Kiderült egy pár titkosnak vélt probléma. Többek között a gömbölyű játékosok problémája, ami hirtelen az egyik erős ponttá vált a tényfeltárásban.

Semmivé vált a három pont elrablása, a City játékosai a 90 perc után idegesen és riadtan kocogtak be a Newcastle stadionjának öltözőjébe! Nem így képzelték el ezt a haknit, simábbnak! 

Túlsúlyos fickókról beszélt, akiknek nincs kondíciója, gyenge taktikáról, meg nem értésről. Igaz számukrán a közös felkészülésre idő kevés jutott, ez sem úgy állt össze, ahogyan azt ők akarták, ebben igaza van.

A norvégokról sokan azt hitték, amikor egy kicsit komolyabban vették a magyar csapat elleni mérkőzést, meg az utána következőt, a németekkel szemben, hogy ha valaki széttépheti a világot, hát akkor azok ők! Minden ízében remek ováció, sehol egy gyönge rész, kőkemény mint a fjord oldala, játék tudásban gazdagok, mint országuk életszínvonala, pöpec, igaz kicsit halszagúak. 

Ez a majd két méteres nő olyan lehetetlen feladat elé állította, és nem csak a magyar, hanem az összes, a románokkal szembe menő csapat védelmét, ami szinte lehetetlen feladatnak tűnt! Kim Rasmussen magyar szövetségi kapitány terve kifogott a beállóson, szép nagy kárörömet rajzolva a Kárpát medence népére.

Egyszerűen legyőzhetetlen volt, pedig az ellenfél is elég pofás kis különítménybe állt össze. A németek szép játékkel jutottak a legjobb négy közé, aztán az más kérdés, hogy mi lett volna, ha a horvátok ellen kicsit más irányba szól a dán játékvezetők sípja annál a bizonyos utolsó támadásnál, ez már igazából mindegy.

Szegény Leonardo Jardim edző, aki életet vert Ribolovjev atyuska látvány egyesületébe, hiába melózott olyan látványosan az elmúlt években, - még a BL-ben is virítottak – az idei csotrogány szereplés miatt kényszerből elhagyta a francia csapatot.

A norvégok elleni, előtte sorsdöntőnek kikiáltott mérkőzésen minden feltűnt, ami évről évre frászként tör a szurkolókra! Az idő nagyon komolyan megállt idehaza a nemzeti csapatnál. Évek óta beszélik a hivatalos fejek, hogy változtatni kell. Majd jönnek a kapitányok, most éppen kettő, akik az eredményesség nyomása alatt úgy hagynak mindent, ahogyan megkapták, semmin nem változtatnak, és Nagy László legyen a keretben, mert az ő szerepe kiválthatatlan.

Még akkor sem keretezhető be sportnak, ha onnan sokan jöttek ebbe az üzletágba. Az ökölvívásban, birkózásban, cselgáncsban, karatéban legtávolabbról pedig a capoerában elért dicső eredményeikre hivatkozva belemagyarázzák, na, figyeljenek emberek, ez is sport! Mi lenne különben, két rengeteg izommal felszerelt fickó, kesztyűnek mondott valamiben püföli egymást az utolsó csepp vérükig, szusszanásnyi leheletükig, kérdezik.

Kicsit lehet vitatkozni meg üvöltözni, ha akkor nem adja meg a bíró, többé soha! Ha bejön a horvátoknak az ítélet, a németek kapaszkodhattak volna tovább, ez pedig egyáltalán nem az ő sikerüket hozta volna!