Ehhez képest most meg a káosz! Legalább is, ami kifelé látszik! Annak idején, csúnyán kibabrált az egyesülettel a szövetség, túlélték! Nem volt egy huncut fillér sem a kasszában, maradt a klub, ha nem is talpon, félig kivérezve, mégis felkeltek! Jött egy helyi mágnás, forint infúzióra rakta a döglődő testet, titokban egyre feljebb várta őket a haza, mert hát milyen a magyar futball Nyíregyháza nélkül? A jelen pusztító: lassú anarchia!


 Az biztos nem a nyugalom szimbóluma, ha a külvilág számára váratlanul elküldenek vezetőket! Bár nem újdonság, például pár kilométerrel arrább, Diósgyőrben ez napi gyakorlat. Olyan, mint a reggeli szellentés, az esti sör, meg a vasárnapi húsleves! Előbb a szabolcsi klub szakmai igazgatóját lapátolták ki, aztán jöttek sorban a többiek, cserébe ennek következményeként semmi nem látszott a rövid nadrágos pajtikák szereplésén. A közelmúlt, egészen pontosan a hét sorozása ismét a Szparitól érkezett! Még két funkcionárius kapott szabadságos levelet, örökre! Tipikus magyar vircsaft: amikor a klubigazgatót, szakmai felelőst kitették, simán letagadták, hogy a mostani két fejet is levágják! Tehát ők is készülhettek, a józanész menete szerint! Úgy is lett! Mint a vasaló a kávéfőzéshez!

Gyorsan összedobtak egy kiáltványt, ami persze sablon, control c, control v-t, letolták a köz torkán a szokásos marhaságot.  Nyíregyházán legendás az utánpótlás nevelés, a környék messze leghíresebb egyesülete, látszatra hatalmas tisztesség, ha valaki ebben a csapatban játszhat. Ez akár lehetne csupasz demagógia is, de egyszerű a kérdés: m i a fene folyik ott?

A választ elfújta a szél!