Pedig ez ám nem mindig volt így, sőt a hét közepén még azon nevetett, szórakozott a gyönyörűvilág, mennyire látványosan összeveszett a dán szövetség a játékosokkal,! Annyira, hogy azok, már, mint a pléjerek simán ledobták a nemzeti mezt, játsszon abban a dán frász, nem ők, hiszen semmibe veszik a kívánságukat!


 

Lett is ebből egy közepes ciriburi, de hát ezek a kaffogó nyelven beszélő, kerekfejű, piros arcú emberek már csak ilyenek. Persze most illenék megint elsütni az 1988-as hackelést, amikor a szerbeket, akkor még jugókat kitolták a labdarúgó Eb-ről, aztán, hogy kerek legyen a mezőny, de legalább is osztható kettővel, berángattak egy csapatot a semmiből. Történetesen a dánok voltak a legjobb kiesők, már ha létezik ilyen vigasztaló marhaság, de mindegy, őket hívták be szó szerint a tengerparti havajozásól. Nulla edzőtábor, semmi összetartás, láthatatlan taktika! Erre tessék, annyira belejöttek az északiak a könnyed, felszabadult, szórakoztató játékba, hogy orrba szájba verték a kontinens erre a tornára hivatalból ráfeszülő csapatait, lazázva megnyerték a tornát!

Erre most meg az szégyen! Az amúgy is kellően mocskosul jól kereső gizdák még pénzt akartak kipréselni a szöviből, azok beintettek, jöttek az amatőrök, akik majdnem összehozták a szlovákok ellen a jót, de aztán helyre állt a világ, leverték őket! A walesiek ellen már pályána voltak a vér profik, odatették magukat, nyertek, az eszükbe is beleállt a rend, vagy pedig a szövetség belátta: evvel nem lehet marháskodni! Különben nem egyedi az eset ezeknél a Hamlettéknél, korábban a női válogatottal is szórakoztak, onnan nézve meg a hölgyek akartak nagyot kérni, ők is körbetémázták ezt a pénzügyi variát! A lányok egy esetben ki sem álltak, pedig ők is nagymenők!

Szóval már csak ilyen cifra a válogatott labdarúgók élete Dániában!