másik a berobbanó fiatal (Kenderesi Tamás), és az őt gyorsan elhalványító még nagyobb tehetség közötti feszültség. 

Óriási hálával tartozunk, hogy minden szereplő vállalta a szereplést. 

Sokan kérdezik, miért 22:20 a kezdés. Erről majd tervezek részletesebben is írni, hogy mit miért teszünk oda, ahova. Itt az ötlet most az volt, hogy a magyar-német meccs után sok néző figyel minket. Ki akartunk térni a többi csatorna nézett műsorai elől, de természetesen másnap 18:15-kor is megmutatjuk, és a mediaklikk.hu-n is visszanézhető lesz.

Tényleg nagyon jól sikerült film, őszintén ajánlom.

21,6... Ekkora volt az átlagos gólkülönbség a győztes és a vesztes csapat között a női kézilabda-világbajnokság pénteki mérkőzésein.

Az egyetlen szoros meccsnek a Szerbia-Lengyelország számít, és ahogyan előre megjósolható volt, a holland- Puerto Rició-i közte 40, vagy az orosz-kameruni meccs (+28) legnagyobb kérdése az volt, jár-e valaki olyan rosszul, mint egy nappal korábban a dánok játékosa, Mia Rej...

Természetesen nincs azzal baj, ha több válogatott kap lehetőséget egy nagy tornán. A labdarúgó Európa-bajnokságot kétszer is távolról figyeltük volna, ha az UEFA nem dönt a 24 csapatos lebonyolítás mellett. Sőt, egy-egy ilyen esemény komoly esély a feltűnésre, a fejlődésre és a sportág népszerűsítésére. Ám a foci Eb-n sem Franciaországban, sem idén nem láttunk olyan méretes nagy zakókat, mint amiket csak tegnap Spanyolországban - ha valaki nem tudná, az m4sport.hu-n az összes mérkőzését élőben közvetítjük a vb-nek.

A nagy különbség az UEFA és az IHF között az, hogy míg előbbi kisebb mértékben politikai, nagyobb mértékben sportszakmai szempontok miatt határozott az emelés mellett, a kézisek világszövetségénél ez pont fordítva van. A kérdés az, hogy a tegnapi meccset látva hányan gondolják úgy Puerto Ricoban, hogy nah, akkor ők ezt szerenték csinálni? A másik, hogy míg a mi csoportunk kiélezettnek számít a szabadkártyás szlovákokkal együtt, a legtöbb négyesben sima edzőmeccsé degradálódnak ezek a találkozók, sőt, a középdöntős szereplés rangja is csorbul. 

Tegyük hozzá, nekünk ez jól is elsülhet, hiszen olyan keresztágunk van, ami alapján a legjobb nyolc közé jutás nem egy irreális elvárás. Annak ellenére sem, hogy neveket és rutint tekintve a mostani válogatottunk kevésbé tűnik erősnek, mint a 2019-es volt... 

Ettől még itt most a szavazatszerzés volt a cél és nem az, hogy jobbá tegyék a sportág prémiumtermékét. Visszaút nyilván nem lesz, létszámcsökkentést senki nem merne bevállalni, mert az egyenes út lenne a bukáshoz. Ettől még Mia Rej most jó ideig nem játszhat, és ki tudja, hány ilyen eset lesz még a következő napokban... Nyilván meg lehet sérülni bármelyik meccsen, és végsősoron ugyanannyi idő a felépülés is, legyen Tunézia vagy Spanyolország az ellenfél. Csak nehogy néhányan végiggondolják, mit veszíthetnek egy-egy ilyen meccsel...

Kifejezetten sokat beszélgetünk telefonon és személyesen Hajdú B. Istvánnal. Sokszor jutott eszembe, hogy azokra a gondolatokra, amiket velem megoszt, mások is kiváncsiak lennének. Innen jött a Gurulj be lassítva is podcast ötlete, aminek címét Berkesi Judit adta. Juditot várjuk vissza, addig is, általában mi ketten beszélgetünk majd a labdarúgás és a televíziózás történéseiről.

A mostani részben természetesen Aranylabdázunk, ahogya az egész világ. Beszélünk Dárdai Pálról is, akit a héten menesztett a Hertha vezetőséget. Kicsit eljátszunk a gondolattal, hogy vajon milyen munka várhatna itthon a magyar szakemberre. Fontos kihangsúlyozni, ezek csak a képzelet szüleményei, semmilyen konkrét információnk nincsen, hogy bármelyik eshetőség szóba került volna vele kapcsolatban. (Nyilván mindenek előtt pihennie kell.)

És PEF-ezünk is. (Ez a Péntek Esti Foci rövidítése.) A mai meccs talán a legfontosabb az elmúlt másfél szezon pénteki meccsei közül, mert jó eséllyel egy ember állása és munkája a tét...

Ígérem, idővel Pistit ráveszem, hogy mesélje el a régi, utazós történeteit. A kedvencem a repjegyes-puzzle-ös, amit remélhetőleg az ünnepi kiadásban meg is oszt majd mindenkivel. Célom, hogy egyszer ezeket a kalandjait könyv formájában is kiadjuk, amolyan modern kori Egypercesekként. 

Az elsőkre általában emlékszik az ember. Jobban megmaradnak, hiszen először történt meg, sikerült valami. (Most azon gondolkodsz, neked milyen első jut eszedbe, ugye? ­;) )

Ennek a blognak ez az első bejegyzése. Mostantól időről-időre megnyilvánulok ezen a felületen a sporttal és az M4 Sporttal kapcsolatos témákban. Fontos, hogy kizárólag a magánvéleményem, ami nem feltétlenül tükrözi az MTVA és az M4 Sport véleményét. De talán érdekes, elgondolkodtató, vitaindító. (Vagy éppen az, hogy mennyire nem!)

Általában annak kifejtése, amire kommentátorként, műsorvezetőként, csatornaigazgatóként nem feltétlenül van mód, mert ott egy kicsit idegen vagy egyszerűen nincs idő. Vasárnap délután a Puskás Akadémia FC – MTK Budapest mérkőzésen figyelhettük az MTK játékát, ami valljuk be, nem sok örömöt szerzett a kék-fehér drukkereknek. Érdemes elolvasni a csalódott szurkolók hozzászólásait a csapat közösségi oldalain.