Kezdésnek kora délutánra egy jó kazah-grúz csilingelés! Régen ez egy kézlegyintős méta volt, manapság komoly érzelmi csata, sok híres szereplővel! A kazah főgazda olyan pályát villantott a világ elé, hogy a műfűre rákívánkozta a lila Milka tehenek legelni. Ez sem számított sokat, a nagyorrú vendégek egy csodás meg öngóllal leverték a háziakat. Talán ha a helyi törzsfőnököt engedik, ő jobban elintézte volna az ellenfelet. Erőből.



A folytatásban előkerült egy örmény-lichtensteini párharc. Valamikor ez is vicces kategória volt, persze a volt ruszki köztársaság sikerével, ám mára megfordult a világ! A 90 perc úgy adta, hogy a területileg kicsi, de hatalmas adóparadicsomú ország olyan lesz Örményországnak, mint Zsorzsi Leekens bácsi magyar válogatottjának Luxemburg! Parádésat pörögtek a lichtensteiniek, a szó benn akadt! Bátran játszottak, frissen, okosan, nem tojtak be, a kapusuk meg egyenesen nemzeti hős lett, afféle rövidgatyás Robin Hood, aki elvette a gazdag helyeik kedvét a focitól! Most már őket sem lehet csak úgy elnagyzolni, simán megtanultak jól focizni!
Estére jött a főfogás, az orosz vb-n nagyot taknyoló német és az ugyanitt végső győztes francia csapat együttműködése a gyepszőnyegen! Először is csodálatos látvány volt, ahogyan a német katonazenekar egy hatalmas sasos zászlóval kiállt a himnuszokat zenélni! A müncheni népség arra volt inkább kíváncsi, szagolgatós Lőw éppen hogy nem kirúgott német szövetségi kapitány kitalált-e valami okosságot a bukás után? Hát nem! A germánok ugyan olyan nehézkesek voltak, mint június-júliusban. Semmi tűz, csak a becsődölt zakatolás. Lőwnek sikerült kiválasztani 11 unalmas pacákot, akik nem bírtak a hátul gyémánt kemény, elől csak szórvány puha gallokkal! A vendégeknél pazarul védett a fiatal Alphonse, de nem a rejtő féle Senki Alfonz, hanem az igenis nagyon penge Areola kapus!
Retteghet Lloris hálóőr, megérkezett a váltóembere!