válogatott” címkéhez tartozó cikkek
Találatok száma: 2

Üresség - gondolatok a kézilabdáról

2016. augusztus 15.

Érdekes érzés kerített hatalmába, mikor megnyitottam a word-öt eme kis szösszenet megírásához. Boldog vagyok, mert eddig az olimpián sok csodálatos eredmény született. Ugyan úgy tudtam örülni, Szász Emese és Szilágyi Áron csodálatos vívásának, mint Hosszú Katinka embertelen úszásainak, kicsit én is megkönnyeztem Imre Géza tragikus döntőjét és szájtátva figyeltem, ahogy Kenderesi Tamás olyan hajrát nyom az utolsó 50 méterén, amire csak a legnagyobbak képesek.

Mégis van bennem egy hatalmas üresség, amivel egyelőre nem tudok mit kezdeni, és ami miatt fáj picit minden nap a tv elő ülni. Ennek pedig az az oka, hogy idén egyik magyar kézilabda csapatért sem szurkolhatok. Nekem, aki fanatikusan rajong ezért a sportért, aki ha teheti, minden héten kimegy egy meccsre évközben, hogy élvezze a szép megmozdulásokat, kurva nagy fájdalmat jelent, hogy nem láthatom szeretett csapataimat Rióban.

Teljes cikk

Beleszürkült a mezőnybe, sajnos

2017. szeptember 08.

Szilágyi László

Nagyot mond vagy csak a túlélésért játszik? Mit akar ez a Bernd, aki olyan szépen belesimult a hazai fociközegbe, mint annak a rendje? Nem gondoltam volna, hogy ilyen nehéz kiismerni a tavalyi EB (egyik) hősét…

Nem tudom, ki emlékszik José Gomes „one, two, szríííí penalties”-monológjára, én speciel igen. A szórakoztató vagy inkább tragikomikus angolsággal megalkotott spontán tévényilatkozaton még lehetett röhögni. A fehérváriaknak mondjuk kevésbé.

Aztán van itt egy Thomas Doll nevű figura, aki hosszan „danibődézik” a tévében, amikor a Fradi játszik. Néha megesik, hogy a német szakvezető boldog-boldogtalant hibáztat, amikor nem úgy sül el egy-egy meccse, ahogy ő azt megálmodta az öltözőben. Nem is olyan rég járt nálunk Paulo Sousa, aki szintén színes figura volt, és nem Borbola Bence lefejelésére gondolok, hanem a futballvízióira. Gondolt valamit erről a játékról, és ha az NB I-et nem is nyerte meg a Vidivel, azért szépet alkotott az Európa-ligában. Csak úgy zárójelben jegyzem meg, hogy a Fradi-drukkerek róla pusmognak, őt látnák szívesen Doll után a kispadon.

A sorminta tetszés szerint folytatható, de érdemes megállnunk egy pillanatra Bernd Storcknál. A német szakember belépője markánsra sikeredett a magyar futballba. Kirúgta az utánpótlásedzőket, belerúgott Mészöly Gézába, aki szerinte nem tanította meg az U19-eseket védekezni, ütközni, tolódni, faltolni.


Felnőtt kapitányként kirúgta Nyilasit, Szabicsot és Andruscht, azaz a magyarok többségét a saját stábjából. Kockáztatott és bejött neki, a válogatott szárnyalt az Eb-n. Azóta a szárnyalásból egy helyben topogás lett. A kommunikációban is visszalépett. Már mindenre van egy eklatáns magyarázat, egy-egy közhelyes megfejtés. A legújabb szerint partiban vagyunk mindenkivel, éppen ez derült ki az Eb-győztes portugálok ellen. Hát, ezt nehéz kibogozni…

A túlélésre játszik az öreg, és azért nyomatja a hurráoptimizmust vagy szimplán csak hülyére vesz minket, mert itt úgyis több mindent lehet egy külföldinek, mint egy magyarnak? Azt hiszem, hogy az igazság nem is Svájcban derül ki, hanem itthon a Feröer-szigetek ellen. Ha az a meccs valamiért akkora blama lesz, mint 2 éve, akkor Storcknak mennie kell és akkor tényleg senkit sem fognak érdekelni a közhelyes megfejtései. Mindenesetre kár, hogy beleszürkült a mezőnybe.

Teljes cikk