Ami még kiemelendő: Európa, - de abban sincs nagy kockázat, ha az egész világra érvényes - legcsinosabb szövetségi kapitánya a magyar válogatott belga nyuggere, Zsorzsi bátyó. Az a szép szemüveg, a sima arc, akár egy időseknek szóló életmód magazin címlap sztorija is lehetne a majdnem polgármester arculatával! A fess nyaksál, persze selyemből, színekben harmonizáló, ugyanakkor trendi, persze ehhez kellően drága textília és cipő együttes hatása! Pusztuljon a sok mackós tréner, éljen a belga hungarikum, a fess kapitány!


 

Talán bejöhetne még egy izgalmas, leheletnyi Jávor Pál bajusz hasonlóság, de attól kikészülne mindenki és csak a Leekens-en lógna vagy 5 kamera.

Annyira gáz, hogy ezzel lehet elindítani a Belorusz-magyar langyulást! Bántóan fáradtak, motiválatlanok voltak a hon gyermekei, még egy végtelenül egyszerű bedobás sem ütötte meg a nívópálcát! Az előre játékhoz is örökké Gulácsi kellett. Ha úgy adta a jelenet, bárki képes volt hátra passzolni a labdát a magyar kapushoz! Rettenetes, közben a beloruszok még a maguk surmó módján is, de kijátszották a mogorva védőket.

És ekkor jött Gulácsi Péter tényleg penge védéseinek sorozata. Ha ő nincs, akkor kakukk megint a nagymenőnek! Erre jött a szövetségi kapitány témázása a semmire. Járt a szája, mert hallatszott a beszéde, csak közben senki nem érti. Olyan, mint ha egészen más meccsen járt volna. Igaz ez az ember mindenben a jót látja, ami akár dicsérendő tulajdonság is lehetne. Ha lenne mit felemlegetni a jóból! De semmi. Elveszett a koma. Ahogyan eltűnt a csillaga Kleinhesler Lászlónak is. Olyan ez a férfi, mint egy különálló csapat a nemzetin belül. Nincs összhangban, nincs mutatója. Kihunyt.

Zavarban vagyunk. Hol keressük őt?