Akivel amúgy a klubnál többen nem voltak, csak sűrűbben! Hiába a hispán korosztályos válogatott referencia, mehetett Isten hírével! Bódog Tamás elsőre még csak a fakóba száműzte őt a fegyelmezetlenségére, makacskodására, zsírjára hivatkozva. A férfi nem hagyta annyiban a vádakat, ellenben szépen telefújta hangjával a nyilvánosságot. Ezt nem kellett volna megtennie! Még tovább gerjesztette a vezető elszántságát. És ebben a pillanatban jött el az újabb válságforrás!


 

Bódog Tamás kimondta, hogy Nono, bár már hosszú ideje Magyarországon él, ennek ellenére nem beszél magyarul, ami ha nehezen is, de… De nem érthető sehogyan sem… Szóval magyarul nem, angolul pedig nulla szinten kommunikál az egykor nagymenő korosztályos válogatott, sőt még  a Primera Divisionban is pengéző arc! No no magyar, vagy angol nyelv- mondhatná a fickó, - ő aztán nem ér rá ilyen marhaságokkal bíbelődni! Az ő feladata a gólszerzés, a jó passzok meg a stabil teljesítmény! De hát ez sem úgy ment! Nem védekezhet azzal, hogy például a feszített munkatempó, a bombaforma akadályozza, hogy kollégáival, a környezetével megértesse magát valamilyen nyelven.

Ez a „teszek rá” stílus egyébként nem csak erre a focistára jellemző! A magyar sportot szakmányban elárasztó idegen nyelvű trénerek, masszőrök meg éhenkórászok sem képesek megszólalni akár magyarul! A kluboknál talán picit mentegethető ez a jelenség, hiszen nem csak edzők, de fakezű és falábú külföldiek is bőven megtalálták a magyar sport soha ki nem száradó, éltető emlőjét! Kosárlabdában megszólalni magyarul ugyanakkora durranás, mint ha az NBA-ben beszélné valaki hazánk nyelvét! A magyar palánk alá sugárban ömlenek a jenki játékosok, ami éppenséggel érthető. A különböző hazai válogatottaknál viszont, ahol nincs nagyon külföldi sportoló, tehát az anyanyelv adott, oda azért illenék legalább a főbb szakmai gondolatokat előadni, a buzdítást bemondani magyarul.