Az egykor ünnepelt sztár rengeteg hullámzás után, szerény körülmények között élt Csongrád megye egyik eldugott kis településén! Eddig jutott Sonka, pont azon a napon halálozott el, amikor megkezdődött volna a kezelése! Makacsul tartotta magát az elveihez, nem törődött azzal hová sodródhat! A kézilabdás társadalom is segítő kezet nyújtott, de sajnos későn jött ez!

December második pénteke is gyászt hozott! Dárdai Pali bácsi elhunyt! A nagyszerű labdarúgó még túl fiatal volt ahhoz, hogy megemlékezések szülessenek róla!


 

Akkor láttam élőben, mikor Pál fia teremfoci tornát szervezett Pécsett. Ott találkoztam vele, akkor beszéltünk először, előtte soha! Rajongva figyeltem őt, a nagyon karakteres, jó pécsi focistát! 20 évvel ezelőtt a Képes Sport sorban bemutatta az embéegy csapatait. Ott nézegethettem Dárdai Pált Lutz Jakabbal (jaj, az ő neve nagyon tetszett nekem) Katzirz Bélával, Újmecsekalja férfi istenével, a kapus kijövetelek csillagrombolójával! Idősebb Dárdai mindig ott mosolygott rám, a csibészes nézése örök emlékké égett belém! Szóval egy ilyen felvezetés után összefutottunk ezen a pécsi teremtornán.

Régebben az egyik, azóta kipurcant sport tévé élőben adta a Bundesliga meccseket, és én is közvetíthettem Hertha mérkőzést! Annyira lelkesedtem a német stadionban villogó magyar fiúkért, köztük Dárdai Pálért is, hogy hatalmas tempóban vetettem bele a beszédemet a 90 percbe! A játékos Dárdait Kinizsi Pál jelzővel illesztettem a meccsbe, és ezt olvasta rám nagy nevetve az idősebb Dárdai! Mint ha évek óta együtt mozogtunk volna, kedvesen magához engedett, aztán a vendégségben még jobban összejöttünk! Onnantól örök volt az összenézésünk, a csibészes nevetéséből nekem is jutott bőségesen! 20 évvel a Képes Sportos fotó után, ott állhattam mellette, élvezhettem a társaságát, lubickoltam a közelségében, a mondataiban!

Nehéz a szívem, idősebb Dárdai Pált siratja!