Aztán a két mágia, Klopp, az üvöltő, kedélyes rocker, aki meghal a pályán az embereivel, és Tuchel, az új hullám legjobb lovasa, aki nem átallotta bevonzani magához a kő gazdag csapatot. Meg a kérdés, hogy mennyire bír majd az öntörvényű, igazából csak magért játszó világ arcokkal.


Nem volt szép és tempós mérkőzés. Semmi nem volt. Csak a nagy verekedés, a folytonos beszólogatás, elveszett a srácok agyában, hogy miért küldték őket. Oké, született három gól, de azon túl a nagy semmit markolászta a nép, francia raccsolással. Aztán a bukó meccs után Klopp elővette az igazat. Jogosan kérdezte fel, hogy mire vergődött úgy a pályán a komplett párizsi mezes csapat, mint ha a szívüket tépték volna ki a fülükön keresztül. És ebben a kamuzásban persze megint Neymar vált főszereplővé, tökre ugyan úgy, mint az orosz vb-n. Ott is szánalmas volt, szerda este is botrányosan viselkedett. Ezt tette szóvá a Pool német főnöke. Hozzátartozik, hogy teljesen igaz volt az állítása, a brazil fölöslegesen hergelte a népet és önmagát, miközben nulla sérülést nem szenvedett el. Erre hívta fel a figyelmet Klopp és akár igaza is lehetne, ha az emberei nem gyepálták volna ész nélkül a PSG huszárait. A vörös mezesek masszívan odatették magukat, egyáltalán nem húzták vissza a lábukat, tudták, hogy a primadonnákat megfélemlítéssel lehet csak száron tartani. Aztán ha mégiscsak indokolatlanul hempergett az ellenfél, ráforgatták az acsarkodást, szájjal is odatették magukat. Klopp erről szépen megfeledkezett, elegánsan átlépte a fenyítés különböző lépcsőfokait. Ehhez jött még a totál udvarias, ám elképesztően gyámoltalan lengyel spori. Őt csúnyán túlnőtték a játékosok, gyakran kellet menekülnie a ráfröccsenő nyálesőből, aztán valahogyan lehozta a meccset és nem róla őrjöngtek a tudósítások!

Ez legalább jó eredmény!