Ennek a két meccsnek a látványos eredménye: olyan a kapitány, ahogyan gondolni lehet, okos, és kitalálja a legfrankóbbat! Ami egyébként nem biztos, hogy sokra elég lesz, de legalább megtalálhat Vranjes valami olyat, amit később, az Eb után aranyként vehet számba!


 

Furcsa volt tapasztalni, ahogyan a magyar kapitány kavargatta a felállást, a taktikát a svédek ellen. Ja, ha már a svédek! A két 60 perc alapján ők sem lehetnek annyira büszkék a válogatott embereikre! Az látszott, annyira nem olyan gránit kemény ez a svédacél! Ha olyan anyagból készítenék a Volvót, mint ahogyan játszottak, lenne picsogás az autók gazdáitól. Különben lehet, a góré pont így akarta mutatni, de csak villanásaik voltak. Annyira nem vakított el senkit a labdázásuk, sőt, olykor a magyarok oktattak. De vissza az MKSZ válogatotthoz! Vranjes esze érződik, ereje látszik, fegyelme érződik, pániknak nyoma sincs a főnök divatosan hipszterre nyírt szakálla alatt. Szokatlan ez, mert volt egy pár idegen nyelvű aktor, ” A” jelzéssel a nyakában retorikázó, különben szövetségi kapitány, aki inkább a nyilvánosságnak mutatványoskodott, mint sem a megújulásra váró csapatának!

Érezhetően volt tartása a csapatnak, még akkor is, ha a gyermeteg hibák rengetege őszítette Vranjes haját. Bíztató volt látni a fiatalok beépülését, már csak azt kell velük megtanítani, hogy ne siessenek úgy előre, az eszük is szóljon olykor a kezükre! Néhány pillanatban az ifjak azt hitték, egyszerű mondással példálózva: hogy, „ a bab is hús”!

Égető feladatnak tűnik a támadások szervezettségén javítani! Ezen a két métán még elment az improvizálás, a rutin előcipelése, de ez csapat sport, ebben lehet a magyar válogatott ereje.

Kell még dolgozni!