Ez alatt az értendő, hogy két-háromnapi rendszerességgel hozzájuk hasonló vagy még súlyosabb torony emberek gyömöszölik őket a gyűrű alatt, nem finoman, kajakra! Közülük az NBA-ből is villognak páran, pedig az maga a pokoli rohanás bajnoksága! Még a csehektől is ragyog néhány óriás nem csak hazai, hanem kiemelt figyelmet érdemlő külföldi kampionatókban! Ja, hát a horvátoknál alap jövőkép az amcsi berendezkedés. A montenegróiak, - akik egyébként a jugoszláv kosaras iskolából nőttek ki- közül is sokan pattogtatnak idegenben!


 

Ehhez képest a magyar válogatott odacsípett mindegyiknek! Aztán a hétfői nap nagy diadala, hogy a csehekre ráadtak egy szép formás zakót! Cseppet sem törődtek az ellenfél jó referenciájával, meg a kiállásukkal! Neki mentek az izmos fekete seregnek, ahogyan a parancsnok Ivkovics kapitány kérte! Pedig a magyarok között nincs a sportból súlyosan meggazdagodó tihanyi körpanorámás ingatlan tulajdonos, plázát építtető gazdag, a pályán viszont alibiző! Évek óta együtt nyaralnak, persze nem a Maldív-szigeteken, magánrepülővel érkezve, hanem az edzőtáborok züllesztően forró tornateremben facsarják ki magukból az izzadtságot! Nekik ez a heppjük! Nincs zsírdisznó terepjárójuk, nem küldik el a vérbe a bár személyzetet avval, hogy megveszlek kilóra bébi! Ezek a kosaras legények igazi férfiak! Azzá teszi őket a közeg, az irányítójuk, a saját elvárásaik, a nemzeti érzelmük! Számukra nem egy szelfi kellék a válogatott mez, ami aztán mentségként a közönség közé lehet dobni egy falusi csapattól elszenvedett vér ciki vereség után! Büszkék a címerre, szeretik a közönséget és nem vezényszóra húzzák ki a belüket a nép közé, hanem mert ezzel akarják viszonozni az egy pillanatra meg nem szűnő bíztatást!

Az már most biztos, hogy a kosárlabda válogatottról soha nem ordítják le a mezt!

Hétfőn is erősek voltak, igazi csapat! Nyertek a csehek ellen, büszkévé tették magukat meg a szurkolóikat!

Köszönjük! Itthonról is!