Azt már az olimpia előtt is tudtuk, hogy a dánok legjobbja mostani fizimiskáját nézve egy Axl Rose bőrbe bújt úr az űrből, de amit Mikkel Hansen csinált ezen a tornán arra nem nagyon vannak szavak. Nem szeretnék túlzásokba esni, de milyen jelzőt lehet arra mondani, aki az egyenes kieséses szakaszban Szlovéniának, Lengyelországnak és Franciaországnak 26 gólt rámol be, úgy, hogy nyolc alatt egyik meccsen sem áll meg? Nem is csoda, hogy a torna legjobbja lett, ott van az álomcsapatban, a gólkirályi címről egyetlen találttal maradt le.


Egy dán fecske ugyan nem varázsolt volna nyarat a brazil télbe (a vezér mellé kellettek kisfőnökök is), de döntő szimbolikus jelentőségű volt. Franciaország egy másik „űrlény”, a néha napján az asszonynak sportfogadó tippeket adó Nikola Karabatic vezetésével nyert Pekingben és Londonban, a triplázás viszont nem jött össze. Karabatic ugyan öt gólt szerzett a fináléban, Hansen viszont ezt egyrészt megtoldotta még hárommal, másrészt a francia zsenivel ellentétben (aki leginkább közelről volt eredményes) régi idők legnagyobbjait idézve kilenc méteren kívülről bombázta szét az uralkodót. Nagyszerű döntőben, megérdemelten nyert Dánia és bármilyen hihetetlen, ez volt az északiak első olimpiai aranya – a férfi mezőnyben.

 

A dán hölgyek egyeduralkodását – az a 16 évvel ezelőtti döntő még most is fáj, nagyon fáj – a norvégok úgy törték meg, hogy aztán őket sem lehetett letaszítani a trónról egészen mostanáig.  Oroszország viszont olyan tettet hajtott végre, ami után megint nem túlzás azt leírni, hogy teljesen megérdemelten nyert Brazíliában. Aki egy ilyen hosszú tornán, egészen pontosan nyolc mérkőzésen és egy hosszabbításon keresztül veretlen, az csak és kizárólag aranyérmet kaphat. A dán fiúkkal ellentétben az orosz lányoknál nem egy vezér vitte a hátán az együttest, hanem csapatként verték rommá a világot. Azon ugyan lehet vitatkozni, hogy a keménykezű edzői módszerek elavultak vagy sem, de az biztos, hogy Jevgenyij Trefilov nagyon kellett ehhez a sikerhez. Megannyiszor hallottam már üvölteni a mestert időkérések alatt, de sajnos nem beszélek oroszul, így nem tudom, hogy mennyit változott a helyzet legendás elődje, Turcsin regnálása óta, aki 1986-ban azon túl, hogy a Vasas elleni BEK-döntőben gyomorszájon vágta(!) a pályáról lejövő világsztár feleségét(!), majd azt ordította az öltözőfolyosón, hogy ha nem nyernek, mehetnek a játékosok az Ural túloldalára, onnan pedig nem nagyon volt visszaút. Szóval nem tudom, hogy a szovjet időkben brillírozó ukrán legendához képest Trefilov milyen „lehetőséget kínál” fel a lányoknak, de az eredmény őt igazolja. Az oroszok leginkább az elődöntőben izzadtak meg a franciákhoz hasonlóan triplázásra készülő norvégok ellen, de őket is legyőzték. Dániához hasonlóan Oroszország is először nyert (önállóan a hölgyek mezőnyében), a 29 éves (!) Irina Bliznova a döntő után bejelentette a visszavonulását. Nem kockáztatott, a csúcson hagyta abba.