Ez a magyar válogatott. Miszter vagy Herr Érzelemmentesség, magyar hangja Bernd Storck, a vb selejtezők apropóján bemagyarázza, hogy a nulla milyen jó, és ezek a szombaton pályára lépett góleádorok jelentik a jelent. A jövőt még nem tudja! Ez a pasi akkor szólal fel, ha önigazolást kell magához benyújtania. Amikor éreztetnie kell mennyire fontos az ő jelenléte, különben meg legyenek szívesek hátra nézni, mekkora nagy volt az egy évvel ezelőtti magyar válogatott!


 

Ez az ütő kártya, az összes magyar szájából végső mentségként kicsúszó érv! Micsoda csoda volt Storck munkássága, már-már himnikus cselekedetté lépett fel a franciaországi amplitúdó! Igaz, utána becsurrant egy és más! Például az a közröhej, a szubkontinentális égés, a magyar labdarúgás 21- századi Csernobilja , a védekezés Fásy mulatója, az andorrai szégyen! Ha maradt volna egy kicsi is abból a harcos erényű, férfias, példás akaratot mutató magyar válogatottból, senki nem durrogna! De eltűnt minden, amit az egész magyar foci társadalom kikapart! Erre a német ember, aki még mindig nem tud egy szót sem magyarul, megint nekifog a mantrába, továbbra is bele cementezi a közönségbe, ő a legjobbat akarja kihozni a csapatból, csak még nem jött át! Mint a kövér fiú, aki habozás nélkül rávágta a mit sportolsz kérdése: testépítőzöm, de még nem vagyok kész!

A többi nemzeti meg nevetve suhan el! Igaz más mértékegység, de Jogi Lőw kibányászott egy újabb, az ellenfeleket hipnotikusan megsorozó kisgyerekkorú német focibandát.

A magyar labdarúgó csapat eközben elutazott Svájcba egy héttel korábban, hogy a válogatott játékosok ismerkedjenek, barátkozzanak a helyi civilekkel, bővüljön a világlátásuk!

A magyar labdarúgás legütősebb taktikája: átállítani a mindig pontos órákat, attól tutira kikészül a svájci válogatott!

Zseniális terv volt. Ez is.