Huszti annak idején, a vagy 20 ezer évvel ezelőtti indulásával szép csörgést indított el a magyar ligában, erre még jobban ráerősítve megmutatkozott a válogatottban is. Aztán nagyon durván és gyorsan lelépett, egy különös, titkos okra hivatkozva, amit az érintetteken, tehát Husztin meg még valakin, vagy valakiken kívül senki nem tudhatott, így persze nem is érthetett. Mondjuk még arra is nehezen lehetett akkor is és manapság is magyarázatot találni: Huszti miért pont Atkinson bíró orra előtt, és miért egy teljesen hulla szituban kalapálta szét a horvát ellenfele fejét, de most már ez sem téma.


 

Huszti Szabolcs dühös sértődötten lelépett itthonról, belevágott a világba, sikert sikerre, pénzt pénzre halmozott. Az utóbbival nincs semmi baj, egy profi addig hajtja a bizniszét, amíg bírja, egyszer csak feltűnt a hazai kampionátóban!

Az Újpest elleni szivárgásban ő is aktív volt, bár régi önmagához képest szolid verziót adott le. Az összes tutit bevállalta, az más kérdés, hogy senki más nem rúgta volna olyan pontosan oda a labdát. De közben egy kicsit sem dobta magát olyan vadul a csatába, mint mondjuk a Bayern ellen vagy valami kínai menő banda ellen. Nagy sprintekkel közlekedett, elkérte az összes finom, kevés energiát igényli, de nagyon mutatós feladatot,  a pontrúgást. Az egyikből gól fejeltek, de ehhez nagyon kellett a sapkás lila kapus sületlensége. Nincs a Földön még egy ötös terület, ahol állva, szavadon, kapus mentsen, fejelhet egy játékos, amire a hálóőr érthetetlen rángatózással reagált.

Huszti nagy glóriájának pillanat akkor jött el, amikor a csapnivaló mozduló sorfal felett becsavarta a kapuba a labdát. Ettől aztán végképpen letérdelt előtte a mezőny, pedig egyszerű hiba vezetett a találathoz. Okos férfiként látványosan, eredményesen élt a pályán Huszti Szabolcs, Németországban viszont ez kevés lett volna.

Ez az embéegy, ide pont elég.