A Szolnok pedig megtépázottan vágott bele a rangadóba, hazai pályán! Azt is belevenném a pechsorozatba, hogy a jelen sorok írója a fránya rossz lépcsőépítés miatt olyat esett egy méterről, majdnem beszakadt a szolnoki Aréna parkettája! Pedig az jó masszív tölgyfa anyag, pluszban iszonyatosan drága!


 

A meccs végig nagyon kemény volt! Úgy indult, hogy „Vajkezű” Vojvoda Dávid rögtön megkínálta a vendégeket egy tripla ütéssel, meg még gyorsan hozzávarázsolt egy pár gyors kosarat. Aztán ez volt az utolsó jó rész a Szolnoknak! Az Alba játéka olyan volt, mint ha nem is kosaraztak volna egy kőkemény meccset Törökországban! Nagyon összeszedetten játszottak, védekezésben márvány-szilárdak voltak, a tripláik szépen süllyedtek, gyorsan sziporkáztak!

A helyiek iszonyat erővel kapaszkodtak, gyakran eljutottak az egyenlőig, de megtorpantak, erre ráhajtott a vendégség, megint elléptek, ismét lehetett gürcölni! A harmadik egyedre olyan szilárd lett az Alba, meg az előnye, hogy a nézők feladták: vereség hazai pályán a csúcsragadozók ketrecharcán! Rengeteg labdát eladott a Szolnok, erre vércseként lecsapott a kékmezes idegen! A meccs legjobb pillanata volt, amikor az egyik fehérvári kosaras büntetőből akkora homályt dobott, hogy majdnem elszaladtak villanykörtéért a szomszédos Lidlbe!

Később azért felébredt a Szolnok, Perry és Tóth Ádám óriási és masszív munkájának köszönhetően a végső stádiumban sikerült kigyötörniük legalább a hosszabbítást, csak oda meg már kevés volt egy pár ember akarata. Brutális nagy küzdelemben, kőkemény csatában, hatalmas mutatványokkal, nyert az Alba! Sikerült a visszavágás, hiszen ősszel a Szolnok vitte haza a győzelmet!