Persze lehet azon pörögni, hogy Mancini a genovai legenda, meg mit össze nem labdáztak a szép fogú tehénnel, Gianluca Viallival, ezt is meg kell adni, csakhogy… Ez a csakhogy még azt sem üti ki az ember kezéből, hogy mekkora kamperságot hozott ki a Manchester Cityből, még azelőtt, hogy Guardiola nem vásárolta fel a világ összes és drága játékosát!


 

A kékekből is kiszakította a bajnoki címet, ám ha tényleg annyira karaj lett volna, marasztalják! Si, meg persze az Interes korszaka, ahol kajakra szerették a sok döntetlenje miatt, meg az is ott volt, hogy bajnokot farigcsált az addig csak történelméből dülöngélő klubból. Ennek egyenes következménye lett, hogy Magyarországon is beleszerettek ebbe az egyre halkuló klubba! A magyar imádat a csúcsra ért, egyfajta szurkolói kielégülést adott, amikor Mourinho belegravíroztatta a  BL trófeába a milánói csapat nevét! Vissza Mancinihez! Olasz bajnokság, megannyi csillogós érem, Anglia, ismét az Internazionale, onnan indokkal fura távozás. Majd jött a hozsánna, a bőség szaru megérintése, sőt egy pár korty belőle! Oroszországból, szeretettel Zenit Szentpétervár! Ott sem kellet sokáig figyelni Mancinit, főként azért, mert a biznisze a csapattal nem úgy alakult, ahogyan a helyi gázművesek tervezték!

Akkor már bejött a lehetőség, hogy elcsípheti az olasz válogatottat, emiatt az oroszok jól be is rágtak, nem kértek többet belőle! És akkor megérkezett a manapság! Mancini vezetésével gyatra megjelenés a Nemzetek Ligájába, sehol a varázs, szegény szép Chiellini zúgó fejjel kóválygott a sok ismeretlen kis jampec között! Hiába Mancini sármja, feszes bőre, ragyogó eleganciája, sőt még a referenciája is elég jó, a válogatottnál egyelőre nagy kérdés a munkája!