Sikerült teljesíteniük az összes előírt formát, bér Pepének, a vendégek csodálatos elméjének akadt egy kis fejtörése Priskin által! Ami úgy visszhangzott a meccs után, hogy a védőt kellett volna kiállítani, hiszen durván lefejelte a támadó könyökét! Ez a magyar foci csudasága!


 

Korábban már kopácsoltam róla, hogy a portugálok messze híresek arról, hogyan keresik, kutatják ki a tehetséges gyerekeket. Mit adnak nekik, miképpen készítik fel őket és miért állják meg a helyüket a szegénység ellen menekülő tehetségek! Meg persze azok is, akik éppenséggel nem rossz körülmények között nőttek fel, de érzik a tovább lépés lehetőségét, szóval beleadnak mindent a foci karrierjük építésébe! Nyilván, akik nehéz gyermekkorból érkeztek, őket nem kell motiválni, tolja őket a szülői háttér, aztán ha klubot kapnak, ott meg a teljes menedzsment mellettük áll!

Idehaza is hasonló a helyzet, de nem ugyanazt a végeredményt látni! Évek óta kevesen érnek el nagycsapathoz! Pedig tehetségben nincs hiány idehaza sem, a szegénység itt is kellően látható a focista palánták között! Viszont a különbség nehezen érthető! Mint ha idehaza nem a munka számítana, hogy sok egyéb! Például az edző bácsik befolyásolhatósága, illetve a szülők ereje. Hallani olyan áldozatos apáról-anyáról, akik szinte mindent feláldoztak fiúk szebb jövője érdekében! Apuka, aki erőből intézte el fia kezdőbe  állítását, bemondva a trénernek, mi lesz, ha nem a sráca fut ki a meccsre, az első félidőre!

Hogyan mehet ez Portugáliában? Hasonló okosságok mentén haladnak előre a fiatalok vagy esetleg objektíven kerülnek lépésről lépésre előre egyre nagyobb klubokhoz, egyre több pénzért?

Az utóbbi életszerű bizonyíték!