Tehát a Horváth Ferenc! Aki őszintén erős elemzéseivel, sokkal több vidámságot, eredetiséget hozott a felsőházba, mint kövérre fizetett játékosai a bajnoki meccsekbe! Ő legalább erős volt nyilatkozataiban, szemben játékosaival, akik a végére ugyan összeszedték magukat, csak hogy akkor késő volt! Nagyon késő! A Balmazújváros edzője utolsó kétségbeesésében bekapaszkodott a sportszerűséget piszkáló szalmaszálába, hogy bizony a bajnok Videoton nem a fakóval, de még az annál is szürkébb csapatával futott ki a diósgyőri stadion fincsi, Bódog Tamás által megkalibrált gyepszőnyegére!


 

Ha valaki olyan elszánt, hogy elsőre ítéletet hoz az ügyben, vállalja, a határozott tartalmú véleményét, pláne a bajnokkal szemben, az egy tökös fickó! Viszont előtte egy kicsit, még az érzelmi kiborulás előtt el kellett volna számolnia azzal, hogy ha ő meg a „srácok” annyira jó egység meg minden, akkor nem az utolsó fordulóra kellett volna hagyni a reszketés 90 percét! A korábban ellötyögött, akkor semminek tűnő pillanatokat kellet volna úgy feltölteni, mint ahogyan a Magyar Kupa Újpest elleni balmazi harcosságban!

Előbb azzal kellett volna törődni, korábban ki és hogyan vitte a csapatot a kiesés szélére! Ha úgy ütött volna a csapat egy hitvány márciusi bajnokin, mint mostanában, a dacosság jegyében, akkor május végén simán kinevethették volna a lent rángatózókat! Kényelmesen, elegánsan. Fentről. Nem pedig azokra mutogatva, akik ha csámpázva, de bent maradtak! A Kamilla a DVTK-t többször simán elintézte, erre tessék! Elég nagy baj az, hogy a gyenge DVTK karakterek összejövetele, élen a tulajjal nem estek ki!

Különben meg az is lehet, hogy a tréner old le legelőször a Balmazújvárosról!