Jürgen Klopp hangosan röhög a Liverpool TV-ben, majd cinikus félmondatokkal próbálja elvenni az élét a nagy szenzációnak, amelyet nem egy futballista, még csak nem is aktuális és jövőbeli klubja jelent be. Bizony, hogy nem. A szponzor, a Barcelonát öltöztető Nike volt olyan „kegyes”, hogy a honlapján világgá kürtölje, Philippe Coutinho a Liverpooltól a katalánokhoz igazol.


 

Klopp, a Pool menedzsere köpni-nyelni nem tud, pót cselekszik, vihog, tagad, cáfol, ép ésszel felfogni látszólag nem tudja, hogy egyik legbecsesebb portékájától megválik. Na, de ez a jó deutsch se nézzen minket hülyének! Árgus szemünket vessük a Liverpool összeállítására, s rögtön kiszúrjuk, hogy Coutinho, akiről nem érkezett drámai bejelentés, hogy esetleg meghúzódott a lovaglóizma vagy fáj a meniszkusza, és egyebek… Szóval, ő a brazil, nem játszott a Pool legutóbbi meccsén. Innentől minden liverpooli balhét nyilvánítsunk műbalhénak, Jürgen Kloppot pedig körmönfont kommunikátornak.

Ez a brazil cselgép minden bizonnyal Barcelonába költözik, legalábbis csodálkoznék, ha ez nem így lenne. Már csak a vételáron és a Mersey partján a szurkolók megnyugtatásáért küzdenek, de rögzíthetjük a száraz tényt: a világ egyik legnagyobb sportszergyártója agresszív szereplője lett a sportüzletnek. Mondhatjuk, mérföldkő mindez a labdarúgás történetében, és nem is állítunk valótlant. Ilyen rössel még nem érkezett egy szereplő a globális transzferpiacra, mint a pipalogós mammutcég.

Ugyanakkor vegyük észre, a nagy vállalatok brutális tőkeinjekcióval alakítják az átigazolás kesze-kusza világát. Hogy csak egyet említsünk: Cristiano Ronaldo annak idején világcsúcsot jelentő összegért érkezett a Real Madridhoz a „Nike-csapat” Manchester Unitedtől. Nyilván a Realt öltöztető Adidas is beadott egy-két milliót a közösbe, így könnyebb volt leszurkolni az összeget. Na, tessék, hát ilyenek ezek a szponzorok…