Az amúgy is rettenetes nagy arcú dán kézilabdás férfiak a csütörtöki mészárlás után még pár méterrel megnövelték cseppet sem kicsi egójukat, és hát ide tartozik, hogy a magyar fiúk is bőven beletettek abba, hogy Hamlet gyerekei mosolygósan jöjjenek fel a második felkészülési mérkőzésre.


A 14 gólos égés után idehaza maradt a jajgatás, a siránkozás: mi lesz ebből a vb-n, ha már most ilyenek? Az első meccs tényleg egy atomkatasztrófa volt: értékelhetetlen védekezés, nulla kapusteljesítmény, a túloldalon az amúgy is roppant idegesítő gólmacska Landin meg élete meccsét hozta le, jobban mondva a magyar támadók dobták szét a testét! Nézni is kegyetlen volt a szétverést, hát még benne lenni és utána megbeszélni, hogy mi a rák volt ez az egész? A vasárnapi, immáron második előkészület várakozása inkább a sajnálkozással indult, a jól beégett penetrából kiindulva, aztán nicsak! Egészen más lett ez a csapat! Szinte minden sikerült, olyan védekezést mutatott a csapat, mint amilyet legkeményebb személyi testőrök dolgoznak ki. A dánok amúgy azt hitték, hogy nincs itt semmi baj, úgy is az lesz a vége, hogy leverjük ezeket a szegény párákat, csak zajongjon nyugodtan az egyen közönség azzal a marha csattogós valamivel, és itt a vége, fuss el véle! Aztán közben meg dehogy! Jól kaptak a búrájukra, príma volt a magyar csapat, főként az első menetben! Szigorúan tartották a támadókat, cserébe pedig pazar gólokkal húztak el! Parádés kapus meló, keményen tartott záróra, remek befejezésű lerohanások, a két kerek fejű dán kapus csak pislogott, nulla mutató a nevük alatt! A magyarok szépen tartották magukat, egyszer még a szégyenteljes kilences difit is bemutatták, erre a vendéglátók beleerősítettek, feljöttek, de hiába. A legfontosabb: jól látszott a magyar csapat!

Felkészülési mérkőzésen: Dánia-Magyarország  25-28