Persze, hogy az egyik csapatért szorítottam, csak olyan félvak, kívül állóan leskelődő pozícióból! Nyilván a kisebbik erejű, csupán statisztának bejelölt banda szimpátiája volt a fő érv! Ragyogóan indult a Philadelphia játéka, beletömődtek a veszedelembe, súlyosan ballagtak előre a cél felé.


A nagy Patriots rajongók meg csak hümmögtek magukban, a tavalyi iszonyatos feltámadást vélték idén is megvalósulni! Igen ám, de csak közelebb sikerült settenkedniük az ellenfelükhöz, nem ők voltak a nagy megmondók, bármekkora kaliber is egyfelől a vezérük, a jó öreg „Kill” Bill Belichick, és hatalmas ördögkezű az irányítójuk, a majdnem minden ujjára egy NFL gyűrűt felcibázó Tom Brady!

Mind a két részről bőszen iparkodtak, masszívan mozogtak, szívósan gyűjtötték a métereket, passzokat, rekordokat, a világ ámuldozott mekkora hatalmas harcosok mindannyian! Az egyik vezér, Nick Foles, a lesajnált pótember, a szezonba beugorva élete bombasztikus formájában irányított! MVP címe ide vagy oda, még akár lapátra is tehetik, ha visszatér a kezdő, de most sérült irányító ász, Wentz! Az élő legenda Tom Brady is hasított a rekordok felé, ráment az újabb mutatós pecsétgyűrűre, hétfő reggel fél ötre kiderült: hiába!

Tényleg élvezetes meccs volt, annak meg pláne, aki csak szimplán nyitva tartotta a szemét! A New England-iak azt hitték elég lesz a henger, amivel tavaly is a csúcsra jutottak! Hát nem! A szegények, a lesajnáltak csapata nagyon erős volt! Tartották magukat, okosban játszottak, a döntőn hozták, amit tudtak, de azt jéghideg fejjel! Győzött az Eagles!

Erre a Philadelphiában maradottak örömükben elkezdték szétverni a várost, de volt egy hasonló terv a vereségre is!