A televízióból nem ömlött napi szinten száz labdarúgó mérkőzés a foci szerelmeseinek agyára, alig volt látható nemzetközi mérkőzés, válogatott az úgy ahogy, mert arra nagy kötelességet vállaltak! Bajnokit az nagyon szűken hoztak, az összefoglaló meg olyan amatőr szinten került bemutatásra, ahogyan most egy kisebb közösségi tévé kihordaná!


Ekkor tűnt fel a mosolygós tekintetű, izgalmas megoldásokat felrajzoló, mindenhová oda érő, pofátlan nagy kötényeket osztogató Bognár György! Aki aztán később elment külföldre, kicsit felkavarta maga körül az életet, bizonyos zsetonokkal, majd visszavonult, most pedig edző! Időközben született egy fiú gyermeke, aki felnőve hasonló stílusban játszott, mint apa! Gyorsan felfigyeltek rá, bár ki tudja a srácnak mennyire tett jót, hogy ki az édesapja, viszont senki sem kérdezte őt, hová hozza a gólya! Szóval ez a fiú, az István, hosszú kavargás után kikötött az MTK csapatánál, ahol atya is pörgött, elég látványosan! És akkor most megérkeztünk a mába, pontosabban a tegnapba, szombatra, amikor a kékek beléptek a Fradi elleni, régebben nagy rangadónak, ma már csak sima bajnokinak felcímkézett meccsre! Most nem kimondottan Bognár Istvánt rajzolva a célközéppontba, de ez a tehetséges játékos mintha béklyóval összekötött lábbal mozgott volna a pályán! Szinte teljesen láthatatlan volt, nyomokban sem emlékeztetett régi önmagára, faterra, meg végképpen nem, pedig az elmúlt hetekben ontottaa gólokat. Semmi nem sikerült neki a 90 perc alatt, sőt a végzetes Ferencvárosi gól előtt pont az ő tehetetlenkedése volt a hiba, aztán a Sigér nevű akaratos csóka, ahogyan elvette a labdát Bognártól, csúnyán kifüstölte a bal felsőt! Igazából eztel már csak a végső állappot alakult ki, a korábbi bajnokikon nagyon bátran játszó kékek csak az árnyékukat hozták az Üllői útra! Gyenge volt az egész banda, talán egy fiatalember, bizonyos Schaffer András kapkodta magát, egyedül kevés volt!
A Fradi könnyen elintézte az MTK-t!