Növeli a meccs drámai erejét, ha rokoni szálak is bejátszanak, úgy, mint Bálint unokaöcsém szereplése a legjobbak között! A horvátok ellen majdnem sikerült a jóság, okosság, a rengeteg ki nem kényszerített hiba, és az odahúzó játékvezetők miatt elmaradt a bravúr, az egyébként eléggé értehetetlen módon a selejtező csoportban kutyául labdázó déliekkel szemben. Pedig az nagyot szólt volna!


Maradt az utolsó esély: le kell verni a válogatottnak a hollandokat. Ami egyszer már odakint sikerült, emiatt biztos volt, hogy budapesti meccsre a sárga mezesek keményen felszívják magukat! Úgy is lett! Az izzó hangulatú Tüskecsarnok közönsége a mérkőzés elején gyakran felszisszenve figyelte a vendégek határozott és főképpen pontokban erős teljesítményét! Ami bíztató volt: a kegyetlen pillanatokban mindig volt egy magyar játékos, aki nagyot taszított a csapat szekerén, emiatt nem léphettek el a hollandok a számukra biztonságos távolságra! Hullámzó volt az esemény, egyik résztvevőnek sem sikerült nyugalmas előnyre szert tennie, hol a holland jutott cseppet előre, a magyar utolérte őket, sőt beelőzött, aztán elolvadt az előny és vissza! Ebből az idegtépő rohanásból, kecsegtető hazai előnyből a végére akkora csapatás lett, hogy ennél durvább drámát csak Mikszáth Kálmán írhatott volna. Hosszabbítás! Ennek a kiszámíthatatlansága, az idő rövidsége még kockázatosabbá tette a végét. Aztán ahogyan a rendes időben, a túlórában is jött egy magyar férfi, aki odatette magát döntő pillanatban. Benke Szilárd klubjában is nagy mostanában, a nemzeti mezben vasárnap este kimondottan csúcs volt! Elképesztően harcolt, bravúros pontokat dobott, hihetetlen szereléseket hozott, döntő pillanatokban az erő vele volt! Vojvoda Dávid mellé lépett, persze a többiek is odatették magukat, ők ketten voltak a vezérek!

Nagy csatában teljesen megérdemelten győzött a magyar férfi kosárlabda válogatott!