Itthon csapatostul esküsznek, a nyár nagy robbanása a banda! Ha szűken, de még augusztusban dobbantottak az amúgy belülről frankón nagyon impozáns kolozsvári sportcsarnok parkettázatán! Már az is komoly hang effektust váltott ki, hogy a Stole becenevű mester csapata kimoccant az Eb-re. Szépen böjtölt a sarkazós társadalom, a várakozás szűköcskén kiadott majd 20 évet. Az utolsó indulás még éppen belefért a 20 századba, onnan meg elhúzott úgy 17 év, hogy a magyarokat nem kellett sorsolgatni.


 

Még az idei torna előjátéka, a rengeteg szaggató fejfájást okozó felkészülési meccs sem mutatott jót! Mint a szegedi Nagyáruház konfekció osztálya: zakó és csak zakó lógott a fiúkon! Ettől persze még hangosabbra csavarta a szokásos magyar depit azok ujja, akik elejétől lesajnálták a magyar válogatott Eb jogosítványát! Tényleg recsegő főpróbákat hallhatott a szakágat sasoló szimpátia, de előtte Ivkovics főember csörtézett mutatósat terve végrehajtásához!

Aztán meg itt a nagy okosság! Ahogyan bemondta a vezető, úgy is lett! Két győzelem elég lett a továbbjutáshoz! Az első is fincsi volt, hiszen a cseheknek lett megmarva az arca egy nem túl régi kiszúrásért, a másiktól Magyarország, és a honi fészbukk egyenesen pokoli lángra lobbant! A románok elleni bármilyen, még amőba csatának is kellő az alaphangja, ha meg esetleg laposan zajlik az előkészület, néhányam azért szépen behajítanak egy pár feszkó bombát!

Csodálatos volt a románok elleni győztes meccs! A diadal után egész ország Vojvodát meg Hangát dicsérte tök jogosan, de közben meg a többiek is olyan mély alázattal álltak a meccshez, és ezt is már több tízezren elmondták, hogy mennyire durván jókor odatették a maguk csomagját! Nem hisztizett senki sem, ha egy támadás után lecsavarta a góré a játékost, érezték a munkájuk erejét, hasznát!

Tiszta hideglelős, könny-nyeletős ez a magyar csapat, bármi is lesz ezután!